Faggyas SándorAz időzített bomba (2.)

A ghánai bíboros szerint is ideje elzárni az Afrikából Európába özönlő migrációs áradatot

Faggyas Sándor – 2018.07.11. 01:26 –

„Olyanok vagyunk, mint egy járvány, amely megtámadja a Földet” – mondta nem is oly rég Sir David Attenborough, a világhírű angol természetfilmes természettudós, aki arra figyelmeztetett, hogy ha nem teszünk hatékony intézkedéseket a világnépesség rohamos gyarapodásának megfékezéséért, akkor a természet fogja megtenni helyettünk. „A népességnövekedés gyorsulása miatt az összeomlás felé tartunk, de úgy tűnik, hogy ezt csak kevés ember vette észre, vagy kevés embert érdekel” – jegyezte meg egy éve Elon Musk, a dél-afrikai származású amerikai milliárdos fizikus, feltaláló és befektető azzal a tudományos cikkel kapcsolatban, hogy a népesedési bomba hogyan befolyásolja az emberiség jövőjét.

Bár korunk egyik leghíresebb technológiai guruja sokszor fején találja a szöget, abban téved, hogy a népességrobbanás veszélyét eddig kevés ember vette észre. Paul Ehrlich amerikai biológus éppen fél évszázada tette közzé The Population Bomb (A népesedési bomba) című híres könyvét, amely az emberiség túlnépesedésének veszélyeire figyelmeztetett, s azt üzente: „Ha a népszaporodást helyesled, a halál uralmát hozod közelebb”.

Az ENSZ 1989-ben július 11-ét népesedési világnappá nyilvánította, arra emlékeztetve, hogy becslések szerint bolygónk lakossága két évvel korábban ezen a napon érte el az ötmilliárd főt. Azóta ez a nap jó alkalom arra, hogy szembenézzünk korunk egyik, ha nem „a” legfontosabb kihívásával. Ahogy egy évvel ezelőtt én is tettem e hasábokon, idézve Konrad Lorenz Nobel-díjas osztrák orvos, etológus A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című, 1973-ban megjelent könyvét, amely szerint a bűnök közül az első a túlnépesedés. A könyv idején még nem egészen négymilliárdan voltunk – ma több mint hét és fél milliárdan. A „népesedési bomba”, úgy tűnik, kioldódott: míg 1800 körül még csak egymilliárd ember élt a Földön, és több mint egy évszázad kellett a második milliárd eléréséhez, az utóbbi fél évszázadban, tizenkét-tizenhárom év alatt egy-egy milliárddal szaporodik az emberiség. Az ENSZ (közepes szintű termékenységgel számolt) prognózisa szerint 2050-re 9,8 milliárd lesz, s 2100-ban 11,2 milliárdra emelkedik a világ népessége. Magas termékenységgel számolva azonban már 2050-ben elérhetjük a 11 milliárdot, vagyis egy emberöltő alatt másfélszeresére nőhet a már ma is példátlanul és egészségtelenül magas népességszám.

Ez önmagában is sokkoló jóslat, hiszen a Föld biokapacitása, azaz eltartó- és regenerálóképessége már ma sem tud lépést tartani a világnépesség számának és fogyasztásának robbanásszerű növekedésével – ennek jele többek között a növény- és állatfajok gyorsuló kihalása, az erdőállomány vészes csökkenése, az egyre több országot és térséget érintő elsivatagosodás, a vízhiány, az életet ellehetetlenítő mértékű levegő-, talaj- és vízszennyezés, ami elvándorlásra kényszeríti az adott helyen élőket.

Még ennél is aggasztóbb, hogy földrajzilag nem egyenletesen növekszik a populáció. Míg Európában (néhány országot kivéve) a külső bevándorlás ellenére is csökken a népesség száma, addig Ázsiában és még inkább Afrikában elképesztő ütemben nő. Becslések szerint a század közepéig a globális népességnövekedés felét mindössze kilenc ország fogja adni, közülük öt afrikai – Nigéria, Kongó, Etiópia, Tanzánia, Uganda – és három dél-ázsiai (India, Pakisztán, Indonézia). Ez idő alatt legalább kétszeresére – a 2000-es szinthez viszonyítva több mint háromszorosára! – nő a huszonhat afrikai ország népessége. Míg a világon a nők átlagosan két és fél (Európában csak másfél) gyereket szülnek életük folyamán, Afrikában ennek mintegy a dupláját – a 21 legmagasabb termékenységű ország közül 19 Afrikában található, jellemzően fekete-afrikai országok. Legfrissebb adatok szerint Nigerben hét fölött, Szomáliában 6,4, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 6,3, Angolában 6,2, Maliban 6, Nigériában 5,5, Szenegálban 4,9, Kamerunban 4,8 a teljes termékenységi arányszám.

Nyilvánvaló összefüggés van a népességrobbanás és a migráció között, hiszen mint az amerikai Pew Research kutatóintézet kimutatta, a legtöbb afrikai bevándorló a következő országokból érkezik Európába: Nigéria, Dél-Afrika, Szomália, Szenegál, Ghána, Angola, Kenya és Kamerun.

Bár Ghánában kicsivel az afrikai átlag alatt, „csupán” átlagosan négy gyermeket szülnek a nők, a ghánai Peter Turkson bíboros (akit a legutóbbi, 2013-as pápaválasztás során a legesélyesebb pápajelöltek között emlegettek) határozottan azt az álláspontot képviseli, hogy ideje elzárni az Afrikából Európába özönlő migrációs áradatot, s ehelyett a migránsok származási országaira kellene több figyelmet és forrást fordítani. A fekete-afrikai katolikus főpap szerint a népvándorlási krízis gyökere nem Európában keresendő, hanem Afrikában, s a magyar után szerencsére ma már egyre több európai kormány is ezt az álláspontot, illetve törekvést képviseli, legalábbis szavakban. Demográfus és közgazdász szakértők is egyre hangosabban figyelmeztetnek arra, amíg nem közeledik az afrikai (valamint közép- és dél-ázsiai) termékenység az egyszerű reprodukció szintjéhez – a 2,1-es arányszámhoz –, addig nem fog csökkenni az Európára nehezedő migrációs nyomás. Az uniós határok megvédése és a tömeges illegális bevándorlás megállítása hosszabb távon akkor lehet eredményes, ha mielőbb sikerül megállítani Afrika túlnépesedését.

Ebből adódik a jogi és fizikai önvédelem után a másik fő európai, sőt globális feladat: minden lehető segítséget, anyagi és szellemi támogatást szükséges megadni az afrikaiaknak ahhoz, hogy csak annyi gyermeket vállaljanak, ahánynak képesek elfogadható életkörülményeket biztosítani, hogy felnőve a szülőföldjükön, a saját kultúrájukban tudjanak és akarjanak élni. A lányok számára lehetővé, sőt, kötelezővé teendő korszerű oktatás-nevelés, tudatos családtervezés, szexuális tanácsadás, a nők egyenjogúsítása legalább olyan fontos, mint a gazdaság – különösen a mezőgazdaság, a helyi ipar és infrastruktúra – fejlesztése és az afrikai bioszféra (esőerdők, vízbázisok, termőföld, nyersanyagkincs) védelme. Az európai vezetőknek ideje végre felismerniük, hogy az időzített népesedési bombát csak tudatos, átfogó, a probléma gyökeréig hatoló Afrika-fejlesztési stratégiával van esély hatástalanítani.