Nagy ErvinA Sargentini-jelentés mint megoldás?

Az ellenzék képtelen normális és figyelemre méltó politikai üzenetet lerakni az asztalra

Nagy Ervin – 2018.07.10. 01:11 –

Szinte hihetetlen, hogy továbbra sem akarja vagy tudja megérteni a hazai ellenzék a valóságot. Értem én, hogy szervezeti, személyi és pénzügyi válsággal küszködik, és az is világos, hogy eljátszotta a morális tartását (ha egyáltalán volt neki ilyen). De akkor is, ha a politikai üzenetek tartalmi részét nézzük, jól látszik, hogy továbbra is úgy köröz a realitáson túl, mint szárnyaszegett és vaksággal megátkozott réti sas a szépen gondozott rétek felett. Mert Magyarország egyre inkább jól megművelt, példaértékű területté válik.

A politikai stílust hagyjuk! Ahhoz alkalmas vezetők kellenek, ilyet pedig nagyítóval sem találunk az ellenzék háza táján. Így nem is várható el az, hogy valami trendi, divatos, azaz az állampolgároknak vonzó és szimpatikus stílust lássunk középtávon. Bolond lyukból bolond szél fúj – tartja a közmondás. És milyen bölcsek is voltak őseink, mikor ezt megfogalmazták. Mert ha a külcsín mögötti belbecset szemléljük, azaz a politikai üzenetek tartalmát, akkor sem esik hanyatt a politikát szemlélő magyar ember az ellenzék mondanivalójától. Nem véli úgy, hogy megtalálta volna a valódi, konstruktív és előremutató hangját. Valahogy képtelen normális és figyelemre méltó politikai üzenetet lerakni a képzeletbeli asztalra. Legfeljebb annyit, hogy nincs jogállam, és Orbán bukni fog. Szinte mindennap bukni fog. Tényleg röhej!

Itt van ugye a tradicionális baloldali értékekhez visszatérő, az uniós ügyészségről hadováló Tóth Bertalan. Vagy a migránsválságot lezártnak és elmúlt problémának vizionáló Gyurcsány-párt. Vagy a Pride megbotránkoztató, romlott szagú kakakupacát népszerűsítő állítólagos ökopárt, az LMP. És végül a magyar gazdaságot és a tűzifa áfáját féltő, nemzetinek hazudott Jobbik-maradvány. A többi, mérhetetlen és a választásokon csúnyán leszereplő törpe politikai képződményekről nem is beszélve.

Elképesztő, hogy három hónappal a választások után sem tudnak egyetlen épkézláb politikai üzenetet összeeszkábálni. Pedig ehhez nem kellene sok ész. Csak akarat és egy kis kreativitás. De az – úgy tűnik – nincs. És akkor érkezik az unióból a „felmentő sereg”. A Sargentini-jelentés – amely úgy hülyeség, ahogy van. Diplomatikusan szólva egy „jogi” keretbe beleszuszakolt politikai támadás, amely ráadásul hemzseg a sok-sok tévedéstől. Gyakorlatilag egy első évfolyamos joghallgató képes cáfolni. De voltaképp még ő sem szükséges hozzá, hisz a valóság cáfolja meg azt. Mit tesz ilyenkor a hazai ellenzék? Belekapaszkodik, mint kivert kutya a gumicsontba. Még akkor is, ha tudja, hogy marhaság az egész, ráadásul a választópolgárt annyira sem fogja a nyári időszakban érdekelni, mint ahogy a leértékelt síelési lehetőség Svájcban. De lelkük rajta! Ha belekapaszkodnak, akkor vállalják annak ódiumát is.

Szanyi Tibor és Niedermüller Péter, a szocialisták, illetve a DK európai parlamenti képviselője rá is repült a témára. Talán mert más nincs nekik, talán mert ezt szokták meg. Talán azért, mert nem szeretik Magyarországot és a magyar embereket. Vagy mert a hazaárulás magja a lelkükben van, és szépen csírázik tovább. Nem tudom, nem is akarom megérteni a miértet. De tény, hogy aki Brüsszelben vagy Strasbourgban a Sargentini-féle koholmányt lebegteti az Európai Parlamentben, és azt követeli, hogy mielőbb büntessék meg hazánkat, az már rég messze került a valóság megértésétől, és rég elfejtett magyarnak lenni. A Judith Sargentini által jegyzett – Soros politikáját tükröző – jelentés, amely Magyarországot igyekszik elmarasztalni, Szanyi Tibor és Niedermüller Péter szerint sok esetben „puhán” fogalmaz. Ők ennél durvábban is szeretnék elmarasztalni Magyarországot. És akár az uniós forrásokat is elvenni tőlünk. Ráadásul a szocialista EP-képviselő véleménye szerint a dél-magyarországi határzár sosem szolgálta az európai határvédelem megerősítését. Mi van?

Miközben Orbán Viktor és a V4-ek elérik azt, hogy mostanra már teljesen más a megítélése a közép-európai országok nemzeti intézkedéseinek, a tömeges, illegális migráció elleni védekezésnek, hovatovább már Ausztria és Olaszország is jócskán meghaladta a magyar lépéseket – sőt, a németek is hasonló megoldásra készülnek –, érkezik Szanyi, és azt nyilatkozza, hogy a 2016 márciusában megszületett, az Európai Unió és Ankara közti menekültügyi megállapodásnak hála, gyakorlatilag megszűnt a migrációs nyomás. Mint ahogy Gyurcsány Ferenc is megállapítja, hogy vége a problémának.

Ilyenkor merül fel bennünk a kérdés, hogy ezek tényleg ennyire ostobák vagy a gyűlölet vakította véglegesen el őket. Esetleg ennyire képesek csak, és pont.