Pálffy LajosAhogy Róma a barbárokkal

Akárhogy is csoportosította Vidéki Lajos a tényeket, következményeket, történelmi, szellemi, érzelmi hátteret, arra jutott, hogy a most már egyre többet hallott megoldás, a tömegeknek még a tenger előtti megállítása lenne üdvös

Pálffy Lajos – 2018.07.10. 01:11 –

Vidéki Lajos, aki az ántivilágból némi gondolkodási képességet is hozott magával, sehogy sem bírta megérteni, hogy a római pápától kezdve bizonyos vezető európai politikusokig miért is szónokolnak, tesznek olyan sokan sokat a migránsok beengedése érdekében.

Akárhogy is csoportosította Vidéki Lajos a tényeket, következményeket, történelmi, szellemi, érzelmi hátteret, arra jutott, hogy a most már egyre többet hallott megoldás, a tömegeknek még a tenger előtti megállítása lenne üdvös. Persze azt is érdekes lenne visszafejteni, hogy miért is indult meg ez a nem várt népmozgalom, vagy miért nem a gazdag, közelebbi országokat, például Szaúd-Arábiát, Iránt célozzák meg mondjuk a szírek és az afgánok. (Erre nagyon egyszerű a válasz: ott nem várja őket semmi jó, míg a jó öreg Európa a jóléti társadalmaival és az ebből adódó sűrűre szőtt szociális hálójával olyan rendszeres jövedelmet/ellátást biztosít az érkezőknek, amit otthon soha nem láttak.) Nyilván nem elhanyagolhatók az elindulást elősegítő tények, a soha véget nem érő, a hadiipar legújabb fejlesztéseinek tesztelésére használt szíriai háború, vagy éppen a csapadékhiány és a sivatag közel-keleti és afrikai rohamos térnyerése.

Igen, ezek is meghatározók, de talán mégsem magyarázzák meg az útra kelő tizennyolc és harminc év közötti fiatalemberek tömeges és elszánt nyomulását. Akik talán harcolhatnának a hazájukért, vagy odatehetnék magukat az újjáépítésben. Esetleg dolgozhatnának a sivatagot megállító öntözőrendszereken, vagy a primitív, évszázados módszerekkel történő mezőgazdasági termelés helyett valami intenzív kultúra bevezetésén. Nem, ők valahogyan összeszedve egy tetemes összeget, inkább elindulnak, kockáztatva mindent, olyan erősnek tűnik Európa fénye, mint a hold helyett a közvilágítás az éjjeli rovaroknak. És 2015, a nagy roham után most már hallhatjuk a beilleszkedésről szóló, elkeserítő statisztikákat is, azt, hogy azok a sokat emlegetett agysebészek egyáltalán nem érkeztek meg, és azt is, hogy az államilag finanszírozott nyelvtanfolyamok mennyire sikertelenek. Nyelvtudás és szakképzettség nélkül pedig marad az európai adófizetők pénzén való élősködés, no és bizonyos városi kerületek megszállása, saját képükre formálása. És természetesen a bűnözés, indulásnak csak saját köreikben, majd lassan onnan kimerészkedve. A „bennszülött” nőkkel erőszakoskodás miatt sem kellene kikerekedett szemmel bámulnunk, hiszen egy olyan világból jönnek, ahol a nemek egyenjogúságáról, a nők tiszteletéről jórészt még nem is hallottak.

No de ideje lenne a mérleg másik serpenyőjéről is írni valamit már, gondolta Vidéki Lajos. Arról, hogy a háború és az éhhalál elől menekülőkön segíteni kell. Arról, hogy az elmaradottabb térségeket illenék felemelni, vagy legalább a 21. századra eljutni odáig, hogy megszűnjön bolygónkon az éhhalál iszonyata. Vagy oda, hogy egy megszületett gyermeknek a Föld bármely pontján hasonló esélyei legyenek az életben maradásra és az egészséges fejlődésre. Aztán persze már ezzel is van némi probléma, hiszen például az elképesztő népességnövekedést produkáló Fekete-Afrika éppenséggel jórészt a fehér orvosok és az általuk képzett helyiek segítségével visszaszorított csecsemő- és gyermekhalandóság miatt tud ilyen népességrobbanást és ebből adódó migrációt produkálni. Hja, ha belenyúlunk egy évezredes rendszerbe – gondolta itt Vidéki Lajos, de aztán el is szégyellte magát a legyekkel borított, pálcikavégtagú és felpuffadt hasú fekete gyermekekre gondolva.

De a probléma akkor is probléma, hessegette el ezeket a gondolatokat, és már ott is volt előtte a társaságokban sokat emlegetett történelmi analógia: Róma hanyatlása és bukása. Ami köztudottan az erkölcsök romlásával indult, elég csak elolvasni Titus Livius római történetíró műveit, hogy milyenek voltak a királyság és a köztársaság korának erkölcsei. Hogy aztán eljussunk odáig, hogy a Római Birodalom egyenlő legyen a mai emberek képzeletében a legvadabb bűnökkel és perverziókkal. De hát már az amúgy meglehetősen kalandos ifjúkor után a szelíd pannon tájban megállapodó Berzsenyi is megmondta: „…minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, mely ha megvész: / Róma ledűl, s rab- igába görbed”. Tudjuk, hogy az első időkben, amíg Rómában minden polgár otthon tartotta a kardot, sisakot és vértet, elverték a határoktól a betolakodókat. Aztán amikor a populus kenyeret és cirkuszt követelve lebzselt a fürdőkben és a fórumokon, hát kitalálták, hogy a jövevények letelepedhetnek, lojalitásért cserébe polgárjogot is kaphatnak. Sőt, odáig fajult a helyzet, hogy tőlük várták a határok védelmét is. De ez az olvasztótégely ott a végén már nem működött a kellő hőfokon, mert a germán Odoaker is szövetségesként érkezett Itáliába, aztán csak az övé lett Róma, és romba is döntötte.

Erről pedig vélhetően a migrációt támogató európai politikusok is tanultak.