Dekadencia és dzsesszmámor

A The Great Gatsby balettshow táncosai modern, kidolgozott, légies mozdulatokkal jelenítik meg a Fitzgerald-regény kiégett, így valódi érzelmekben szegény figuráit

Petrovics Gabriella – 2018.07.10. 01:00 –

Senki sem tudta úgy megfogni a húszas évek Amerikájának dzsessz­től, pénztől, bűntől és drogtól túlburjánzó világát, mint F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című regényében. Ezzel a szerző beírta magát a halhatatlanok közé, de ő maga is korának önpusztító idolja volt – népszerű kötetéből máig hat filmfeldolgozás született, köztük a két Oscar-díjat nyert, Francis Ford Coppola forgatókönyvéből készült változat, Robert Redford és Mia Farrow főszereplésével, valamint 2013-ban Baz Luhrmann alkotása, Leonardo DiCaprióval a főszerepben.

The Great Gatsby balettshow 20180710 A látvány visszarepít a korszakba, de a történet helyenként nehezen követhető (Fotó: MTI - Bruzák Noémi)

A történet most The Great Gatsby címmel, egy nemrég bemutatott, világszerte turnézó, profi balettshowként volt látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Budapesti Nyári Fesztiválon. Neves társulatok tagjai jelenítették meg a húszas évek Amerikájának élvhajhász világát, látványos előadásban. A szentpétervári Mariinszkij Balett nyolc sztárszólistája mellett az amerikai Comple­xions Contemporary Ballet, valamint a Kijevi és Odesszai Nemzeti Balett táncosai alakítják a dzsessz és a lehetőségek mámorában élő dúsgazdagok érzéketlen alak­jait, akiknek közegében az igaz érzelmeknek legfeljebb csak a homályos körvonalai tűnnek fel. Modern, kidolgozott, légies mozdulatokkal jelenítik meg az amerikai álom kiégett figuráit. A Jay Gatsbyt alakító Denis Matvienko virtuóz szólótáncait, valamint a Daisy Buchanant játszó Olga Grisenkova balerinával együtt előadott táncokat a kifinomult mozdulatok, a precizitás és a profizmus jellemzi. A Tom Buchanan szere­pében feltűnő, örmény származású Artur Gaspar és a Meyer Wolfsheimet alakító Clifford Williams is mindent megtesz azért, hogy a balett ne konzervatív, zárt művészet legyen, hanem modern, kifinomult látvány.

Az előadáshoz a biztos sikert a professzionális táncművészek mellett Dwight Rhoden rendező-koreográfus garantálta, aki balettelőadásokon kívül többek között Prince, Lenny Kravitz, Nina Simone és nem utolsó sorban a világ leglátványosabb előadásait létrehozó Cirque Du Soleil számára készített nagyszabású koreográfiákat. A produkció zenéjét a grúz származású, ukrán Konstantin Meladze, a posztszovjet térség legkedveltebb komponistája és népszerű producere jegyzi, akinek a nevéhez olyan filmzenék kapcsolódnak, mint a Cinderella és a Hipszterek.

A balettshow látványvilága, jelmezei valóban visszarepítették a nézőt a dekadens, dzsesszmámoros Amerikába, azonban a regény története helyenként nehezen követhető – a hatalmas kivetítőn peregnek az események, amelyek némileg segítenek a történet összerakásában. A nagy Gatsby története nem más, mint egy szegény sorból származó milliomos felkapaszkodásának és bukásának meséje. Az író regényé­ben pontosan mutatta be, milyen az, ha valaki az úgynevezett „amerikai álom” rabja és áldozata lesz. Gatsby és Daisy szerelmét nemcsak a társadalmi különbség, hanem a háború is lehetetlenné teszi, és mire a férfi visszatér a frontról, a lány már egy gátlástalan milliomos, Tom Buchanan felesége. Gatsby úgy dönt, hogy mindenáron vagyonos emberré kell válnia, és vissza kell szereznie Daisyt.

Az balettelőadás lényegét a következő, regényből vett idézettel ragadhatjuk meg leginkább: „Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk, messzebbre nyújtjuk a kezünket utána, és akkor majd egyszer, talán… Tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen, és sodródunk napról napra a tegnap felé.”

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
(Margitszigeti Szabadtéri Színpad)
Balettshow két részben
Rendező-koreográfus: Dwight Rhode