Háborús generáció

Luka Modric hét éven keresztül régi szállodákban húzta meg magát a család egy részével, miután a házukat porig égették, Vedran Corluka újjáépíttette szülőfaluja templomát

RR – 2018.07.09. 02:56 –

Horvátország táncol és ünnepel. Az első számú közjogi méltóságtól az „egyszerű” szurkolókig szinte mindenki. Az ok nyilvánvaló: a héten világbajnoki elődöntőt játszanak a Tüzeseknek (Vatreni) becézett futballisták. Sztárjaik ismertek az egész világon. De kik is ők valójában?

horvatZágrábban, mint ahogy minden más horvát nagyvárosban, tömegek ünnepeltek (Fotó: Reuters/Antonio Bronic)
Domagoj Vida (aki egyébként botrányba keveredett a mérkőzés után, mert olyan videó került a világhálóra, amelyben a korábbi válogatott játékossal, a jelenleg a Dinamo Kijev alkalmazásában álló Ognjen Vukojevictyel Ukrajnát éltető, politikai tartalmúnak minősíthető mondatokat kiabálnak), a második horvát gól szerzője vezényelt fenn a gyúrópadon, miközben a játékosok és a „vendégek” túláradó boldogsággal ünnepelték magukat és országukat. Az államelnök asszony, Kolinda Grabar-Kitarovic az immár szokásos viseletében, a válogatott piros-fehér kockás mezében ugrált és énekelt, éppen Vedran Corluka, a veterán hátvéd vállába kapaszkodva. Azt mondják, s az eredmény már igazolja is ezt, a mostani csapat immár okkal nevezhető második aranygenerá­ciónak, megismételte az 1998-as világbajnokságon az elődöntőbe jutott gárda teljesítményét. Miroslav „Ciro” Blazevic akkori válogatottjának játékosai mérhetetlenül büszkék voltak horvátságukra, az, hogy a független és önálló Horvátország színeiért küzdhetnek, csak megsokszorozta az erejüket. Ám szinte mindannyian külföldön töltötték a háborús éveket, ami persze nem azt jelenti, hogy ne lett volna az ő vagy akár családjuk életére hatással a véres délszláv konfliktus.

A mostani generáció tagjai ugyancsak külföldön játszanak. Jellemzően Németországban, Angliá­ban, Olaszországban, Franciaországban vagy Spanyolországban. Akad köztük olyan, mint Mario Mandzukic, aki játszott már német, spanyol és olasz sztárklubban is. Ivan Rakitic német és spanyol, Luka Modric angol és spanyol, Mateo Kovacic olasz és spanyol csapat tagja is volt, hogy csak a „duplázók” közül emeljünk ki néhányat. Mégis, az ő életükre döntő hatással volt a háború. Ők a háborús generáció tagjai.

Vedran Corluka, aki alig kapott szerepet eddig a tornán, de részese volt az oroszok elleni második gólt hozó akciónak, Derventában született, ami Bosznia-Hercegovinába esik. Értelmiségi családba, az édesapja mérnök, az édesanyja jogász. Hatéves volt, amikor a család a délszláv háború miatt Zágrábba költözött. A falut s az ottani katolikus templomot szinte teljesen lerombolták a harcok alatt. A légiós pályafutása során a Manchester Cityben, a Tottenhamben, a Bayer Leverku­senben, majd hat éve a moszkvai Lokomotivban futballozó hátvéd maga fizette a templom felújításának szinte teljes költségét. Luka Modric Zárában, Dalmácia fővárosában született, egy közeli faluban, Zaton Obrovackiban nőtt fel. Hatéves koráig gondtalan gyerekkora volt, akkor kitört a délszláv háború. A falut kétharmad részt szerbek lakták, akik csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz, a horvátok közül aki tudott, elmenekült. Édesapja belépett a horvát hadseregbe, a nagyapját, Lukát és hat további felnőttet a helyi rendőrség kötelékébe tartozó lázadók megölték Jesenicében. Modricék házát felégették. A gyerek Luka hét éven keresztül előbb egy régi szállodában, a Hotel Kolovaréban, majd Zárába, horvát nevén Zadarba költözve a Hotel Izben húzta meg magát a családjával, egy szobában. Szerencséjére megúszta a bombázásokat. Olyan szegények voltak, hogy édesapja fából faragott neki sípcsontvédőt. Apró és vékony termete miatt a környék legnagyobb klubja, a Hajduk Split nem fogadta be, végül tizenhat évesen a zágrábi Dinamóhoz került.

A többiek közül Dejan Lovren ugyancsak Boszniában született, háromévesen a családjával a harcok elől Münchenbe menekült. Hét évet élt ott, iskolaérett volt a német tudása is, elkezdett futballozni, de aztán nem kapott a család továbbtartózkodási engedélyt így visszatértek Karlovacra. Nehezen illeszkedett be az új környezetbe, nem tudott jól horvátul. Mario Mandzukic Slavonski Brodban született, de hatévesen már egy német klubban kezdett futballozni. Tízévesen visszaköltözött Horvátországba, huszonnégy évesen lett légiós. Ivan Rakitic Svájcban született, a családja már a nyolcvanas évektől ott élt. Mateo Kovacic Linzben, de az övéi Boszniából menekültek a harcok elől. Tizenhárom évesen visszatért Horvátországba, de csak három évre, azóta ő is külföldön játszik.