Kő AndrásBecsmérlés

Kipling szerint a szavak a legerősebb kábítószerek, amelyeket az emberiség valaha feltalált

Kő András – 2018.07.07. 01:59 –

Plutarkhosznál olvashatjuk, hogy Nagy Sándor indiai hadjárata során, egy alkalommal a lakománál, Arisztotelész unokaöccse és tanítványa, Kalliszthenész, ex tempore (rögtön, nyomban mondott) köszöntőjében a makedónokat az egekig magasztalta. Szónoklatát dörgő éljenzés fogadta; ám Sándor Euripidészt idézve – „Nincs semmi csudás abban, hogy elbűvölsz szavaiddal / megteszi bárki, ha bűvöletes szónoklata tárgya” – felszólította, csillogtassa meg művészetét a fordítottjával, s ugyanilyen ékesen szólva, csepülje a makedónokat. Kalliszthenész újratöltötte serlegét, hozzálátott, s nemcsak, hogy visszavonta, amit az imént mondott, de a makedónok rovására a helléneket kezdte magasztalni, s oly tökéletes szónoki „hóhérmunkát” végzett, hogy elvesztette mind a makedón sereg, mind a király becsülését.

Amikor még a rétor a jogász, a diplomata és a közéleti férfiú egyesített diszciplínája volt, a rétorképzés tán a legfontosabb „tárgynak” számított az ókor Akadémiáin. Minden alumnusnak (öregdiáknak) előgyakorlata volt, hogy egy és ugyanarról a tárgyról egyszer magasztalólag, majd rögvest utána, becsmérlőleg, szónoklatot rögtönözzön.

Magyar példa. Mátyás király udvarában sok külföldi tudós élt. Jöttek olyanok is, akik a szónoklást akarták tanítani. Egyik közülük azzal büszkélkedett a király előtt, hogy akármilyen jelentéktelen dologról hosszú beszédet tud tartani. Elfordult tőle a király, és így szólt kísérőihez:

–  Még a csizmadiában sem szeretem, ha kis lábra nagy csizmát varr!

A szintén a középkorban élt Arios­to olasz költő házat épített magának Ferrarában. Megkérdezték tőle, miért olyan kicsi és pompa nélküli a ház, holott híres eposza tele van csodálatos palotákkal. A költő józan választ adott: – Azért, mert könnyebb szavakat összehordani, mint köveket.

A példák bizonyítják, hogy a szavakkal milyen játékokat lehet űzni. Kipling szerint a szavak a legerősebb kábítószerek, amelyeket az emberiség valaha feltalált. Nagy Sándor, Mátyás és Ariosto óta történt egy és más a világban, de a magasztalás (a tisztelet) és a becsmérlés hűen követi a homo sapiens életútját. Csakhogy amíg a tisztelet kihalni készül széles e hazában, addig a becsmérlés gátlástalanul, soha nem látott „divatját” éli a társadalomban. Azt mondják, hogy az emberismeret kapuja és kulcsa az arcismeret, azaz az „olvasni tudás” az emberi arcban, amely bonyolultabb a beszélt nyelvnél. De csak addig, amíg az ember nem szólal meg, s így mondataival és mimikájával nem téveszti meg az immár a tartalomra figyelő beszélgetőtársat.

Tendzin Gjaco, azaz a dalai láma tanácsa elgondolkoztató: „Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről.”