Domonkos LászlóA szentek bevonulása

Érdekes levelet kaptam az egyik barátomtól

Domonkos László – 2018.07.06. 02:33 –

Az illető semmi mást nem tett, csak elküldte nekem a jeles középkori teológus-filozófus, Aquinói Szent Tamás (1225–1274) főműve, a nevezetes Summa Theologiae (A teológia foglalata) néhány vonatkozó passzusát. Kommentár nélkül. Induljon meg tőle az agyam, ha akar. Megindult.

A Domonkos-rendi (bizony!) szerzetes, az úgynevezett skolasz­tikus gondolkodó, aki mellékesen 1880 óta a katolikus tanítók védőszentje, különböző eretnekmozgalmakkal vitatkozva állást foglal a bevándorlókkal kapcsolatos viszonyt illetően is. Bibliai példákkal alátámasztva megállapítja, hogy a zsidók alapvetően háromféle módon kerültek érintkezésbe bevándorlókkal: „amikor a külföldiek a földjükön áthaladtak, mint vándorok”; „amikor földjükre azzal a céllal érkeztek, hogy ott lakjanak, mint vándorok” és „amikor bizonyos kívülállók teljesen csatlakozni kívántak az ő közösségükhöz, rítusukhoz”. Mai fogalmakkal élve ezek a kategóriák ebben a sorrendben nagyjából a turistáknak, a zöldkártyával rendelkező munkavállalóknak és az állampolgárságot kapott bevándorlóknak felelnek meg.

Szentünk ezután kifejti, hogy törvények szerint tettek különbséget a jövevények között, például többek között származás szerint (!) is megválogatták, kit fogadnak be, és kit nem. Nem azért, mert rasszisták voltak, hanem a törvény indoklása szerint – Aquinói Szent Tamás pontosan idézi is – mert „ha a kívülállókat azonnal elfogadnák a nép ügyeinek az intézésére, ebből sok viszály származna, mivel a kívülállóknak nem szilárdult meg a szeretete a közjó iránt, ezért bizonyos dolgokat megkísérelhetnének a nép ellen”. Továbbá: leszögeztetik, hogy „a törvény semmilyen néphez tartozó embereket nem zár ki Isten tiszteletéből és a lélek üdvösségéhez tartozó dolgokból”, de a népközösséget érintő ügyekben nem fogadnak be bárkit. És végül, de nem utolsósorban A teológia foglalata kijelenti: a bevándorlókkal, menekültekkel, migránsokkal kapcsolatos viszony kétféle lehet, békés és ellenséges. A törvény mindkét esetre megfelelő utasírásokat tartalmaz – azonban a nemzeteknek joguk van védekezni.

Az jut most eszembe, hogy van egy, ma már klasszikusnak nevezhető spirituálé: A szentek bevonulása (When the Saints Go Marching In) a címe. Tamás atya üzenetével most pontosan ez történik. A szentek, lám, előlépnek és közénk állnak – és bár eddig is itt voltak köztünk, most kicsit úgy járnak el velünk, mint Vörösmarty Liszt Ferenchez írott versében, ahol a zene kardot ránt.

Az olyan szelíd tekintetű, nagyon-nagyon okos emberek, mint amilyen a Doctor Angelicusnak, Angyali Doktornak szintén nevezett, Tommaso d’Aquinónak keresztelt embertársunk is, most éppen csak békésen, de igen-igen határozottan bevonulnak. Energikus, döngő léptekkel, arcukat az Úr ege felé emelve, erős kézzel és helyükön levő szívvel. És védőszentekhez illően bátorítólag oldalba böknek kissé: látjátok, ez a lényeg, erről van szó…! Úgyhogy hajtsunk fejet az angyali doktorok előtt. Ők aztán tényleg tudnak mindent.