Bán KárolyVégvári vitézek

Álláspont. A történelemben vannak olyan pillanatok, amikor Bibó Istvánt muszáj újra levenni a polcról

Bán Károly – 2018.07.05. 03:05 –

A politikatudományok tudósa írt egyet s mást a kommunistákról, azokról is, akik a Lajtán innen, szovjet fennhatóság alatt építették az internacionalizmust, s azokról is, akik a Lajtán túl lájtosabb, liberálisabb, már szociáldemokrata lobogó alatt. A kommunista párttaktika válsága című esszéjében azt írta Bibó, a helyzet valójában az, hogy a kommunista párt látszólagos nagyfokú politikai rugalmassága mögött, amely „mindenre képes”, mert mindent alá tud rendelni taktikai szempontoknak, a valóságban a legnagyobb fokú rugalmatlanság áll. Írt cifrábbakat is, amiket most nem idéznék, mert a citált mondat is a lényeget, a közös gyökereket, a taktikai rugalmasságot ragadta meg. Az igazi kommunista hajlik, mint a nád. És aminek most a német belpolitikai – nevezhetjük illegális migrációnak is – válság kapcsán vagyunk tanúi.

Elegendő Merkel kancellár asszony egyik legutóbbi televíziós interjújára utalni, amelyben azt találta mondani, hogy a magyar–szerb uniós külső határ védelmével Magyarország Németországot is védi. Amikor Orbán Viktor mondta ezt még 2015-ben, ő volt „a legravaszabb jobboldali populista”. A legilletékesebb, az Európai Parlament akkori német szociáldemokrata elnöke, Martin Schulz mondta ezt az illiberális magyar kormányfőről. És miután mindezt épp Szegeden rebegte el, ahol a magyarországi szociáldemokrácia új reménységét, Botka Lászlót látogatta meg, még azt is hozzátette: Szeged egy „elkötelezetten baloldali város, oda bármelyik menekültet el lehet küldeni”. Rebegte még azt is, hogy abszurd és aljas is az, amit a magyar miniszterelnök tesz és mond.

Hová tűnt nagy hirtelenjében a Willkommenskultur? Már csak a németországi szociáldemokraták ámenjére van szükség, s új (szárnyas) kapukat nyit Európában a történelem. A nagy közös európai megoldás ábrándja egy pillanat alatt a szőnyeg alá került. Európa központjában, ott, ahol eddig a passzátszelet fújták, a határok nélküli Európának pillanatok alatt lett három védvonala is. Merkelék megújított menekültügyi politikájában már a schengeni, a nemzetállami határokat is meg kell védeni. Nem szólva a szomszédos kontinensek határairól.

Ne legyen senkinek kétsége, a taktikai ámen meg fog születni Németországban is. Nehogy előre hozott választások legyenek, s megerősödjön a szélsőjobb. A demokráciát, a jogállamot, az európai értékeket nem lehet ugyanis cserbenhagyni. Ki a fenéhez rohangálna feljelentgetni Magyarországot Jávor Benedek és Niedermüller Péter Brüsszelben, ha már a német szociáldemokraták is bedobnák a törülközőt? A szociáldemokrácia Európában nem kerülhet partvonalon kívülre, mert akkor itt a világvége.

Tudják ezt a magyar szocialisták is. Sőt, Mesterházy Attila, az MSZP korábbi elnöke korát megelőzve, és pártja korábbi notabilitásait Botkától Ujhelyiig meghazudtolva, már az uniós csúcs előtt arról beszélt, hogy egyre több uniós vezető álláspontja közelít Orbánéhoz. Sőt megjegyezte, szerinte ott kell kezelni a migrációt, ahol az keletkezik. Ujhelyi például annyira megrémült a migrációs válságtól, hogy tavaly októberi alelnöki leköszönése után azonnal a szocialisták európai parlamenti kampányának élére állt. Már az árulókkal sem akar leszámolni. Szanyi Tibor is felismerte a veszélyt. Ő néhány hete még beszántotta volna az MSZP-t, hogy a baloldaliakat visszacsalogatva újjáalakítsa a pártot, ám most már nincs erre idő. Bejelentkezett listavezetőnek.

A pártharcok ráérnek, most történelmet ír Európa, s ebből igazi szociáldemokrata nem maradhat ki.