Nagy ErvinBerci üzent a baloldalnak

Egy demokráciában Tóth Bertalannak is joga van hülyeséget mondani, balfékké válni

Nagy Ervin – 2018.07.05. 03:04 –

Úgy tűnik, minálunk nem csupán azt jelenti a demokrácia, hogy lehet szabadon választani, gyülekezni vagy véleményt nyilvánítani, hanem azt is, hogy mindenkinek joga van ostobának lenni. Politikai értelemben hülyeséget mondani. Mert miként is értékelhetjük az újdonsült szocialista elnök népszavazási kezdeményezését, mint egy nagy rakás szerencsétlen mellékcselekvést? Hisz senki nem gondolhatja komolyan, hogy az európai ügyészséghez való csatlakozás és a kormányzati kommunikáció megváltoztatása a Berci által megígért hagyományos baloldali üzenetek egyike lenne. De hát istenkém, egy demokráciában Tóth Bertalannak is joga van baloldali balfékké válnia, követve ezzel az elmúlt évek hagyományait.

Emlékszünk még, hogy mivel indította csodálatos tündöklését Tóth Bertalan a párt élén? Azt ígérte, hogy (ismét) megújítja és felfrissíti a szocialista pártot, majd visszatérnek a „tradicionális baloldali értékekhez”. Habár már akkor jól látható volt, hogy a „szocialista párt Retkes Atillájának” fogalma sincs a hagyományos baloldali értékekről, kiváltképp az egyenlőségről, most aztán be is bizonyította nekünk.

Az elnök első nagy dobása és üzenete a baloldalnak ugyanis az lett, hogy két kérdésben is népszavazást kezdeményezett. Olyan igazi (tradicionális) baloldali témákban javasol most referendumot, mint hogy az „Országgyűlés kötelezze a kormányt arra, hogy csatlakozzon az európai ügyészséghez”, illetve hogy „nézettség alapján használják fel a kormányzati kommunikációs forrásokat”. Komolyan azt gondolja valaki a pártszékházban, hogy ezekben a politikai témákban valóban visszaköszön Kéthly Anna öröksége vagy Horn Gyula (ál)baloldalisága, felszínes „kisemberi” mivolta?

Az európai ügyészséghez való csatlakozás valószínűleg annyira érdekli a szegényeket, a munkából és bérből élőket, esetleg a közmunkából a munkaerő-piacra átlavírozni kívánó embereket, mint az esőért imádkozó szabolcsi gazdát a tengerentúli tornádó. De túl nagy tétben arra sem fogadnék, hogy a cigányság, esetleg a kisnyugdíjasok vagy a diákok ezrei kapnák fel a fejüket a hír hallatán, hogy hoppá, itt tényleg valami tradicionális baloldali mozgalom születik újjá, ami engem is érint. Megjósolhatóan még a CEU-t védelmező liberális, zömében külföldi hallgató sem fog az utcára menni emiatt. Maximum a Jobbik maradványa vonul majd ki az Operaház elé a Kétfarkú Kutya Párttal karöltve, esetleg az integető Kunhalmi Ágnessel, akit éppen Mécs Imre fotóz le az Andrássy úton. De lehet, hogy Gulyás Marci is felébred végre „téli álmából”, és fejvesztve rohan majd ismét a barikádokra.

Az MSZP elnöke a másik népszavazási kezdeményezésükről szólva azt írta, hogy több tízmilliárd forintot költenek el kormányzati kommunikációra, és ez csak akkor lenne megengedett, ha nézettség és olvasottság szerint használnák fel. Azaz igazságosabb lenne az állami pénz jelenléte a sajtópiacon. Nos, ha az európai ügyészséghez való csatlakozásra nem látjuk a tömeges igényt, illetve nagyítóval sem találunk benne „tradicionális baloldaliságot”, akkor bizonyára ebben sem fogunk rálelni. Ugyan már az ATV-ben és a Népszavában is láthatunk kormányzati reklámokat, így leginkább a Simicska-birodalom jöhet szóba mint komoly hiátus. Lehet, hogy Tóth Bertalan Vona Gábor helyére hajt ezzel a gesztussal? Ugyanis más okot nem nagyon látunk ebben a felvetésben. Hacsak nem azt, hogy Berci elindult a Szanyi kapitány által megfogalmazott úton, és be akarja zárni a boltot.

Amúgy pedig feltehetjük azt a kérdést, hogyha lesz is aláírásgyűjtés, akkor ki fog állni majd a standok mögött. Ki fogja összeszedni a kellő számú aláírást? Amikor a baloldal szervezeti válságban van, és arra sem képes, hogy egy-egy településen normális és komolyan vehető jelöltet találjon az önkormányzati választásokra. (Jó példa erre Rokker Zsolti támogatása Miskolcon!)

És végül ha el is játszunk a gondolattal, hogy összefog az egész ellenzék (Gyurcsánytól a Jobbikig), és valahogy mégis összejön a megfelelő számú aláírás, és kiírják a népszavazást, akkor is nehéz elképzelni azt, hogy milliós tömegek indulnának el a szavazófülkék irányába. Azt pedig végképp elvethetjük, hogy az egykori baloldali szavazók is boldogan kampányolnak majd. Ha pedig érvénytelen lesz ez az egész bohózat (bár aligha jut el odáig a történet), akkor az államnak több milliárd forint közpénzt kell majd a népszavazásra fölöslegesen elköltenie – ami miatt az ellenzék nap mint nap aggódik –, pedig kiszámolhatnánk, hogy mennyi lélegeztetőgépet és okostáblát lehetne ebből a pénzből venni, a rezsicsökkentésről és a tizenharmadik havi nyugdíjról nem is beszélve. Ha már tradicionális baloldaliakról beszélünk.