Fényben fürdő üvegek

Báthory Júlia, akinek Párizs hódolt, hazatérve pedig letette az üvegművészképzés alapjait – Különleges tárlat a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

Pálffy Lajos – 2018.06.14. 01:55 –

Nem hétköznapi történetről rendezett tárlatot 69/70/85 – Egy európai üvegstúdió Dömsödön címmel a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum: a Párizsból hazatért néhai Báthory Júlia üvegművész és családja európai élvonalba tartozó munkásságáról.

Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 20180614 Tiffany-technikával készült lámpabúra (Fotó: MH)

Kivételes tehetségű üvegszobrász volt az 1901-ben született, majd huszonkilenc évesen Párizsba költözött Báthory Júlia, aki megmutatta a világnak, hogy mire képesek a magyar üvegművészek. Aztán hazajött, és megalapozta e tudomány oktatását, végül pedig kilencven évesen a fogadott fiával, Szilágyi Andrással és menyével, Kovács Júliával együtt Dömsödön elindították újra valamikori párizsi stúdióját, a Szélkakakast (La Girouette), ahol 2000-ben bekövetkezett haláláig dolgozott.

Műveikből kaphatunk most ízelítőt június 30-ig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum 69/70/85 – Egy európai üvegstúdió Dömsödön című tárlaton (Báthory Júlia 85 éve alapította párizsi stúdióját, Szilágyi András 69, Kovács Júlia pedig 70 éves).

Báthory Júlia tudott az üvegről mindent, hiszen Münchenben, a dessaui Bauhausban és Drezdában is tanulta a szakmát. Párizsba költözése, 1930 után pedig rövidesen már az Őszi Szalonon állították ki a munkáit, a kritika is csak szuperlatívuszokban beszélt róla, üvegszobrairól és a stúdiójáról. Tíz évig tartott ez a virágkor, rengeteg megrendelést kapott és övé lett az 1937-es párizsi, majd két év múlva a New York-i világkiállítás elismerő oklevele is. Jeles társaság is csoportosult körülötte a fotós André Kertésztől és Brassaitól a Párizsba utazó József Attiláig, de Radnóti is megfordult nála (és a törzshelyükön, a Cafe Cluny-ben), ifjú nejével.

A második világháború elől nem Amerikába, mint többek, hanem inkább Magyarországra menekült. A Budafoki úton a hazamentett gépekkel berendezett műhely belövést kapott, majd többször is kifosztották a zűrzavarban. Báthoryt az új hatalom sem kedvelte nagyon, de legalább taníthatott a Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, és 1949-re elkészíthette az üvegművészképzés programját is, majd 1959-ben férjhez ment a templomok freskóin dolgozó Szilágyi Jánoshoz, így lett a nevelt fia az akkor tíz éves Szilágyi András. Aki apjától és nevelőanyjától is megtanult mindent, amit csak lehetett – ez látszik is a tárlaton bemutatott dolgain –, aztán az Iparművészeti Főiskola üveg szakát 1973-ban elvégezve az orosházi gyár tervezője lett. De a máriagyüdi kegyhely fres­kóinak elkészítése mellett megtaláljuk ablakait a vásárhelyi zsinagógában, és a város református Ótemplomában is. Felesége, a szegedi születésű Kovács Júlia egy évvel korábban végzett az üvegművész szakon, talán ő az inkább, aki folytatta Báthory Júlia kísérletező munkásságát. Báthory először állított elő nagyméretű csiszolt üvegpannókat, először alkalmazott homokfúvást is a réteges üvegeknél. Kovács Júlia a nagykanizsai, majd a salgótarjáni gyárak vezető tervezője is volt, a fényben fürdő, színpompás tárlat zömét az ő munkái adják, vannak itt festett és rogyasztott üvegtálak, Tiffany-technikával készített lámpaernyők, homokfúvott üveg ajtóbetétek, természeti motívumokkal szitanyomott üvegek, ólomkristályok is.

Ő és Szilágyi András volt az, aki a magyarországi szilikát-dizájnt a hetvenes években Európa élvonaláig vitte, de mindvégig ott volt mellettük Báthory Júlia, aki maga is alkotott az utolsó időkig. A dömsödi Báthory Júlia Üveggyűjtemény őrzi munkáinak javát, köztük azt a most itt kiállított 1939-es tálat is, amelyen egy szűz harcát láthatjuk az oroszlánnal, üvegbe csiszolva, az örökkévalóságnak elmentve.