Őry MariannVörös vonalak

Álláspont. A déli határ védelmével Magyarország Németországot is védi

Őry Mariann – 2018.06.12. 04:04 –

Ezt jól tudjuk három éve, a kormány több tagja is sokszor elmondta, különösen akkor, amikor éppen Berlinből jött a menetrendszerű kritika. Ebbe az evidens kijelentésbe most Angela Merkel német kancellár lehelt új életet, hiszen ezúttal ő ismerte el, hazánk „bizonyos értelemben” elvégzi helyettük a munkát.

Az uniós vezetők egyre közelebb kerülnek egy közös menekültügyi rendszer megalkotásához, ami azonban a legújabb jelek szerint nem pont ugyanaz lesz, amiről a szélsőliberálisok és az emberi jogi fundamentalisták ábrándoznak. Néppárti politikusoknál a külső határ védelme ma már alap, legfeljebb annak módjában vannak eltérő javaslatok, a cél ugyanaz. Az Európai Néppárt múlt heti müncheni konferenciáján mind Merkel, mind pedig Sebastian Kurz osztrák kancellár újra bedobta a rugalmas szolidaritás fogalmát, ami egyébként nem új találmány, hiszen a visegrádi négyek évek óta behozták a köztudatba. Ami azonban akkor, a kvóta iránti optimizmus korában elvetendő volt, ma egyre életképesebb ötlet. Persze most is vannak, akik továbbra is elzárkóznak az illegális migráció korlátozásától, a meghatározó irányvonal azonban már nem ez.

Honnan a pálfordulás? Jövőre jönnek az európai parlamenti választások, s számos felmérés kimutatta, az embereket legjobban a migráció és a biztonság érdekli. Aki nyerni akar, annak erről kell beszélnie. Ahogy arra múlt héten lapunknak Gál Kinga, az Európai Néppárt fideszes alelnöke is rávilágított: ezt már a Néppártban is tudják. A magyar kormány migrációs politikája tehát lépésről lépésre válik egyre elfogadottabbá az Európai Unióban. Ez már csak a józan ész alapján is szükségszerű, de hát politikáról van szó, szóval tudjuk be inkább a választói akaratnak.

Sebastian Kurz, akinek országa júliusban átveszi az uniós elnökséget, szintén tisztában van vele, hogy a népakarattal nem lehet szembemenni. Ő egyebek mellett azért is győzött, mert átvette leendő koalíciós társa, az Osztrák Szabadságpárt bevándorlásellenes, rendpárti javaslatait. Keserűen vehették ezt tudomásul német szövetségesei, akik viszont egy fejükre nőtt bevándorlásellenes, ellenzéki AfD-vel kénytelenek kormányozni, miután jó fél évig tartott összeizzadni az újabb kényszerházasságot a szocdemekkel.

Az Európai Néppártban is egyre többen ismerik fel, nem hoz majd szavazatot 2019-ben a Fidesz vegzálása. Akármennyire is akarják a pártcsaládon belüli és kívüli liberálisok, hogy Orbánnal példát statuáljanak a mindenek feletti liberális rend védelmében, és akármennyire is köti a nyugati döntéshozókat a politikai korrektség, tény: az európai választók többsége terrortámadások, párhuzamos társadalmak és ellenőrizhetetlen migránstömegek miatt aggódik, nem pedig amiatt, hogy mi lesz a CEU-val. Ez nyilvánvaló mindenki számára, aki a valóságban él, csak a liberálisok számára nem, akik diktatúrát gyakorolnak a közbeszéd felett, és hatékonyan gyakorolják tematizálási készségüket, lobbierejüket. Ha el akarják hitetni az unióval, hogy a CEU sorsán múlik a jövőnk, akkor, mint látjuk, el is hitetik.

Márpedig az Európai Néppártnak nem a Stop Soros vagy a CEU sorsa mentén kell holmi vörös vonalakat meghúznia. Angela Merkelnek sem. Amikor Németországot újabb brutális gyilkosság rázta meg – egy iraki migráns megerőszakolt és megölt egy tizennégy éves német lányt –, legkésőbb most kell meghúzni azt a bizonyos vörös vonalat. Európa lassan kifogy az időből. Ha vezetői nem találnak vissza a józan eszükhöz, tényleg temethetjük az európai jövőt.