Ulicza TamásMerre vezetnek Róma útjai?

Álláspont. Magyarország számára létkérdés, hogy az olasz kormány azt érezze: rövid és hosszú távon is Salvini útja a járhatóbb

Ulicza Tamás – 2018.06.08. 04:08 –

Olaszország azt akarja, hogy az Európai Unióba érkező menedékkérőket automatikus és kötelező módon osszák szét a tagállamok között – mondta kedden Giuseppe Conte olasz miniszterelnök, állást foglalva a kvóták mellett. Orbánnal új Európát építünk – nyilatkozta látszólag főnöke kijelentésével teljes ellentmondásban Matteo Salvini belügyminiszter, és megígérte a szigorúbb határvédelmet, valamint azt, hogy eltüntet ötszázezer migránst Olaszországból. Úgy tűnhet, nagy ellentét van a kormányon belül, de valójában ezek a kijelentések nem feltétlenül zárják ki egymást.

Nem szabad elfelejteni, hogy nem magyar, hanem olasz szemszögből kell vizsgálni ezeket a mondatokat, amikor értékelni próbáljuk őket: Olaszország érdeke az, hogy sürgősen megszabaduljon attól a demográfiai és szociális nyomástól, amit a rengeteg menekült jelent. Emellett fontos arra is emlékezni, hogy Olaszország úgy érezheti: uniós barátai egyszer már cserben hagyták, hiszen Magyarország Lengyelország hangosan, Ausztria, Németország és a többiek pedig csendesen, a határokat lezárva utasították el az olaszok kéréseit.

Hiába vizionál az Egyesült Államokból Steve Bannon valamiféle új jobboldali összeborulást, az európai nacionalizmusok csak bizonyos kérdésekben tudnak együttműködni, mert a „nemzeti érdek” mindegyik mozgalomnak mást jelent. Megérteni lehet egymás céljait, de ha a magyar érdekek szembekerülnek az olasszal vagy a némettel, sem a Liga, sem az AfD nem fog gondolkozni egy pillanatig sem, melyiket válassza.

Olaszország számára az érdekei érvényesítésére két út is mutatkozik, és úgy tűnik, nem bízzák a véletlenre, a rulettben egyszerre tesznek a feketére és a pirosra is: Salvini a visegrádiak felé lép kitárt karral, Conte pedig a kvótát öleli keblére. Bármelyikük jár sikerrel, a kormány hősként emelkedhet ki az eddigi válságból.

Egyértelmű, hogy Róma szempontjából a leggyorsabb és legolcsóbb megoldás az lenne, ha az európai uniós tagállamok akár önkéntesen, akár kényszer hatására befogadnák a náluk ragadt tömegeket.

Salvini Afrika irányába történő visszatelepítési terve nagyon költséges, és a migrációs árral szemben kellene úszniuk. Arról nem is beszélve, hogy aki egy nigériai nyomortelep valósága után belekóstolt az európai élet ízébe, azt nem lehet olyan messzire vinni, hogy ne próbáljon visszatérni. Salvini terve csakis egy hosszú távú összeurópai projekt keretében működhet, amelynek része az erős határvédelem, és az afrikai országokat felzárkóztató programok. A kitoloncolás rövid távon viszont nem biztos, hogy tud enyhülést hozni, ezért is játszik az olasz kormány két kapura a kvóta támogatásával. Hogy az eddig nem működött?

Az elitellenes Liga és Öt Csillag Mozgalom szövetsége pont a brüsszeli tehetetlenség és tipródás ellenében fogalmazta meg magát, így lehet, hogy megpróbálják átvágni a gordiuszi csomót, az uniós bürokráciát. Salvini nagyon fontos mondata volt, amikor kijelentette, hogy ha Európa nem segít, majd találnak más utat.

A politika szeret a kisebb ellenállás felé haladni, és Rómából nézve ez jelenleg a kvóta, nem a milliós afrikai visszatoloncolási program. Budapestről nem elég most a kvótát ellenezni, nyitni kell Salvini terveinek, és minden szóba jöhető lehetőséget megragadni a közös uniós programok támogatására, amelyek az afrikai helyzet rendezését szolgálják.

Minden út Rómába vezet, de hova vezetnek az utak Rómából? Jelenleg úgy tűnik, két út indul az olasz fővárosból: a Via Salvini és a Via Conte. Magyarország számára létkérdés, hogy az olasz kormány azt érezze: rövid és hosszú távon is Salvini útja a járhatóbb.