Kastélytervezési megbízás cserébe a kilőtt fogért

Székesfehérvár Csalapuszta részén Hauszmann Alajos építőművész Kégl György számára tervezett neoreneszánsz ékszerdoboza csendesen pusztul, bár legalább a teteje új

Pálffy Lajos – 2018.06.01. 11:46 –

Pusztuló műemléki védettségű kastélyaink közé tartozik Kégl György csalapusztai neoreneszánsz hajléka is. Még jó évtizede kaszinót, fürdőt és mindenfélét ígért az új, svájci tulajdonos, de azóta sem történt semmi, bár legalább a tetőt megcsináltatta.

kastelyVadászbaleset eredményeként született meg a mára elhanyagolt palota (Forrás: Wikipedia)
Pozsonyi evangélikus gyógyszerész volt a Kégl család, Kégl Mihály az érdemeiért 1623-ban nemességet is kapott II. Ferdinándtól. Amit aztán már a Székesfehérvár melletti Csalapusztán kastélyt építtető Györgynek (1822–1895) I. Ferenc József erősített meg, így felvehette e birtokából adódó Csalai előnevet is. A 18. századtól a Dunántúlon földbérletekkel rendelkező család talán legtehetségesebb sarja már 1847-től mintagazdaságokat alakított ki, és úgy döntött, letelepszik ezen a vidéken. A Velencei-hegységtől a Császár-vízre lefutó lejtős domboldalt, mintegy negyven hold földet vásárolt Nádasdy Júlia grófnőtől, akinek a családja már a 17. századtól birtokos volt itt.

A jól jövedelmező mintagazdaságokból tellett arra is Kégl Györgynek, hogy a csákvári körzet országgyűlési képviselőjeként százezer forintos adományára alapozva, kórházat építtessen Székesfehérváron (ahol utcát neveztek el róla, és a kórházat sem véletlenül nevezték el Szent Györgyről).

A kora uralkodó elitjéhez tartozó képviselőnek reprezentációs célokból is szüksége volt egy kastélyra Csalapusztán, végül egy vadászbaleset következményeként Hauszmann Alajos, a neves építőművész tervezhette meg neki.

Történt ugyanis, hogy Kégl egy vadászaton a véletlen folytán kilőtte a neves építész metszőfogát, akit kárpótlásul előbb megbízott a felesége nevére kerülő, az Andrássy út 70. szám alatt álló bérpalota tervezésével, majd a csalapusztai munkákkal is.

Hauszmann naplója szerint Kégl Györgyné ugyan erőteljesen próbálta befolyásolni a tervezésnél, de ő nem hagyta magát, ezért is születhetett meg 1876 és 1878 között a ma is álló, szép, neoreneszánsz épület. A Császár-vízre alapozva halastó terült el a közelében, a korban divatos fákkal és bokrokkal teleültetett parkban a márvány szökőkút és kápolna mellett kapuőrház, istállók és gazdasági épületek is álltak. Ezek közül az őrház és a szökőkút kövei vannak csak meg, a többit elmosta az idő, eltűntek a park faritkaságaival együtt.

A főhomlokzat meghatározó eleme a kastély bal oldalán álló, négyemeletes torony, az összetett alaprajzot elöl és hátul két-két kiugrás, azaz rizalit teszi változatossá.

Az elsők négy oszlopon álló erkélyt fognak közre, a hátsók pedig a főbejáratot. Belépve az előcsarnok után rögtön a nagyszalonba jutunk, jobbra volt az ebédlő, a dohányzó és a ház urának szobája, a balszárnyban a felesége, három lánya és a nevelőnők kaptak helyet. Az emeleten, a szalon felett táncterem volt, ide került a két kisebb szalon és a biliárdterem mellé a vendégszobák is. A pincében volt a konyha, a raktárak és a személyzet szállása.

A kellemes melegről központi fűtés gondoskodott, de meg volt oldva a fürdők és mellékhelyiségek csatornázása is.

A Kéglek 1945-ig birtokolták az épületet, majd az oroszok a kifosztás után hadikórházat rendeztek be itt. Ezután mezőgazdasági célokra, iskolának használták, állapota jelentősen romlott, s a befektető megérkezéséig siralmas állapotok uralkodtak itt.

Hogy aztán a svájci tulajdonos által évtizede megígért kaszinó, étterem és fürdő mikor fog megépülni, azt nem lehet tudni. De legalább nem ázik folyamatosan a szép – de hivatalosan nem látogatható – épület, mert a tetejét újraalkották.