Faggyas SándorTiszta célok, világos beszéd

Álláspont. A miniszterelnök elmondta, hogy a következő időszakban „igazi nagy fákba” akarják vágni a fejszét

Faggyas Sándor – 2018.05.12. 00:49 –

„Ígéreteket a jövőre nem teszek; valamint nem mondottam akkor, midőn a jelöltség elfogadására felszólíttattam, programot, mert azt tartottam, hogy programom közel félszázados politikai működésem. Most is azt mondom, hogy e közel félszázados működésem az ígéret” – mondta szűnni nem akaró éljenzés közepette Deák Ferenc 1872. június 19-i beszédében, megköszönve a pesti választópolgároknak, hogy negyedszer is országgyűlési képviselővé választották. A haza bölcsének – az akkori és mostani politikusok többségével szemben, akik szép, vonzó ígéretekkel próbálják elnyerni a választók bizalmát és támogatását – nem kellett semmit ígérnie, mert személye és működése volt a garancia arra, hogy hazája közjavának, az ország valamennyi lakója jobblétének fogja szentelni minden erejét és tehetségét. Manapság, a politika és a politikusok iránt Európa-szerte tapasztalható általános elégedetlenség és bizalmatlanság közepette csak kevesek engedhetik meg maguknak ezt a „luxust”.

A csütörtökön negyedszer miniszterelnökké választott, harminc éve politizáló Orbán Viktor alighanem e kevesek közé tartozik. Mégsem megalapozott és méltányos számos ellenzéki politikus, „független” szakértő és izgága irkafirkász bírálata, hogy beiktatási beszédében semmilyen konkrétumot nem ígért, illetve olyan gazdasági és társadalmi víziót rajzolt fel, amely „köszönőviszonyban sincs” a realitásokkal. Ha valaki figyelmesen végighallgatta Orbán Viktor csütörtöki beszédét, elég jól kivehette belőle, hogy milyen eszmék, elvek és célok alapján mit akar tenni és elérni kormányával a következő négy, sőt tizenkét évben. Volt, akinél éppen ez az időintervallum verte ki a biztosítékot; azoknak az ellenzékieknek a véleményére azonban a fülünk botját sem érdemes mozgatni, akik – cinikusan fittyet hányva a parlamenti szokásokra, illemszabályokra és egyben munkaköri kötelességükre – nem vettek részt Magyarország miniszterelnökének megválasztásán, eskütételén, és nem voltak kíváncsiak beiktatási beszédére sem.

Pedig abból bizony sok minden kiderült – és nemcsak a közügyek, az ország sorskérdései iránt érdeklődők, hanem azok számára is, akik leginkább arra kíváncsiak, hogy miként alakulhat személyes és családi életük, anyagi helyzetük a következő években. A miniszterelnök elmondta, hogy a következő időszakban „igazi nagy fákba” akarják vágni a fejszét, mert ehhez most egyfelől kedvező a csillagok állása, másfelől a magyarok már elhiszik, hogy a holnap jobb lesz, és azt akarják, hogy az előttük álló lehetőségekhez méltó kormányuk legyen. Ezért Orbán nagyobb, tizenkét évi időtávra szóló célokat fogalmazott meg, köztük azt, hogy Magyarország 2030-ra az EU első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. Lehetségesnek tartotta azt is, hogy addigra hazánk az új típusú – a minőséget mérő – versenyképességi rangsorokban is az öt legjobb uniós állam között legyen. A nagy ívű célok között említette a népesedési hanyatlás megállítását, sőt megfordítását, a népbetegségek radikális visszaszorítását, továbbá a gyorsforgalmi utak hálózatának teljes kiépítését, hazánk legjobb befektetési célpontok közé kerülését, vagy például Budapest régi nagyságának és fényének visszaadását is.

A következő időszak legfontosabb politikai kérdései lesznek, hogy az első miniszterelnöki beszédben vázolt nagy célok milyen konkrét kormányzati tervekben, programokban, döntésekben – például a jövő évi költségvetésben – öltenek testet, s közben persze készülni kell az előttünk álló uniós vitákra, nagy csatákra is. Ezért sűrű és izgalmas hónapok előtt állunk.