Miért támogassa az állam a keresztény közösségeket?

Fontos, hogy kiálljunk az egyházak által lényegesnek tartott olyan erkölcsi értékek, elvek mellett, mint a házasság férfi és nő között, a szülői szerepek „hagyományos” értelmezése

Horváth Péter – 2018.04.26. 03:42 –

Régebben olvastam egy cikket, amely a hit és az egészség kapcsolatáról megrendezett konferenciáról számolt be. Azóta, másfél évtizede éve érlelődik bennem a gondolat, hogy továbbgondolva az ott elhangzottakat, megvizsgáljam annak közvetett közgazdasági hatásait is.

hatterÉg és föld között. Az emberiség jövőjének legfontosabb szereplői a  gyerekek (Fotó: MH)
A 300–400 magyar orvos és több külföldi neves előadó részvételével megrendezett szakmai fórumon olyan tudományos kutatási eredményeket ismertettek, amelyek arra világítottak rá, hogy a hitnek jóval szerteágazóbb (kedvező) élettani hatásai vannak, mint azt gondolnánk.

Vallás és egészség

A teljesség igénye nélkül felsorolva, arról számoltak be a kutatók, hogy azoknál a személyeknél, akik hetente legalább egyszer eljárnak valamilyen vallási közösségbe, és naponta egyszer imádkoznak, mérhetően fiatalabb az immunrendszerük, a vérnyomásuk statisztikailag alacsonyabb, kevesebb az agyvérzés és a szívinfarktus.

A nyitott szívműtétek után tizennégyszer magasabb a mortalitása azoknak, akik nem hisznek Istenben. Megfigyelték, hogy a bevezetőben említett adat szerint a mélyen hívő emberek átlagosan hét évvel élnek tovább, mint nem hívő társaik. Ugyanezeket az adatokat támasztja alá a Berkley Egyetem ötezer fős kutatása, amely arra világít rá, hogy azok az emberek, akik a ’60-as években templomba jártak, nagyságrendekkel többen voltak életben, mint a nem hívők, holott a ’60-as években jellemzően azok jártak inkább templomba, akik valamilyen betegségben szenvedtek. Ezeket az adatokat elemzi és egészíti ki újabb kutatási eredményekkel kiváló doktori értekezésében Forgács Anna. Az általa hivatkozott tizenhét felmérés újabb bizonysággal szolgál a hit és az egészség kapcsolatára. Eszerint a Yale Egyetemen folytatott kutatások alapján megállapították, hogy a kevésbé vallásos idős emberek mortalitási rátája kétszerese a vallásosabbakénak.

A Duke University által készített vizsgálat megállapította, hogy a hetente egyszer templomba járóknak fele akkora eséllyel lesz – a bizonyos daganatos megbetegedésekért felelős – megemelkedett interleukin-6-szintjük a vérben, mint a vallásukat ilyen rendszerességgel nem gyakorlóké. Tovább folytatva a sort, a University of Texas kutatói arra jutottak, hogy a gyakran templomba járók csoportja egészségesebb, mint a ritkán járóké, sőt még azt a hipotézist is felállították, hogy a lanyha vallásgyakorlás a különböző megbetegedések, illetve halálozások kockázati tényezője lehet. Több kutatás igazolja azt, hogy a vallásos betegek gyorsabban gyógyulnak. Az American Journal of Psychiatry vizsgálatai alapján kimutatták, hogy a vallásosan elkötelezett emberek kevésbé voltak depresszívek, rövidebb ideig tartózkodtak kórházban, és hosszabb sétát tudtak tenni, mint kevésbé vallásos társaik.

Mindezeket megerősíti egy magyar kutatás is: a SOTE Magatartás-kutató Intézetének egykori professzor asszonya, Kopp Mária férjével, Skrabski Árpáddal közösen végzett vizsgálatai meglepően összecsengenek az amerikai adatokkal. A 12 500 személy bevonásával készült vizsgálat szerint akik rendszeresen járnak templomba, negyvenkét százalékkal kevesebb cigarettát szívnak el naponta, mint a nem hívők. A töményital-fogyasztásban csaknem kétszeres a különbség a két csoport között.

A munkából lényegesen kevesebbet hiányoznak azok, akik rendszeres vallásgyakorlók. Érdekes módon a maguk módján vallásos emberek vannak táppénzen a legtöbbet. Nem meglepő, hogy a hívők sokkal kevésbé depressziósak, mint a társadalom többi része, és saját megítélésük szerint az általános egészségi állapotuk is jobb. Négyszer annyi maga módján vallásos ember szed a nehéz élethelyzetekben nyugtatót, mint ahány templomba járó, és még ennél is nagyobb a különbség aszerint, hogy bánatukban evésnek-ivásnak adják-e a fejüket. Természetesen ebben a kategóriában is azok vezetnek, akik nem tartoznak egyházi közösségekhez. Aki napi szinten tartja a kapcsolatot Istennel, kooperatívabb, kevésbé ellenséges, nehéz helyzetben számíthat a szüleire és a munkatársaira. Ez utóbbi kategóriákban nagyságrendekkel rosszabb a nem hívők eredménye, noha az ellenségesség és a munkatársi rivalizálás sokat csökkent az utóbbi évtizedekben.

A kulcs a gyerek

Mindezeket kiegészítve, egyházi tapasztalatok alapján kimutatható, hogy az elkötelezett keresztény közösségekben nagyobb a gyermekvállalási hajlandóság, több a gyermek. Egy mikro adatfelvétel adatait idehozva: egyik egyházi közösségünkben az átlag gyermekszám 3,6, a másik kis közösségünkben kerek 4, míg a gyermekeim közösségében 4,2 a családonkénti gyermekátlag. Azt hiszem, hogy egyetérthetünk abban, hogy ha ez a tendencia érvényesülne ma Magyarországon és a határon túli magyar közösségekben, akkor a népességfogyás kérdésével vajmi keveset kellene foglalkozni.

Fontos megemlíteni, hogy ezek az eredmények főként keresztény közegben születtek, azaz a kutatások rávilágítanak arra, hogy a keresztény tanítás nemcsak spirituális téren értelmezhető, hanem a mindennapi életben is kifejti jótékony hatását gyakorlati alkalmazhatóságával, mely nemcsak a földöntúli üdvösséget hirdeti, hanem a földi jólétre és boldogulásra is van válasza.

Így kifizetődőbb

Mindezen kedvező hatások mögé nézve sorba vehetjük, hogy az egyes folyamatoknak milyen közgazdasági kihatásai vannak. Azzal, hogy az állam polgárainak egy csoportja ritkábban betegszik meg, vagy ha megbetegszik is, gyorsabban felgyógyul, egészségesebb mind mentálisan, mind fizikálisan, kisebb a mortalitása, azzal kevesebb költséget jelent a társadalombiztosításnak, beleértve a gyógyszerkasszát is. A keresztény emberek azáltal, hogy stabilabb (férfi és nő között létrejött) házasságban élnek, kevesebb a válás a körükben, így a gyermekeiket (és magukat) sem teszik ki azoknak a traumáknak, amelyeket egy válás okoz.

A stabilabb háttérnek és a hit személyiségformáló erejének köszönhetően ezek a gyermekek az oktatási rendszerbe és a társadalomba is könnyebben beilleszkednek, ott jobban megállják a helyüket. Mivel a keresztény egyházak hazánkban egyértelműen elutasítják az azonos neműek házasságát és együttélését, ezáltal egészségesebb és jobban teljesítő gyermekeket nevelnek (erről Mark Regnerus és Paul Sullins tett közzé bizonyító erejű kutatási eredményeket).  Így az oktatás is jobb színvonalon működtethető, és a pszichés és értelmi zavarok kezelésére létrehozott állami és magánellátórendszerek leterheltsége – és ezzel együtt költségigénye – is kisebb. Mindemellett azáltal, hogy a keresztény emberek kevesebbet hiányoznak a munkahelyükről, és lelkiismeretesebben végzik el a feladatukat, toleránsabbak és kooperatívabbak a munkatársaikkal szemben, ezáltal hatékonyabb, jobb munkaerőnek bizonyulnak, melynek forintosítható eredményei vannak. A kutatások mindemellett arra engednek következtetni, hogy minél erősebb egy egyházi közösség, annál jobban érvényesülnek ezek a hatások. Mi következik mindebből? Alapvetően az, hogy a balliberális és neomarxista csoportok követeléseivel szemben az államnak nemhogy meg kell szüntetnie az egyházak támogatását, hanem egyenesen elemi érdeke a keresztény közösségek támogatása! Érdeke azért is, mert a teljes társadalomnak, a támogatásban közvetlenül nem érintett állampolgároknak is közvetett haszna származik a keresztény közösségek támogatásából a cikkben felsorolt pozitívumok miatt! Terjedelmi okokból most nem hozom ide az egyházak társadalomra gyakorolt egyéb kedvező hatását, mint például a szociális, oktatási területen, szenvedélybeteg-ellátásban, idősgondozásban  folytatott tevékenységeket.

Értékek mértéke

A támogatást persze többféleképpen lehet érteni, de elmondható, hogy mindaz, ami az adott keresztény közösség gyarapodását, bővülését, tevékenységének szabadabb kifejtését elősegíti, azt ezek az elvek és logika alapján az államnak támogatnia kell. Ez a támogatás lehet anyagi, erkölcsi, és jogi is. Ez utóbbi két feltételhez egyáltalán nem mellékesen hozzáfűzném, fontos, hogy az állam kiálljon az egyházak által lényegesnek tartott olyan erkölcsi értékek, elvek mellett, mint a házasság férfi és nő között, a szülői szerepek „hagyományos” értelmezése, az abortusz visszaszorítása, az eutanázia elutasítása, a hagyományos családmodell melletti határozott kiállás és a nyugaton egyre nagyobb teret hódító genderdiktatúra elleni küzdelem.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenki, aki keresztény (vagy annak tartja magát!), az jó munkaerő, aki nem betegszik meg, és tovább él, és aki nem keresztény, az a „futottak még” kategóriába tartozik. Ezek a kutatások irányokat, tendenciákat rögzítettek, melyek egy értékrend, egy világkép és a transzcendens szerepének jelentőségét mutatták be.

Bibliai hétköznapok

Összegezve mindezt: a kutatási eredmények és az ebből levont következtetések alapján megállapítható, hogy keresztény állampolgáraira kevesebbet kell költenie az államnak, emellett a hívő emberek többletértéket állítanak elő, ezért közgazdasági értelemben a keresztény embereknek egyfajta „többlethasznosságuk” van a vallásukat nem gyakorlókkal, a maguk módján gyakorlókkal és az ateistákkal szemben. Igazolódik, hogy az Isten sugalmazására megalkotott Biblia nemcsak elvont elméleti tanítás, hanem a mindennapi boldogsághoz és boldoguláshoz is a legjobb receptet adja.

Manapság, amikor egy kimutatás alapján 4–5 percenként ölnek meg a világon egy keresztény embert a hitéért, tudatában kell lennünk a keresztény vallás értékeinek, ez azonban nem vezethet sem elbizakodottsághoz, sem felsőbbrendűségi tudathoz, ehelyett átérezve mindezek felelősségét, kellő alázattal, szerénységgel, de határozottan kell vállalni meggyőződésünket!

A szerző közgazdász, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese.