Egyhangúlag fogadta el a Ház a nemzetiségek által tett javaslatokat

Interjú Ritter Imrével, a német kisebbség parlamenti képviselőjével

Lázin Miklós András – 2018.04.25. 04:08 –

Korántsem mindegy Magyarországnak, hogy a tizenhármak milyen véleményt formálnak a mindenkori kormányról, egyáltalán a magyar politikáról, és ezt hogyan kommunikálják az európai nemzetek felé

Ritter-ImreMindenki tudhatta rólam, hogy keresztény, jobboldali beállítottságú ember vagyok” (Fotó: Bodnár Patrícia)
Csak a családi háttér sajnos kevés a nemzetiségi anyanyelv és identitás továbbörökítésére – hangoztatta a lapunknak adott interjúban Ritter Imre. Az országgyűlési választásokon a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának listájáról bekerült képviselő aláhúzta, létérdek az olyan nemzetiségi intézményhálózat fejlesztése, ahol a gyerekeket és a fiatalokat két anyanyelven nevelik, oktatják.


– Mondhatjuk, hogy történelmet írtak?

– Ebben nincs semmi nagyzolás, hiszen nyolcvanöt esztendő után újra szavazati joggal rendelkező, pártoktól független és teljes jogú képviselőnk van az Országgyűlésben.

– Aki egyben a kormányt támogatja.

– Szerintem a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata által összeállított listára szavazó több mint huszonhatezer embernél az volt a fő szempont, hogy pártoktól függetlenül a német listára, konkrétan az én személyemre, mint listaelsőre szavazzanak. Annak ellenére, hogy az utolsó pillanatig sokan és sokféleképpen próbálták rábeszélni német választóinkat arra, vetessék le magukat a német nemzetiségi névjegyzékről. Úgy hiszem, korábban is mindenki tudhatta rólam, hogy keresztény, jobboldali beállítottságú ember vagyok, de ennél sokkal többet nyomott a latban az a munka, amit az elmúlt négy esztendőben, pártok felett állva, a hazai német és más nemzetiségekért végeztem.

– Mire gondol?

– Az elmúlt ciklusban igen sok törvényt sikerült módosítanunk a parlament egyhangú jóváhagyásával. Ennek egyik alapfeltétele volt, hogy első körben a tizenhárom nemzetiség egymással dűlőre, konszenzusra jusson. Mindannyiunknak meg kellett érteni, hogy ha mi, tizenhárman nem tudunk kiegyezni bármely kérdésben, akkor vesztesek leszünk. Ezt követően a minisztériumokkal kellett szakmailag konzultálni, majd következtek az ellenzéki frakciókkal és a független képviselőkkel történt egyeztetések. Kiemelném, mindig
az ellenzékkel kezdtük, akad-e kifogásolni valójuk az adott témában, ők mit szeretnének még hozzátenni a javaslatunkhoz. Ugyanakkor mindig leszögeztük, az a normális, ha mi magunk mondjuk ki, mire van szükségünk, mint hogy ezt mások tegyék meg helyettünk. Az ellenzékkel történt egyeztetést és megállapodást követően mentünk természetesen a kormánypárti frakciókhoz, illetve a kormányhoz a számunkra megfelelő, végleges döntésért. Minden frakcióval és a független képviselőkkel is külön-külön tudattuk, kihangsúlyoztuk, hogy az adott napirend egy nemzetiségi téma, a parlamenti eljárás során ne fűzzenek hozzá módosítási javaslatokat, ne licitáljanak rá és ne támadják. Ennek az átgondolt, türelmes és aprólékos munkának az eredménye, ha úgy tetszik, jutalma lett, hogy – a kétségtelenül meglévő parlamenti politikai csatározásokból – a hazai nemzetiségek ügyei kiemelkedtek, és az összes javaslatunkat egyhangúan fogadta el az Országgyűlés.

– Ez történt legutóbb a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága által előterjesztett, kétharmados támogatást igénylő javaslataival.

– Mindig is vallottam, mindegy, hogy melyik párt vagy képviselő akar egy, a hazai nemzetiségekre hátrányos döntést elfogadtatni. Ha az számunkra rossz, akkor ellene kell mondani. De ez megfogalmazható úgy is, hogy számomra a német nemzetiségi identitásom mindig megelőzte a pártszimpátiát és meg is fogja előzni. Itt egyébként fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a tizenhárom nemzetiség történelmi múltja, hagyományai, mai gondjai és jövőbeni céljai sok szempontból teljesen különbözőek. Nehezen lehet olyan területet vagy témát kiemelni, amelyben bármely megoldási mód mindnek jó lenne. Ez rendkívül differenciált, sokszor eltérő szabályozást, megoldási módokat tesz szükségessé.

– Az oktatás sem lehet közös pont?

– Igaz, hogy a nemzetiségi oktatás és nevelés mindannyiunknak egyaránt húsba vágó kérdés, hiszen csak a családi háttér sajnos ma már nem elegendő a nemzetiségi nyelv, identitás továbbörökítésére. Ám ha jobban megnézzük, itt is más és más szempontok érvényesek mindenkire – még akkor is, ha lét érdek az olyan nemzetiségi intézményhálózat fejlesztése, ahol a gyerekeket és a fiatalokat két anyanyelven oktatják. Utalnék rá, két nemzetiségnek nincs hagyományos értelemben vett anyaországa, hatnak pedig hivatalosan bejegyzett köznevelési intézménye sem.

– A nemzetiségi óvodapedagógus képzési program beindítása sikernek nevezhető?

– Feltétlenül. Tavalyra datálódik az első olyan döntés, ami pénzt és lehetőséget biztosított, hogy elindítsuk a nemzetiségi óvodapedagógus-képzés fejlesztésére, illetve a nemzetiségi pedagógusok fokozott megbecsülésére irányuló programot. A napokban a szarvasi Gál Ferenc Főiskolán megtartott konferencián is elmondtam, hogy a 2018 szeptemberben induló, reményeink szerint nagyobb létszámú és magasabb színvonalú nemzetiségi óvodapedagógus-képzésből 2022-ben kerülnek ki az első nemzetiségi óvodapedagógusok a pályára, az általuk két anyanyelven nevelt első nemzetiségi korosztály 2026-ban jön ki az óvodából, akik majd 2034-ben végzik el a nemzetiségi általános iskolát, négy esztendőre rá, 2038-ban a középiskolát és 2042-43-ban az egyetemet. Azaz ekkor várható az első olyan generáció felnőtté válása, amely két anyanyelvvel, olyan német identitással, és olyan nyitott, európai szemlélettel nőtt föl, mint amit most szeretnénk. Ez negyed század, egy emberöltő, és minimum hét-nyolc parlamenti ciklus. Visszautalnék a korábban mondottakra, vagyis arra, hogy ha mi közösen nem tudjuk elérni azt, hogy az Országgyűlés politikai összetételétől függetlenül mindig konszenzussal jöjjenek létre a bennünket elevenen érintő döntések, akkor nincs is értelme ezt a feladatot elkezdeni. Hiszen, ha bármely parlamenti ciklusban egy ránk vonatkozó döntés az ellenzék nélkül, hatalmi úton kerül elfogadásra, akkor nagy bizonyossággal egy politikai váltás esetén a következő kabinet ezt el fogja törölni. Márpedig a politikai váltások egy demokráciában törvényszerűek. Az a politikus, aki ma ellenzékben ül, a következő ciklusban akár miniszter is lehet.

– Korábban azt nyilatkozta, a többi nemzetiség ügyeit is szeretné fölkarolni. Tartja?
– Igen, amennyiben erre igény van és szükséges.

– Kapott már megkereséseket?

– Szeretném egyértelműsíteni, ahogy az előző ciklusban, így most is minden hazai nemzetiségnek lesz szószólója a Parlamentben, akinek feladata sajátjainak képviselete és ebbéli jogait senkinek nem is szeretném csorbítani. Ugyanakkor nekem, mint országgyűlési képviselőnek, most már több politikai jogosítványom van, mint a szószólóknak, és ebbéli lehetőségeimet valamennyiüknek felajánlom.

– Például?

– Korábban hiába akartuk, hogy a vidék- és területfejlesztéssel kapcsolatos törvényjavaslatot nemzetiségi napirenddé nyilvánítsák, a házbizottság leszavazott bennünket azzal az indokkal, hogy ez utakról és infrastruktúráról szól, nem rólunk. Csakhogy a határmenti hat településen élő szlovénoknak ez már igen csak fontos téma. Ha nincsenek megfelelő utak, s így megközelíthetetlenek a helységek, nincs megfelelő infrastruktúra és munkahelyek, akkor a fiatalok elvándorolnak, ami veszélyezteti az egész nemzetiség jövőjét. Most – ha igény és szükség van rá – az ilyen napirendekhez be tudok nyújtani képviselői módosító indítványt és hozzá is szólhatok a parlamenti vita során. Persze a háttérmunkát, a módosítások előkészítését az érintett nemzetiségek vezetői és szakemberei kell, hogy megtegyék, én csak a képviselői mandátummal kibővült politikai eszközöket tudom biztosítani.

– Milyen a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának viszonya Németországgal?

– Sokrétű és kimondottan kedvező. Mi döntően a határon túli németségért felelős ottani államtitkárral állunk szinte napi kapcsolatban, és mára elértük, hogy a legtöbb, hozzánk látogató német politikus találkozik a német nemzetiségi szószólóval és az elnökkel. Ennek több hozadéka akad, melyből az egyik az, hogy ők jobban megismerik a magyarországi német nemzetiséget. Példaként fölhozható, hogy Merkel kancellár asszony budapesti látogatása során örömmel vette tájékoztatásomat, hogy a 2011-es népszámláláson csaknem kétszázezer ember vallotta magát Magyarországon német nemzetiségünknek. Nem mellékesen szerintem a valós szám ennek a duplája lehet, s így Európa államaiban itt, Magyarországon él a legnagyobb létszámban német kisebbség. Ezzel párhuzamosan a magyar politika is fölismerte a magyarországi nemzetiségpolitika fontosságát, a magyarországi nemzetiségek híd és kapcsolatépítő szerepét. Nem mindegy ugyanis Magyarországnak, hogy a tizenhármak milyen véleményt formálnak a mindenkori kormányról, a politikáról és ezt hogyan kommunikálják az európai nemzetek felé.