Rákosi emléke segít megépíteni a baptista imaházat

„Ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, akkor is elültetnék egy diófát” – mondta a lelkész

Veczán Zoltán – 2018.04.25. 03:10 –

Nem várt fordulatokban bővelkedik az észak-koreai mosolydiplomácia: a kommunista diktatúrában meglepő módon egy baptista imaház felépítésére kérték fel honfitársunkat, a Baptista Szeretetszolgálatot vezető Szen czy Sándort. Helyi tapasztalatairól és a projekt részleteiről kérdeztük a nemrég észak-koreai hívek előtt prédikáló lelkészt.

baptista-szeretetszolgálatSzenczy Sándor lelkész (középen) prédikációjában azzal biztatta az észak-koreai híveket, hogy hittel a lehetetlen is lehetségessé válik(Forrás: Babtista Szeretetszolgálat)
– Észak-Koreát bezárkózó remeteállamként ismerjük, maga osztja el a segélyeket, általában a hadseregnek. Hogyan fogadták itt önöket, milyen volt az első találkozás?

– Mi már 1998-ban itt voltunk. Sokat segített persze, hogy már a kezdetek óta – ahogy Vietnamban, Kambodzsában is – kerestük a magyar kötődéseket, szálakat, mert így mindig könnyebb kiindulni. Itt adott is volt a magyar vonal: Sariwon városában az ötvenes évek végén, a koreai háborút követően sok magyar orvos gyógyított, az akkori Rákosi Mátyás Kórház Székesfehérvár kórházának azóta is testvérintézménye. Érdekesség, de ebben a városban egy magyar–koreai barátság emlékművet is találtunk. Elkezdtük tehát támogatni ezt a kórházat és a városi árvaházat a washingtoni székhelyű Baptista Világszövetség hathatós együttműködésével, s volt olyan év, amikor partnereinktől ötmillió dolláros támogatást osztottunk szét. Ettől függetlenül az elmúlt években minden külföldi civil szervezetet kitiltottak az országból, csak monitoringolni mehetnek be, rövid időkre. A magyarokat egyébként szeretik, még ha úgy is vélik, hogy „rossz úton járunk”: a dél-koreai nagykövetség 1989-es megnyitásáig több száz északi tanult nálunk.

– Önök ráadásul egyházi szervezet: hogyan fért ez bele Phenjan kommunista, ateista ideológiájába?

– Könnyen vették: tudni kell, hogy a világhírű baptista lelkész, Billy Graham felesége, Ruth, a harmincas években a „Kelet Jeruzsálemében”, Phenjanban tanult mint amerikai kínai misszionárius, valamint a dinasztiaalapító, Kim Ir Szen édesanyja és felesége is keresztény volt. A baptistákra, bár hitünket nem fogadták el, jóindulattal tekintettek, illetve tekintenek.

– Milyen ellenőrzéseken kellett most átesniük ahhoz, hogy beléphessenek? Hogyan fogadták önöket?

– Nemrég elkészült egy nagyon modern, új repülőtér Phenjanban, itt tulajdonképpen csak a máshol is szokásos procedúrán kellett keresztülmennünk. Meg az elektronikai eszközöket is jobban átnézik, de nem korlátozzák a behozatalukat. A biztonságunk miatt nem kellett aggódni, ugyanakkor például nem telefonálhattunk külföldre ellenőrzés nélkül, és internetet is csak felügyelet mellett használhattunk.

- Találkoztak ottani keresztényekkel?

- A keresztény hívek életéről hivatalosan keveset tudhatunk, és nagyon szűrt információt kaphatunk, s azt is elősorban néhány kijelölt gyülekezetvezetőtől, lelkipásztortól. Ugyanakkor a dél-koreai segítséggel épített új templom is nagy változást jelez, és persze az is, hogy baptista lelkészként én is szólhattam a hívekhez a pulpitusról. Egyébként prédikációmban Máté evangéliuma alapján Jézus kenyérszaporításáról és Péter vízen járásáról beszéltem nekik, rámutatva, hogy a lehetetlen is lehetségessé válik, ha hiszünk.

- Honnan jött az imaház építésének ötlete, és hogy kell elképzelni a terv megvalósulását?

- Az én régi vágyam volt, s felvetésemre most kaptam pozitív választ. Egyébként egy olyan épületet kell elképzelni, mint amilyen a velencei Hajnalpír Imaház – talán meglepő, de amikor én voltam annak a gyülekezetnek a lelkésze, sokszor jöttek észak-koreai diplomaták, hogy imádkozzam értük.

- Nem tart attól, hogy félúton a világpolitikai változások miatt „lelövik” majd a projektet?

- Nem. Egyébként egyházatyáktól azt a szemléletet tanultam, hogy „ha tudnám, hogy holnap vége a világnak, akkor is elültetnék ma egy diófát”.


Keresztényüldözés és mosolydiplomácia

Észak-Korea korántsem nevezhető keresztény paradicsomnak: bár az alkotmány elismeri a szabad vallásgyakorláshoz való jogot, s több felekezet temploma is megtalálható az országban, a valóságban ezzel szemben üldözik a keresztényeket, akár egy lebukott családtag miatt is könnyen munkatáborban találhatja magát az ember. A Committee for Human Rights in North Korea egyesület több tízezer keresztény kényszermunkásról tud az északi politikai börtönökben, az Open Doors USA nemzetközi keresztény jogvédő szervezet jelentése szerint pedig az államban élő mintegy 300 ezer keresztény napi szintű üldöztetésnek van kitéve, s már azért is börtön járhat, ha valaki Bibliát birtokol. E tekintetben egyébként a külföldieket sem kímélik: az ohiói Jeffey Fowle például pechjére elveszített egyet, ezért illegális térítés miatt letartóztatták, végül szerencsésen, svéd közvetítéssel szabadult. A FOX Newsnak nemrég nyilatkozott egy észak-koreai szökevény keresztény: az 55 éves Choi Kwanghyuk elmondta, keresztény közössége jobb időben a szabadban, télen egy földbe ásott lyukban gyakorolta hitét a legteljesebb titokban. 2008-ban aztán lebuktak, őt megkínozták és börtönbe zárták, de később, amikor egy munkatáborba akarták szállítani, sikerült megszöknie. 2013-ban kapott menedékjogot az Egyesült Államokban. Mindennek fényében izgalmas, hogy a Washingtonban tevékenykedő Szenczy Sándor lelkész templomépítésre kapott felkérést. Szenczy egyébként tegnap este érkezett Budapestre, hogy az egyszázaléknyi SZJA-felajánlások szezonjában a hazánkban igen aktív Baptista Szeretetszolgálat tevékenységét népszerűsítse – beleértve az olyan hétköznapi, ám sok forrásukat felemésztő programokat, mint az időseket ellátó bentlakásos otthonok, hajléktalanszállók, népkonyhák és nevelőszülő-otthonok, valamint iskolák fenntartását, de az olyan, emlékezetes segítségnyújtásokat is, mint a különböző árvizek, illetve a vörösiszap-katasztrófa idején.