Most tényleg megehetik a nagy halak a kicsiket

Jelentős csúszást okoz a termelésben a sok csapadék, a magas vízállás miatt feltorlódtak a már halászható példányok és a még nevelendő generációk – mondta Lévai Ferenc

Ambrus Ádám – 2018.04.17. 03:13 –

A kormány előtt van már a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet programja, amelyben egy arányos vízdíjrendszer kialakítását szorgalmazzák, ügyüket pedig az agrárkamara is támogatja. Lévai Ferenc, a halászati szakmaközi szervezet szóvivője szerint a túlzottan magasan megállapított díjak érzékenyen érintik a haltermelőket.

halArányos vízdíjrendszert igényelnek a haltermelők (Fotó: Bodnár Patrícia)
Idén a száraz tél után, egy rendkívül csapadékos és egy meglehetősen viharos időjárású tavasz köszöntött be, amelynek két hátulütője volt a halágazat szempontjából. Egyrészt a tavaszi halászatra szánt halakat nem tudták kifogni, mivel az ország hetven százalékát borító belvizek miatt nem lehetett halászni a tavakban – fogalmazott lapunk kérdésére Lévai Ferenc a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője. Másrészt, folytatta, a magas vízállás miatt a befogadóhelyek nem tudták elvezetni a lecsapolandó vizet, ami azért is jelent problémát, mert feltorlódik a következő két halkorosztály. A halakat ugyanis három éven keresztül kell nevelni mire piacra kerülnek, így most kialakult egy csúszás az ágazatban.

Nagy szükség volt már a napfényre is – folytatta a szervezet szóvivője –, hiszen a borús tél után a nagy vizekben nagyon lassan szaporodott fel a zöld alga, ami a halak elsőrendű táplálékául szolgáló planktonokat táplálja. A változékony időjárás miatt a halak ívása is összetorlódott, így kissé felborult a tavaszra egyensúly a tavakban – mondta Lévai Ferenc.

Kérdésünkre elmondta azt is, hogy a vízdíj fizetéséről szóló rendeletben túlzottan magasan megállapított díjak érzékenyen érintik a haltermelőket. Hiába vezette volna be a kormány sávosan a vízdíjakat, három év alatt fokozatosan, azok mértéke elvitte volna a teljes magyar halászat nyereségét, ugyanis ez az egyedüli olyan ágazat, amely sem a földért, sem az állatok után nem kap uniós támogatást. Közölte azt is, hogy mindezek mellett az összes védett állat hetven százaléka – javarészt madarak – a halastavakon fordul elő, amelyeket, amellett hogy óvni kell őket, el is kell tartani, miközben a táplálékukként szolgáló halak védelmére ritkán szoktak gondolni. „Csak a kormoránok mintegy háromezer tonna halat esznek meg évente, ami körülbelül megegyezik a teljes magyar horgásztársadalom éves halfogásával” – hozta fel példaként Lévai.

Beszélt arról is, hogy a kormány előtt van az a programjuk, amelyet a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) is támogat, és bíznak benne, hogy a kabinet is mellé áll majd. Ebben olyan arányos vízdíjrendszer bevezetését szorgalmazzák, amely azt is figyelembe veszi, hogy a halak nem használják el a vizet, és nem is a halászat, mint tevékenység, hanem az magától elpárolog. A halastavaink olyan értéket képviselnek a környezetük számára is, hogy nem érezzük arányosnak, hogy egy ilyen magas vízdíjat egyedül a halastavak gazdáinak kell megfizetni. Bízunk benne – mondta Lévai –, hogy a kormány ezt a témát mielőbb napirendre tűzi és az ígéretekhez híven sikerül olyan társadalmilag és gazdaságilag is elfogadott megoldást találni, amivel mindenki elégedett lehet.