Félemberek vívódásai

Örökérvényű kérdések mentén az aktualizált Félkegyelművel

Petrovics Gabriella – 2018.04.17. 02:34 –

Nem csak azért nagy feladat Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényét színpadra vinni, mert a rendezőnek prózaszöveget kell adaptálnia, hanem azért is, mert a darabot a realista ábrázolásmódon túl meg kell tölteni mély gondolatisággal, ha úgy tetszik, belső vívódással, hogy visszaadjon valamit a regény összetett világából – s mindezt ifjabb Vidnyánszky Attilának kitűnően sikerült színpadra állítani a Pesti Színházban.

Az pedig külön jó pont, hogy a 19. századi orosz művet fel tudta úgy dolgozni, hogy modern hangvételű, örökérvényű, a mai társadalmunkra, világunkra is jellemző kérdéseket feszeget benne többek között erkölcsről, igazságról, bűnről, pénzről, őszinteségről, hitről és emberi jóságról.

Egy nyomortanyára emlékeztető sivár szoba, minimalista díszlettel. Néha zavarba ejtő jelmezek. Hol klasszikus, hol modern zene. Falra vetített, szimbolikus képek és szövegek. A darab sokrétűségét csak még inkább erősíti, hogy önreflexív: a szereplők folyamatosan narrálják a történéseket pár másodperc megállással, míg a többiek dermedten állnak.

A színészek ráadásul az előadás során többször kiszólnak a nézőkhöz – mintha ezzel akarnák jelezni, hogy a néző is ugyanolyan részese és egyben elszenvedője nyomoruknak, züllött világuknak és szegénységüknek, mint ők maguk.

A gyermekien tiszta, jó ember idealizált típusát alakító Miskin herceget Vecsei H. Miklós kifogástalanul hozza – olykor-olykor elborult elméje ellenére mégis ő a romlott társaság legemberibb tagja. Ezenkívül a szerencsétlen, ártatlan lelkű fiú beszédében van valami megfejthetetlen, világon túli, magasabb rendű – erre hajaz például az a jelenet, amikor a cserépkályha tetejéről szól a többiekhez, onnan szemléli az eseményeket. Rogozsin mindenre elszánt figuráját Orosz Ákos alakítja hatalmas bundában, hatalmas gesztikulációkkal, míg a szépségével, határozottságával, furcsa természetével mindenkit magába bolondító titokzatos, nagyvilági, hol gyűlölt, hol imádott nőt, Nasztaszja Filippovnát Petrik Andrea játssza.

A darabnak szintén a javára írandó, hogy képes pontosan visszaadni a regény szereplőinek tudatában lejátszódó eseményeket, a szabadon áramló tudatfolyamot, a szabad asszociációk világát.

Az előadás összetett, abszurd, elgondolkodtató és nehezen emészthető. Egy-egy jelenete utána is bevillan a néző agyába.

A mű sok kérdésfelvetésére a gyerekek adhatják meg a választ, az ő jelenlétük, énekük oldja a rengeteg feszültséget és drámát. Talán épp úgy vagyunk ezzel a darabbal, ahogyan maga Dosztojevszkij is fogalmazott: „Sohasem meríthetjük ki a teljes jelenséget, nem juthatunk el a kezdetéig és végéig… Az igazság fantasztikusabb mindannál, amit az emberi agy fel tud tételezni és el tud képzelni”.

F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű
(Pesti Színház)
Regényadaptáció két részben
Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila
Dramaturg: Kozma András