Ma van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja

Miniszterelnökség: Kegyelettel emlékezünk a csaknem hatszázezer magyarra - Rétvári: Bízunk benne, hogy Magyarország a béke szigete marad a zsidóságnak

MH – 2018.04.16. 09:09 –

A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen: a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai 74 évvel ezelőtt ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A Holokauszt Emlékközpont minden évben e napon emlékműsorral, az Áldozatok emlékfalánál mécsesgyújtással emlékezik meg a holokauszt nemzeti áldozatairól.

A szalézi szerzetesrend előtt tisztelegtek a Terror Házában
A szalézi szerzetesek embermentő munkájára emlékeztek a holokauszt-emléknap alkalmából a Terror Házában - mondta el B. Varga Judit történész, muzeológus az M1 aktuális csatorna hétfői műsorában.
A Terror Háza 2009 óta tematikus holokauszt-megemlékezéseket tart, évente kiemelve ezzel civilek, közösségek zsidóság megsegítésére végzett munkáját - tette hozzá.
Elmondta: a holokauszt-emléknap alkalmából Antal Jánosra, a szalézi szerzetesrend tartományfőnökére és Ádám László atyára, az újpesti házuk igazgatójára emlékeztek, akik a népírtás idején a körzet zsidó lakosságának megsegítésére siettek.
A szaléziak egy viszonylag fiatal szerzetesrend Magyarországon, 1913-ban az Esztergomi érsek meghívására telepedtek le a vidéken. Jelenleg is hazánk legszegényebb területein tevékenykednek, mottójuk: Légy vidám és tedd a jót! - fűzte hozzá.
B. Varga Judit kitért arra is, hogy a Terror Háza legközelebb a Múzeumok éjszakáján, június 23-án emlékezik a szerzetesrendre.

A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján a Miniszterelnökség kegyelettel emlékezik a csaknem hatszázezer magyar, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatra.

A Miniszterelnökség hétfői, az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint erkölcsi kötelesség az emlékezés, a mártírok és az embermentő hősök szellemének ébren tartása, példaként állítása a jövő nemzedéke elé. 

Egész Európa közös felelősséggel tartozik azért, hogy az utánunk jövő nemzedékek tanuljanak a múlt bűneiből, megértsék a hátterét és elgondolkozzanak a következményein. Fontos szerepet játszik ebben az oktatás, amelyhez jelentős forrásanyagot nyújt a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség által kidolgozott oktatási irányelv - írták.

Ez a nap arra is hív minden jóakaratú embert, hogy erősítsük a szolidaritást és az összetartozás érzését, az egymás iránti türelem gyakorlását - emelték ki.

Fontos ez napjainkban, amikor az Európát fenyegető vallási türelmetlenség, amely a felelőtlen brüsszeli uniós bevándorlási politika egyenes következménye, soha nem látott erőszakos méreteket ölt a kontinens nyugati felében - fogalmaztak.

Rétvári: Bízunk benne, hogy Magyarország a béke szigete marad a zsidóságnak
Bízunk benne, hogy Magyarország mindig a béke és a biztonság szigete marad a zsidóságnak, az egész magyarságnak és mindenki másnak, ahol senkinek sem kell félnie, hogy származása, szokásai, kultúrája miatt megkülönböztetés éri - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára hétfőn, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján Budapesten, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
Rétvári Bence reményét fejezte ki, hogy a zsidó közösségeket a jövőben is meg tudják védeni nemcsak a régi, hanem az új típusú antiszemitizmussal szemben is.
Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években Magyarországon nemcsak szavak hangzottak el az antiszemitizmus ellen, hanem tettek is ezért, ennek köszönhetően visszaszorult az antiszemita közbeszéd Magyarországon.
Emlékeztetett, hogy a magyar alaptörvény és a büntető törvénykönyv szerint bármilyen, a közösséget ért támadás esetén annak bármely tagja felléphet és követelheti a jogsértéstől eltiltást.
Az államtitkár fontos lépésnek nevezte a zsidó közösségi kerekasztal létrehozását, a kormányzati szereplők és a zsidó közösségek képviselőinek folyamatos párbeszédét, és az ennek alapján elért eredményeket. Példaként említette, hogy Kárpát-medence-szerte zsinagógák újultak meg és közösségi terek jöttek létre az elmúlt években. 
Rétvári Bence kitért arra is, hogy az új történelemkönyvek szerzői és a zsidó közösségek szakértői közösen írták meg a zsidó közösség történetéről, így a holokausztról is szóló fejezeteket. Így mindenki hiteles képet kaphat arról, ami 20. század közepén Magyarországon és a világban történt, hogy elkerülhető legyen, hogy bárhol a világban még egyszer hasonló történjen. 
Jószéf Amrani, Izrael budapesti nagykövete arról beszélt: Budapest szemtanúja volt a zsidó élet pusztulásának, ezrek összegyűjtésének és gettóba zárásának, a deportálásoknak, ártatlanok barbár lemészárlásának a Duna-parton és másutt. A magyar zsidó közösség tragédiája az utcákra, a város épületeire van írva, része a városképnek - mondta.
Hozzátette: napjainkban viszont Magyarországon "tanúi lehetünk a zsidó kulturális és vallási élet újjáéledésének", a pusztítást legyőző életnek. 
A nagykövet szólt arról, hogy az áldozatokra emlékezés nemcsak igazságszolgáltatás, hanem a következő nemzedék jobb jövőjének biztosítása is. Egy olyan jövőé, ahol senki nem találhatja szembe magát ilyen gonoszsággal; egy olyan világé, ahol a szenvedést nem hagyják figyelmen kívül, ahol a diszkriminációt, a gyűlöletet és a sötétséget elűzik - emelte ki.
Jószéf Amrani azt kérte a magyar kormánytól, tegyen még többet a fiatalok oktatásáért, hogy megismerjék a múltat, a "történelmi leckét".
A fennállásának 70. évfordulóját ünneplő Izraelről szólva hangsúlyozta a függetlenség fontosságát a zsidó nép számára. Ugyanakkor a holokauszt emlékeztet a demokrácia törékenységére, és segít felismerni, hogy a demokrácia és a választások nem garantálják az emberi jogok védelmét - jegyezte meg.  
Grósz Andor, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumának elnöke kiemelte: felfoghatatlan a tragédia, amelyet a vészkorszakban a zsidóságnak el kellett szenvednie és felfoghatatlan az a veszteség, amely az egész magyar nemzetet érte.
Elképzelhetetlen, mennyivel erősebb és gazdagabb  lenne Magyarország, ha az áldozatok és minden leszármazottjuk "velünk együtt dolgozhatott volna", és megjósolhatatlan, hány alkotás születhetett volna, ha Radnóti Miklós, Szerb Antal vagy Rejtő Jenő befejezheti életművét. 
De "minden ártatlan áldozat vére az égre kiállt", és "amikor emlékezünk, nemcsak az ismert nevek százairól, hanem a hétköznapi emberek százezreiről, mérnökökről orvosokról, kisiparosokról és gyári munkásokról emlékezünk meg" - mondta Grósz Andor.
Hozzátette: az emlékezés nem csupán jog, hanem kötelezettség is, amellyel tartozunk nemcsak az ártatlanul elhurcoltak emlékének, hanem az utánunk következő nemzedékeknek is. 
A megemlékezés végén a résztvevők elmondták a kaddist, majd mécseseket és köveket helyeztek el az áldozatok emlékfalánál. 
A rendezvényen részt vett mások mellett Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára, Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Boross Péter volt miniszterelnök és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. 
Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött meg Kárpátalján a zsidó emberek gettókba zárása.

A Miniszterelnökség szerint az aggasztóan erősödő antiszemita megnyilvánulásokkal szemben csak egyetlen út létezik: Európának vissza kell térnie a zsidó-keresztény hagyományokból táplálkozó értékrendhez. A "politikailag korrektnek hazudott" beszédet pedig, amely "bénultságba és tehetetlenségbe sodorja civilizációnkat", fel kell váltania az őszinte és felelős szembenézésnek a problémákkal - írták.

Hangsúlyozták: Magyarország kormánya ennek a felelősségnek a jegyében hozta meg korábban azokat a döntéseket, amelyek eredményeképpen ma Európa és a világ egyik legbiztonságosabb országa. Ahol senkinek nem kell tartania attól, hogy vallása, származása, világnézete miatt hátrányt kell szenvednie vagy fizikai támadás érné. 

A Miniszterelnökség megkér mindenkit, hogy válasszák a szolidaritást és az egymás elfogadását hirdető cselekvő szeretetet, "hogy képesek legyenek a sebeket begyógyítani, a rosszat jóra fordítani, ahol békétlenség van, ott békét teremteni, ahol rombolás, ott építeni". 

Ez a nap legyen a csendes emlékezés és a közös ima napja; ima az áldozatokért, az embermentő hősökért - szólított fel a Miniszterelnökség.


A magyarországi zsidóság teljes egyenjogúsága az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének évében, 1867-ben valósult meg, 1895-ben a zsidó felekezetet a többi vallással egyenrangúnak nyilvánították.

Az első világháborút követően, 1920. szeptember 26-án fogadta el a Nemzetgyűlés az 1920. évi XXV. törvénycikket a numerus claususról, amely szerint az országban élő „népfajok, nemzetiségek” nem tanulhatnak nagyobb arányban az egyetemeken, mint amekkora a részarányuk az összlakosságon belül – ez a törvény elsősorban a zsidóságot sújtotta.

1938 tavaszán, a második világháború küszöbén lépett hatályba a XV. törvénycikk „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatékonyabb biztosításáról”. Az úgynevezett első zsidótörvény szerint a sajtó, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara tagjainak, az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó, azaz izraelita vallású.

Az egy év múlva kihirdetett 1939. évi IV. törvény „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”, azaz az úgynevezett második zsidótörvény vallástól függetlenül zsidónak minősítette azt a személyt, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású volt, őket eltiltották az értelmiségi pályától.

Az 1941. augusztus 18-án kihirdetett XV. törvénycikk „a házassági jog módosításáról és a házassággal kapcsolatos fajvédelmi rendelkezésekről”, azaz a harmadik zsidótörvény megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot, és „fajgyalázásnak” minősítette a nem zsidók és zsidók közti, házasságon kívüli nemi kapcsolatot. Az 1939-es honvédelmi törvény teremtette meg a fegyvertelen honvédelmi munkaszolgálat jogi alapjait – a későbbiekben a munkaszolgálat is több tízezer zsidó életét követelte.

A holokauszt első, magyar zsidókat is érintő tömegmészárlása 1941. augusztus 27-29-én történt, amikor a németek az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij mellett mintegy 23 ezer embert végeztek ki, akik közül mintegy 10-12 ezer Magyarországról kitoloncolt, javarészt hontalan zsidó volt.

Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Sztójay-kormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket a sárga csillag viselésétől a kerékpárok beszolgáltatásán át a zsidók lakásának igénybevételéig. A zsidók gettósításáról szóló rendelet április 28-án jelent meg. Ennek értelmében a kisebb települések zsidóságát összegyűjtötték és közeli nagyvárosokba, majd gyűjtőtáborba szállították, a városi és budapesti zsidó közösségeket elkerített városrészekben kialakított gettókba zsúfolták össze. A gettósítás már a rendelet megjelenése előtt megkezdődött, az első gettókat és gyűjtőtáborokat 1944. április 16-tól Kárpátalján állították fel.

A tömeges deportálások 1944. május 15-től folytak, először a fronthoz legközelebb eső keleti országrészekben, majd az egész országban. Az Adolf Eichmann által irányított német stáb a magyar közigazgatás és csendőrség apparátusának aktív közreműködésével néhány hónap alatt 437 ezer vidéki zsidót hurcolt haláltáborokba, Auschwitzba napi négy szerelvény, összesen 147 vonat indult. Budapest zsidóságának elhurcolását a nemzetközi tiltakozás hatására Horthy Miklós kormányzó július 6-án leállította.

Az 1944. október 15-i, sikertelen kiugrási kísérlet után a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt jutott hatalomra. Az újdonsült „nemzetvezető” azonnal újraindította a deportálásokat: november és december folyamán mintegy 50 ezer budapesti és munkaszolgálatos zsidót vittek Németországba, zömüket gyalogos halálmenetben hajtották nyugat felé. A Budapesten maradt zsidókat két gettóba zárták, a fővárosban állandósult a terror, nyilas fegyveresek zsidók ezreit gyilkolták meg.

Számos diplomata és egyházi személy élete kockáztatásával igyekezett menteni a zsidókat, köztük volt a svéd Raoul Wallenberg, a svájci Carl Lutz, az olasz Giorgio Perlasca és Angelo Rotta pápai nuncius. A gettók túlélőit 1945 januárjában, a koncentrációs táborokban életben maradt zsidókat az év tavaszán szabadították fel a szövetséges csapatok.