Őry MariannFrans és George a valóság ellen

Álláspont. Szeretettel fogadja ma Soros urat Brüsszelben régi jó barátja, Frans Timmermans

Őry Mariann – 2018.04.16. 00:57 –

A holland szociáldemokrata politikus nem akárki Brüsszelben, bár a tavalyi holland választásokon pártja brutális, csaknem húszszázalékos bukással, 5,7 százalékot ért el. Delegálásakor persze ez még nem így volt, és furcsa is lenne, ha a demokratikus legitimáció iránt ambivalens hozzáállást tanúsító Brüsszelt ez zavarná.

Mivel a bizottság a transzparencia iránt elkötelezett módon mondja a semmit, megtudtuk, hogy a két nagy gondolkodó Európa jövőjéről, a megosztottság felszámolásáról szokott beszélgetni. Ilyesmiről sokan szoktunk elmélkedni egy fröccs felett, csak azt nem jelentik be Brüsszelben, mert vajmi kevés befolyása van az európaiak életére. A két cimbora, Frans és George baráti beszélgetésének viszont igen. Bár a demokratikus legitimációjuk minderre azért legalábbis kérdéses.

Annyit biztosan tudunk, hogy Frans és George találkozójának mindenképp lesz egy keserű momentuma. A Project Hungary ugyanis nem pont úgy alakult, ahogy gondolták. Legkésőbb az utolsó napokban nyilvánvalóvá vált Soros szándéka és az is, hajlandó erre áldozni. Az Avaaz globális civil szervezet egész pályás letámadást indított a közösségi médiában, nekem is jutott elég, bár, mondjuk így, nem tartozom a Soros-civilek tanácsára fogékony választók közé.

A magyar választások eredményétől legalább olyan keserű szájíze lehet a két nagy gondolkodónak, mint csütörtökön az EP állampolgári jogi bizottsága liberális többségének. Egy másik, hihetetlen támogatottsággal rendelkező holland politikus, Judith Sargentini határozottan állította, esze ágában sem volt beleszólni a magyar választásokba, ezért is publikálta csak most a jelentését. Igaz, hogy már megbízatásakor is azt mondta, szerinte el kell indítani a szavazati jog megvonásával járó eljárást Magyarország ellen. Igaz, a bizottsági vélemények a kampány alatt jelentek meg, ugyanezzel az üzenettel. Igaz, maga a jelentés is kiszivárgott – de hát ezek bagatell apróságok. A brüsszeli jelentéstevők és döntéshozók világképét ritkán zavarják meg a valósághoz tartozó kellemetlenségek.

A jelentés úgy melegíti fel a több éve lezárt ügyeket, mintha mi sem történt volna. A kormány kritikusai pedig nem zavartatják magukat apróságokon: kit izgat, ha valami nem igazolja a tételeiket, az összképet, a hangulatot kell nézni, hogy a belga Frank Engelt idézzem.

A tények csak akkor makacsak, amikor a civilek és jogvédők szolgáltatják azokat, egyéb esetekben el lehet siklani a részletek felett. Például az olyan adatok felett, amelyekkel a magyar kormányszervek járulnak hozzá az állítólagosan tényfetisiszta EP-képviselők írásaihoz. De mielőtt azt hinnénk, hogy a brüsszeli hölgyek és urak nálunk is jobban tudják, mi a helyzet Magyarországon, felidézném, hogy 2015 elején az olasz Öt Csillag Mozgalom egyik képviselője felháborodva mondta a Magyarország-vitában, hogy nálunk népszavazást tartanak a halálbüntetésről. Egy német zöldpárti politikus pedig a Sargentini-jelentéshez készült kulturális bizottsági vélemény vitájában kijelentette, cserben hagyják a magyar „demokratikus ellenzéket”, ha nem indítják meg az uniós atombombaként emlegetett eljárást. Még szerencse, hogy állításuk szerint nem avatkoztak be a magyar választásokba, mert mi lett volna, ha igen? Persze, tulajdonképpen minek is, amikor csak a kívánt eredményt kell figyelembe venniük.

Szóval, Frans, George és megannyi barátjuk nagyvonalúan eltekint a magyarországi választások eredményétől, és a segítségünkre siet. Bár ezt túl sokan, mondjuk, nem kérték.