A cég, amely meghatározta a magyarok utazásait

Újabb megidézett történelem a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki tárlatán, ezúttal az IBUSZ immár több mint százéves működéséről

Pálffy Lajos – 2018.04.16. 00:39 –

Egy olyan utazási irodáról láthatunk jó kiállítást a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, amely kis túlzással meghatározta hazánk huszadik századát. Az IBUSZ-ról van szó természetesen, a cégről, amelyről a legtöbb negyvenen felülinek van valami emléke.

IBUSZ 20180416 A hőskor után az aranykor a hatvanas évektől következett az idegenforgalomban (Fotó: MKVM)

Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Vállalat: kevesen tudták annak idején is, hogy ez a feloldása az IBUSZ betűszónak. Amint a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum rengeteg plakátot, prospektust és a céghez köthető tárgyat felvonultató, szeptember 2-ig látható időszaki tárlatán is megtudhatjuk, az 1912-ben alapított Általános Beszerzési és Szállítási Rt.-nek és az 1902-ben alapított Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt.-nek az 1926-os összevonásából jött létre. Ezeket a cégeket pedig azért alapították, mert az emberek elkezdtek utazni Európában, kedvtelésből is. És ha kereslet van valamire, akkor lesznek olyanok is, akik kínálnak, fantáziát látnak benne, így a 19. század végére megalakultak az első utazási irodák. Amelyek inkább csak még vasúti hálókocsijegyeket értékesítettek az első időkben. Magyarországon is fiókot nyitott a belga Wagon List és az angol Cook, és felépültek a nagy hotelek is Budapesten. És ugyan a millenniumi kiállítás még veszteséggel zárult a százötvenezer látogató ellenére, de a Hungária szállóban már működött a MÁV első városi menetjegyirodája, idegennyelvű prospektusokkal, útikönyvekkel Budapestről a Baedeker sorozatában. A hőskorszakot a nagy háború után erős visszaesés követte.

Később, az IBUSZ létrejöttével az új cég átvette a kiutaztatásokat, a belső turizmust és a külföldi vendégek fogadását is. A kiállítás fotói­ról megtudhatjuk, hogy a két világháború között a fedetlen városnéző buszok a budavári Sándor-palota előtt parkoltak, de azt is, hogy a Tátrában a hegyoldalban kanyargó HÉV-vel és nyolcszemélyes „társas kocsikkal” oldották meg az utaztatást. Az első IBUSZ által szervezett vadászat Kunmadaras térségében volt, és a nagy gazdasági válság miatt „filléres” és „nemzetközi cserevonatokat” indítottak. Budapestről pedig buszok indultak Bujákra (népviselet, szokások tanulmányozása), Kiskunhalasra (a csipkeművészet miatt), Kékestetőre, a Bakonyba, a Mecsekbe és a Hortobágyra is. És 1936-ra a céget már a világ vezető utazási irodái között jegyezték, 36 millió pengős éves bevétellel. A fejlesztések révén 1938-ban például húsvéti cserevonattal el lehetett menni Rómába, Svájcba, az olasz Riviérára, Taorminába, Abbáziába és Dalmáciába is. Megtudhatjuk azt is, hogy ezt a műfajt a világválság hozta valutaínség miatt találták ki, és akkor is már különösen az angolok szerettek ide jönni a magyaros vendéglátás miatt.

Aztán a második világháború után legelőbb a cég pályaudvari hírlap- és könyvárusító üzletága éledt újjá, no és a megszálló erők generálta valutaváltás. Óriási szerencse, hogy a Károly körúti főiroda páncélszekrénye valami csoda folytán sértetlen maradt, így volt tőke az újrainduláshoz. Majd, 1949-ben már az IBUSZ szervezte meg a budapesti Világ Ifjúsági Találkozót, egy év múlva pedig úgy döntött a Népgazdasági Tanács, hogy a cég, amelynek száz százalékban az államhoz kerültek a részvényei, már csak az utaztatással foglalkozhat. Így 1961-ig aztán nyugati utakat nem nagyon szervezett, viszont jól prosperált a munkásutaztatási osztály a hétvégi különvonataival. Elindult az „Ismerd meg hazádat” akció is, de később a szocialista Magyarországot újra felfedezték a külföldiek.

Aztán 1962-től kétszáz-kétszázötven kilométeres távokkal elindultak a lovastúrák, jártak a városnéző buszok is, sőt, XX-es rendszámmal bérautókat vett a cég (1969-ben harminc Fiat 125-öst, aztán Ladákat is), 1967-től pedig beindulnak a híres hűvösvölgyi Hodály étteremben a Gulyás Partyk, ahol a pálinka és a fejükön borospalackot egyensúlyozó táncosok mellett Gálfi János házigazda és képzett bűvész várta a turisták hadait. A bejáratnál a pincérek álltak csikósnak öltözve, a kétszáz-kétszázötven vendégnek a fejenként 25 márkáért a legjobb cigányzenekarok muzsikáltak. Mint azt a kiállításon is láthatjuk, ez volt a cég aranykora, 1974-ben már nyolcmillió turista érkezett az országba, akikről jórészt az IBUSZ gondoskodott. Ezt az időszakot mások mellett olyan fotográfiák mutatják be, mint az 1969 februárjában megrendezett Nemzetközi Cigánybálon készültek: akkor a Royal Szállóban ezer vendég mulatott.

De a sok érdekesség, utazás során vásárolt relikvia között itt van egy példány a nyolcvanas években bevezetett Valutalapból is – hiszen a külföldi fizetőeszközök (hivatalos) forgalmazását ugyancsak az IBUSZ végezte.