Jobbágyi ZsófiaMegosztott valóság

Álláspont. Terjed egy kép a Facebookon a következő szöveggel: „Követelem a lottószámok újbóli kisorsolását! Nem hiszem el, hogy nem én nyertem! Csaltak!”

Jobbágyi Zsófia – 2018.04.14. 03:13 –

A frappáns riposzt azokra a közösségi oldalon százszámra terjedő cikkekre, bejegyzésekre reagál, amelyek csalást kiáltanak, és a vasárnapi választáson leadott voksok azonnali újraszámlálását követelik. Ennél is pikánsabb az a bejegyzés, ami a korábban ellenzéki tüntetéseken már felszólaló, ultraliberális-feminista élharcos írónő arckönyv-oldalán tűnt fel. Arról írt, hogy olyan országban kell élnie, ahol „a nő csak annyira jó, hogy kalácsot süssön és nyakkendőt kössön, amúgy meg örüljön, ha nem verik meg, ahol több nőt erőszakolnak meg otthon, mint az utcán, ahol ma még leírhatom, amit gondolok, ahol nem tudom, mi lesz holnap”.

És ez csak egy példa a sok közül, a Facebookon ugyanis a vasárnapi szavazást követően a csalódott ellenzéki szavazók nem győzték ventilálni keserűségüket: „Indul az igazi diktatúra”, „Gyászolom a hazámat”, „Nem a Fidesz nyerte meg a választást, hanem a félelemkeltés és a gyűlöletkeltés”.

Ne gondolja senki, hogy ezek az „üzenetek” csak néhány emberhez jutnak el. A Facebook működésének egyik alapművelete a megosztás, aminek köszönhe­tően – ha ügyes vagyok – az üzenetemet akár több tízezer olyan emberhez is eljuttathatom, akikkel egyébként soha életemben nem találkoztam. A megosztásom tartalmát pedig minimálisan ellenőrzik, tehát jóformán bármit leírhatok, sőt még a nevemet sem kell vállalnom hozzá, hiszen bármikor regisztrálhatok álnéven. És, hogy ezzel mekkora tömeget tudok – ha akarok – manipulálni? A Facebookot a világon körülbelül kétmilliárd ember használja, Magyarországon pedig csaknem ötmillióan csatlakoztak a közösségi oldalhoz.

Visszatérve a választásra és annak utóhangjaira, a közösségi oldalon futótűzként terjedtek a csalásról, diktatúráról és a most ránk köszöntő „kénköves pokoli időszakról” szóló posztok. Aki pedig az ideje nagy részét a Facebook böngészésével tölti, sajnos joggal teheti fel magának a kérdést, hogy ha „mindenki” ennyire csalódott, akkor vajon ki szavazott a Fideszre? Nos, a Facebook titka éppen ebben rejlik: miután a rendszer feltérképezi minden felhasználó ízlését és érdeklődési körét, pókként sző az ember köré egy kreált, alternatív hálót, amely aztán „valósággá” válik úgy, hogy az utcára sem kell kilépni a megéléséhez.

És így terjedhet villámsebességgel a közösségi oldalon az is, hogy dacára az „egységes” kormányváltó hangulatnak, a Fidesz „csak csalással” nyerhette meg a választást. Ennek a gondolatnak az irányított terjesztése egyébként nem titok, az Orbán lapjáról kitiltottak társasága nevű csoport például ezt az instrukciót adta követőinek: „A választási csalásról szóló cikkeinket, posztjainkat a lehető legtöbben osszátok meg!” Mellékesen jegyzem meg, hogy ennek a képzelt valóságot élő díszes kompániának az üzenetei jelenleg harminckétezer embert érnek el…

Azok pedig, akik függelmi viszonyban állnak a virtuális közösséggel, nehezen tudják azt elképzelni, hogy az ország másik felében élő, az internetet csak tájékozódásra használó, verbális kommunikációra még képes emberek például egyetértenek a Fidesz politikájával. És nehezen tudják befogadni azt a tényt is, hogy attól, hogy ma forradalomra hívják a budapesti fiatalokat, Magyarországon, a majd megjelenteken kívül még cirka nyolcmillió ember él, akiknek eltérhet a véleménye a Gulyás Marci-féle betyárokétól. Igaz, nehéz őket észrevenni. Nem biztos, hogy fent vannak a Facebookon…