Mindig kiállunk a magyar kisebbségek jogaiért

Potápi Árpád János: Pragmatikusabb lett a nemzetpolitikánk, a szimbolikus ügyek mellett kézzelfoghatóbb dolgokkal is foglalkozunk, így jóval nagyobb eredményeket tudunk elérni

Pálfy Dániel Ábel – 2018.04.06. 03:16 –

A határon túli magyarság állampolgársági jogának kérdését soha nem lett volna szabad népszavazás elé vinni, mert az állampolgárság alanyi jogon jár minden magyarnak – mondta lapunknak Potápi Árpád János. A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára reméli, hogy az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés, a Minority SafePack sikerével el tudják érni, hogy az Európai Unió végre érdemben foglalkozzon az évszázadok óta a kontinensen élő kisebbségek jo­gainak védelmével, legalább annyira, mint a migránsokéval.

PotápiNemzetünk épüléséhez nemcsak az elmúlt száz év tartozik hozzá, hanem az elmúlt ezer esztendő is szerves része – hangsúlyozta a nemzetpolitikai államtitkár (Fotó: Ficsor Márton)
–  Tavaly letette az állampolgársági esküt az egymilliomodik külhoni magyar. Jelent-e ez elégtételt a 2004-es népszavazás után a külhonban élő magyarság részére?

–  Óriási törés volt a 2004. december 5-i népszavazás. Válaszul már a 2010-es kampányunkban megígértük, ha nyerünk, megadjuk a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét a külhoni magyaroknak, és 2010 május 26-án, az új parlament gyakorlatilag egyhangúlag elfogadta az erről szóló törvényt. Ez óriási dolog! Azóta is ez a nemzetpolitikánk sarokköve, és ez így is marad. S 2011-ben indult el az ezzel kapcsolatos munka, az első eskütétel még abban az évben, már­cius 12-én történt, és tavaly december 16-án a gunarasi Lajkó család ünnepélyes keretek közt, a Sándor-palotában, a három közjogi méltóság jelenlétében tette le egymilliomodik külhoni magyarként az állampolgársági esküt. Célkitűzésünk volt, hogy ezt a számot ebben a ciklusban elérjük, de folytatjuk tovább a munkát, és mindenkinek biztosítjuk a lehetőséget, hogy élhessen ezzel a jogával.

–  Még mindig erős megosztottság tapasztalható az anyaországi és a külhoni magyarok között, amit változatlanul erősít az, hogy az ellenzék továbbra is a határon túli magyarság szavazati joga és állampolgársága ellen kampányol. Elég csak Gyurcsány Ferenc legutóbbi, erről szóló vi­deó­jára gondolni, amely alatt számtalan feszültséggel teli kommentet olvashat az ember. Hogyan lehet ezen segíteni?

–  Azért fájó ez, mert magyart magyarral állítanak szembe. A határon túli magyarság állampolgársági jogának kérdését soha nem lett volna szabad népszavazás elé vinni, mert az állampolgárság alanyi jogon jár mindenkinek, aki magyarnak vagy magyar származásúnak született a régi Magyarország területén. Mert a nemzetünk épüléséhez nem csak az elmúlt száz év tartozik hozzá, hanem az elmúlt ezer esztendő is szerves része. Gyurcsány Ferencet nem érdekli a határon túli magyarság, és nem érdekli az itthoni magyarság sem. Gyurcsányt egy dolog érdekli, hogy az MSZP szavazói közül minél több, erre a kérdésre érzékeny embert átcsábítson saját táborába. Ráadásul az MSZP rossz taktikát választott, mert a Párbeszéddel együtt tíz százalékot kellene elérnie, de ha Gyurcsány lecsíp a támogatói közül, akkor nem jut be a parlamentbe, és ő lehet a baloldal új vezére. Mocskos dolognak tartom az emberek indulatait erre használni.

–  Éppen az ellenzék vádolja azzal a Fidesz–KDNP pártszövetséget, hogy azért adott lehetőséget a határon túli magyaroknak a kettős állampolgárságra, hogy szavazatokat szerezzen.

–  Az efféle gondolkodás alapján felvetődik a kérdés: a baloldali kormányzás nyolc éve alatt miért nem adták meg a kedvezményes honosítás lehetőségét és a szavazati jogot a határon túli magyaroknak? Bármikor megtehették volna, de nem tették. A kettős állampolgárság intézménye és a vele járó szavazati jog nem csak egy-két ciklusra szól. Ki tudja, mi lesz húsz vagy száz év múlva? Ráadásul korántsem biztos, hogy a külhoni magyarság mindig a jelenlegi kormánypártokat fogja támogatni.

–  Akik ellenzik a határon túli magyarok szavazati jogát, jellemzően azzal érvelnek, hogy ne dönthessen a Magyarországon élők sorsáról az, aki nem fizet Magyarországon adót. Mennyire legitim érvelés ez ön szerint?

–  Egyáltalán nem legitim, ráadásul egyszerűen nem igaz, hogy senki nem adózna. Számtalan határon túli vállalkozónak vannak itt cégei, amelyeknek adóforintjai a magyar gazdaságban jelennek meg. Több közülük nem magyar. Akkor ők most szavazzanak vagy nem? Közben meg nagyon sok Magyarországon élő ember alig adózik, mégis szavazhat.

–  A határon túli magyarságról beszélve nem mehetünk el a diplomácia kérdése mellett. Az utóbbi időben Magyarország érzékelhetően keményebb hangot üt meg azokkal az országokkal szemben, ahol sérülnek a magyarok jogai, de emellett például Szerbiával vagy Szlovákiával a korábbinál sokkal barátibbnak tűnik a viszonyunk.

–  Ez így van. Ha a magyar kisebbség jogai bárhol sérülnek, az ellen azonnal felemeljük a szavunkat, és teszünk ellene. Sokszor nem csak a külügyminisztérium, hanem a miniszterelnök-helyettes, a nemzetpolitikáért felelős politikusok, a szaktárca képviselői, akár egyszerre többen is. Az ukrán oktatási törvény esetében is kijelentettük, hogy amíg nem változtatnak az ukránok, a nemzetközi fórumokon Magyarország a legapróbb támogatást sem fogja megadni nekik. Romániában a marosvásárhelyi iskola ügye rendeződni látszik. Ezeknek az országoknak érezniük kell, hogy bármilyen, a magyarokra nézve negatív lépésüknek minden szinten következményei vannak. Szlovákiával a nagy dolgokban, a kettős állampolgárság és a Benes-dekrétumok ügyé­ben kevés előrelépés történt, de a szlovák kormány egyetértésével beindult egy gazdaságfejlesztési és óvodafejlesztési program, és egyes egyházi szervezetek támogatása is. A két ország viszonya és együttműködése alapvetően jó, és fejlődik is. Magyarország és Szerbia kapcsolata sosem volt ilyen jó, mint most, köszönhető ez többek közt a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a Magyar Nemzeti Tanácsnak. De abból is látszik ez, hogy mi támogatjuk Szerbia uniós csatlakozását, Szerbia pedig támogatja Magyarország migrációs politikáját.

–  Milyen a viszony Romániával, ahol a legnagyobb számban élnek kisebbségben magyarok? Az új román kormányfő békülékenyebb hangnemben beszélt a magyarságról, mint a korábbiak.

–  Ez igaz, de ennek egyelőre nincs kézzelfogható eredménye. A két ország kormányainak viszonya közel sem olyan jó, mint lehetne. Mindig vannak kisebb konfliktusok, amelyeket folyamatosan kezelni kell, de ezek nem emelkedtek eddig a nagypolitika szintjére. Egy biztos, a magyar nemzetpolitikai törekvések elé nem gördítenek akadályokat.

–  Mintha a magyar kormány nemzetpolitikai stratégiája az utóbbi években nem annyira a nagy, nemritkán szimbolikus ügyekre, hanem kisebb, helyi dolgok gyakorlati támogatására koncentrálna.

–  Igen, amellett, hogy a szimbolikus ügyek is mennek előre, valóban sokkal pragmatikusabb lett a nemzetpolitikánk, kézzelfoghatóbb dolgokkal foglalkozunk, és ezzel sokkal nagyobb eredményeket tudunk elérni. Változtattunk azon a 2010 előtti gyakorlaton, amikor ad hoc jelleggel, koncepció nélkül működött a nemzetpolitika. Hosszú távú, kiszámítható és folyamatosan bővülő programokat alkottunk meg. Ráadásul a Fidesz–KDNP-kormányok 2010 óta több mint tízszeresére emelték a határon túli magyarság támogatására fordított összeget, és akkor ebbe a gazdaságfejlesztési programokat még nem is számoltuk bele.

–  Melyek az utóbbi években végzett nemzetpolitikai munka legfontosabb eredményei?

–  Rengeteg eredményre lehetünk büszkék, de lássunk néhány példát. Vannak apró, de lelkileg nagyon fontos dolgok, mint a madéfalvi emlékmű helyreállítása és mellette egy kápolna építése. Emellett vannak nagy eredmények, mint pél­dául az óvoda- és bölcsődefejlesztési program. Gyakorlatilag egy-két éven belül minden magyar gyereket be tudunk majd íratni magyar intézménybe, ami óriási dolog. Sikerült felújítanunk és átadtunk rengeteg épületet, oktatási intézményt, több egyetemet is. Ott van például Újvidéken az Európa Kollégium vagy a szamosújvári szórványoktatási központ, Kárpátalján a II. Rákóczi Ferenc Főiskola, ami nem csak kívülről gyönyörű, hanem valódi szellemi központja a helyi magyarságnak. Nagyon fontosak a tematikus évek programjai, amelyekkel 2012 óta a külhoni magyarságnak gyakorlatilag minden rétegét elértük: 2012 a külhoni magyar óvodások éve volt, őket követték a kisiskolások, majd a felsősök. S 2015 a külhoni magyar szakképzés éve volt, 2016 a fiatal vállalkozóké, 2017 a családi vállalkozásoké, az idén pedig – mintegy összegezve az eddi­gieket – a külhoni magyar családokat helyeztük a középpontba. Fontos kiemelni az anyaországi és a külhoni magyarok közti kapcsolatokat erősítő Kőrösi Csoma Sándor Programot és a Petőfi Sándor Programot, amelyekkel sikerült megerősítenünk a diaszpórában és szórványban élő magyar közösségeket.

–  A napokban járt le a Minority SafePack, vagyis az európai kisebbségvédelmi kezdeményezés aláírásgyűjtése, és a szükséges egymilliót több mint kétszázezerrel meghaladta az összegyűlt aláírások száma. Ez nyilván nagy eredmény, de mit jelenthet a kisebbségben élő, külhoni magyarság részére?

–  Nagyon fontos eredmény, hogy ilyen sok embert sikerült az ügy mellé állítani. Magyarország kormánya a kezdetektől támogatja a kezdeményezést. Meggyőződésünk, hogy a Minority SafePack össznemzeti ügy, jelenleg ugyanis nincs olyan átfogó európai uniós szabályozás, amely megfelelő jogi védelmet biztosítana az európai őshonos nemzeti közösségeknek. Remélem, a mostani eredménnyel sikerül végre elérnünk, hogy az Európai Unió érdemben is foglalkozzon az évszázadok vagy akár évezredek óta Európában élő kisebbségek jogainak védelmével, legalább annyira, mint a migránsokéval. A frissen bevándoroltaknak szinte minden jogát figyelembe veszik, ezzel szemben az őshonos kisebbségek jogai sok esetben sérülnek. Az európai nemzetiségek döntő hányada például nyelvi és kulturális szempontból is veszélyeztetett. Úgy gondolom, alapvető lenne, hogy azoknak, akik évszázadok óta itt élnek, akik Európát és az európai kultúrát építették, legalább annyi joguk legyen, mint az újonnan bevándorlóknak.


Októberig dönt a Minority SafePackről az Európai Bizottság

Az európai polgári kezdeményezést több mint 1,2 mil­lióan támogatták, így valószínűleg megvan a szükséges egymillió érvényes aláírás. A Minority SafePacket kezdeményező Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke a köztévének elmondta, három hónapig az egyes nemzeti hatóságok ellenőrzik az aláírásokat, amelyek ezt követően kerülnek az Európai Bizottság (EB) asztalára. Közmeghallgatás is várható az Európai Parlamentben (EP), az EB pedig október 3-áig közli álláspontját – sorolta Vincze Loránt, aki szerint az erdélyi magyarok voltak a gyűjtés fő motorjai. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezetője nagy, közös sikerként értékelte mindezt, és reményét fejezte ki, hogy az EP és az EB nem csak látszatintézkedéseket foganatosít majd a nemzeti kisebbségek ügyében. Emlékezetes, a Minority SafePack kezdeményezés egyike volt azoknak a ritka akcióknak, amelyeket majdnem minden magyarországi parlamenti párt támogatott. Tőkés László fideszes EP-képviselő pedig úgy fogalmazott, hogy jogérvényesítő küzdelmünk végérvényesen európai színtérre került. Érdekesség, hogy időközben az Európa Tanács a kisebbségi nyelvek használatának bírósági és gazdasági életben való szélesítésére szólította fel Bukarestet.
(VZ)