Az ellenzék újra szétverné a családtámogatásokat

Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ma Magyarországon egy közéleti szereplő nem fenyegethet szexuális erőszakkal egy nőt következmények nélkül – mondta Novák Katalin

Jobbágyi Zsófia – 2018.03.31. 00:52 –

Egy esetleges következő ciklusban azokat a „főállású édesanyákat” is szeretnénk külön támogatni, akik a gyermeknevelést választják hivatásuknak – mondta lapunknak Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, a Fidesz alelnöke. Beszélt arról is, hogy, ha az ellenzék kerülne kormányra, az eddigi nyilatkozataik alapján az is lehet, hogy bezárnák a frissen megnyílt Kopp Mária Intézetet, de beszélt arról is, szükség lenne a közéletben egy erkölcsi minimumra.

Novák Katalin 20180331 A demográfiai mutatók jó irányba indultak el. Húsz éve nem volt olyan magas a gyermekvállalási kedv, mint most, és sosem volt ennyire alacsony az abortuszok száma – közölte a családügyi államtitkár (Fotó: Ficsor Márton)

–  Az előző héten került nyilvánosságra az a hangfelvétel, amelyen jól hallható egyebek mellett az is, hogy Janiczak Dávid, a Jobbik alelnöke, Ózd polgármestere nemi erőszakkal fenyegeti az egyik női alkalmazottját. Ezt követően felszólította a politikust, hogy távozzon a közéletből, majd Vona Gábor Jobbik-elnöknek is üzent. Janiczak viszont továbbra is a posztján van. Mi a következő lépés?

–  Nézzük csak meg, mi is történt! Adott egy közéleti szereplő, Ózd polgármestere, a Jobbik második embere, Vona Gábor helyettese, aki nem egyszerűen tiszteletlen a nőkkel, hanem nemi erőszakkal fenyegeti meg a beosztottját. Aztán mindez kiderül, Janiczak maga sem tagadja. Felmerül a kérdés: van ehhez bármi közünk? Kell itt bármit is tenni, vagy fogadjuk el, hiszen „előfordul az ilyesmi”. Meggyőződésem, hogy nem hallgathatunk. Ha ezt tennénk, annak az lenne az üzenete, hogy ez belefér, hogy a nők tűrjék el a megalázást, hiszen ez a női sors része. Nem így van. Az erőszakot, a hatalommal való visszaélést el kell utasítanunk. Ezért nincs helye Janiczak Dávidnak a közéletben és a Jobbik vezetésében, már ha a Jobbik bármilyen erkölcsi minimumot magára nézve irányadónak tart. Ehhez képest Vona Gábor kiállt és azt mondta, hogy nem tesz semmit, ez bárkivel előfordulhat. Ezzel legitimálják a nők elleni erőszakot, a másik megalázását. Ez azt is jelenti, hogy fontosabb a Jobbik számára a rövid távú pártérdek, mint, hogy alapvető értékek mellett kiálljon. Kell lennie egy minimumnak a közéletben, ami alá nem lehet menni.

–  Túl azon, hogy felszólította Janiczak Dávidot a visszavonulásra, mit tehet még ebben az ügyben?

–  A Fidelitas feljelentette a Jobbik alelnökét, tehát jogi úton is elindult az ügy. Másrészt felkértem a többi párt vezetőjét is arra, hogy tegyék nyilvánvalóvá: mindez számukra sem elfogadható, de ne csak „tessék lássék” módon, hanem következetesen követeljék azt, hogy legyen következménye a nők elleni erőszaknak. A magyar emberek jóérzésében is bízom. Fontos, hogy lássák ők is, a Jobbik cukiságkampánya és „középre húzása” mögött időről időre megmutatkozik, hogy szélsőséges párt maradt, amelynek vezetői az alapvető emberi méltóságot sem tartják tiszteletben, sőt, sárba tiporják. Mit mondjunk így azokról, akik közösködni akarnak a Jobbikkal, vagy akik az ő jelöltjük javára készülnek visszalépni? Karácsony Gergely például azt mondta, egyenként meg kell nézni, hogy egy adott körzet jobbikos képviselője náci-e. Ha nem az, akkor támogatják, ha igen, akkor nem állnak mellé. Nem lehet így hozzáállni. Talán elfogadható egy olyan párt, amelynek egyetlen náci jelöltje is van?

–  Érkezett a felszólítására valamilyen reakció a Jobbikból?

–  Vona Gábor annyit közölt, hogy ez bárkivel megtörténhet egy magánbeszélgetésben. Úgy tudom a fenyegetőzés a polgármesteri hivatalban zajlott le főnök és beosztottja között, innentől valójában nem nevezhető magánbeszélgetésnek. Janiczak pedig taktikát változtatott, Facebook-posztjában már azt állította, hogy a „kormány propaganda gépezete” „manipulált felvételekkel” akarja őt lejáratni. Holott korábban szabadkozott, elnézést kért. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ma Magyarországon egy közéleti szereplő nem fenyegethet szexuális erőszakkal egy nőt következmények nélkül. Pláne kampányban, amikor egy hét van a választásokig, az ellenzéki pártok pedig csak magukkal foglalkoznak. Osztanak-szoroznak – már, aki tud – és azon sakkozgatnak, hogy a remélt győzelemhez kivel kéne összeállni. Bizonyos dolgokat viszont a pártérdek nem írhat felül.

–  Mennyire jellemző egyébként itthon, a munka világában ez a fajta hozzáállás a vezetők részéről?

–  Egyre kevésbé. Sokat fejlődtünk már ebben a tekintetben, de mindenkinek tudnia kell, hogy az, ha egy főnök rácsap a titkárnője fenekére, amikor behozza neki a kávét, az nincs rendben. Az erőszak és az abúzus minden formája elfogadhatatlan! Senki nem élhet vissza az erő- vagy a hatalmi fölényével. A Jobbik alelnökének viselkedéséhez hasonló ügyben akár három év börtönt is kiszabhat a bíróság. Egyre több figyelemfelkeltő akció és kampány van, ami tudatosítja, hogy ezek az erőszakos cselekedetek nem elfogadhatóak. Vannak sokan, akik úgy nőttek fel, hogy a folyamatos megaláztatást el kell viselni és azt tanulták, hogy „ez a női sors”. Nem ez a női sors, és ha egy férfi, aki ráadásul közszereplő vagy vezető beosztású ilyen mentalitással él, az ellen határozottan fel kell lépni.

–  A közelmúltban jelentette be: megalakult a Nők Magyarországért Klub. Feladata a szervezetnek ilyen esetekben állást foglalni?

–  A klubot polgári értékrendű, a saját területükön magas teljesítményt nyújtó nőkkel alapítottuk, most tizennyolcan vagyunk. A kultúra, a sport, a tudomány, a közélet, a diplomácia világából és a vállalati szférából is jöttek alapítók. A cél az volt, hogy a nőkért, a nőiességüket büszkén megélve állunk ki a polgári értékek mellett elsősorban, de nem kizárólag a nők támogatása érdekében, és nem csak a nők védelmében. Nyilvános állásfoglalást egyelőre ebben az ügyben nem adtunk ki. Nem sokkal korábban írtuk alá az európai kisebbségvédelmi kezdeményezést, amelynek határideje április 3-a, már megvan a szükséges egymillió aláírás. Bár ez volt a legutóbbi nyilvános akciónk, nem tartom kizártnak, hogy ha nem történik semmi Janiczak Dávid ügyében, akkor a Nők Magyarországért Klub is felszólal. Az álláspontunk természetesen egyértelmű.

–  Szintén frissen, néhány héttel ezelőtt nyílt meg a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért, azaz a KINCS. Orbán Viktor még tavaly bejelentette, a cél az, hogy 2030-ra 2,1 legyen a termékenységi ráta Magyarországon. Hogyan tud ehhez az intézet hozzájárulni?

–  A miniszterelnök egyértelművé tette: saját erőnkből gyarapodó nemzetté szeretnénk válni. Ha ezt a számok nyelvére lefordítjuk, azt is jelenti, hogy a gyermekvállalási kedvnek még jócskán növekedni kell. A népességi folyamatok megfordításában arra lenne szükség, hogy átlagosan legalább két gyermek szülessen a családokban. Így nem csak megmaradnánk, meg is erősödnénk. Ami a KINCS-et illeti, nem véletlen, hogy az intézet Kopp Máriáról kapta a nevét, hiszen ő volt az, aki rámutatott, a fiatalok jóval több gyermekre vágynak, mint amennyit aztán valóban vállalnak. Azért segítjük a családokat és a párokat, hogy a vágyott gyermekek meg is születhessenek. A cél az, hogy a gyermekvállalásról felelősen gondolkodó szülőknél a családalapításnak, –bővítésnek ne lehessenek anyagi akadályai. A KINCS abban segít, hogy a családokat érintő kérdésekben megalapozza a kormány későbbi döntését úgy, hogy nemzetközi kitekintéseket készít, kutatásokat végez, elemez, felméri az igényeket. A Központi Statisztikai Hivatal adatai is komoly hátteret nyújtanak a döntéshozatalban, a hivatal és a kormány közötti egyik lépcsőfok pedig a KINCS. Komoly várakozásaim vannak, bízom benne, hogy nem csak közép-európai, hanem akár európai szintű központtá is tud válni. A magyar családpolitikai modell pedig várhatóan egyre inkább felülértékelődik majd.

–  A KINCS munkája szorosan összefügg a kormányéval, vagy az intézet az aktuális vezetéstől függetlenül is működik?

–  Van egy megalapozó, hatályos jogszabály, amely létrehozta az intézetet. Az elnökét pályázat útján az emberi erőforrások minisztere nevezi ki és menti fel. Ha elnézem az ellenzéket nincsenek illúzióim egy esetleges kormányváltás esetére: a családok érdekeit a most ringbe szállók negligálják, a végre stabil, kiszámítható támogatási rendszert szétvernék, ahogy erre már korábban is volt példa. Valószínűleg a KINCS nem kapna túl nagy teret, ha az ellenzék kerül kormányra. Még az is lehet, hogy bezárnák. Hallani lehetett már olyan fenyegetéseket, hogy megszüntetnék a csok új lakásokra irányuló részét, és erősen megnyirbálnák a mostani családtámogatásokat. Ne felejtsük el azt, ami 2010 előtt volt, a szocialisták elvették a harmadik évi GYES-t, megszüntették a szocpolt és a családi adókedvezményt, elvették a tizenharmadik havi nyugdíjat. Ezek után egy olyan kormányban, ahol mindenkinek, aki kettőig tud számolni szerepet kell kapnia, ahhoz, hogy egyáltalán összetákoljanak egy kormányt, nem tudom elképzelni, hogyan tudnák megőrizni azt, amit a családokkal közösen már felépítettünk. Ehhez komoly gazdasági háttér is kell, hiszen ma már kétezer milliárd forintot, pontosan kétszer annyit fordítunk évente családtámogatásokra, mint hét évvel ezelőtt.

–  Mennyire igazolják vissza a születési statisztikák a családtámogatási rendszert?

–  Ha megnézzük, hogyan élnek ma a magyar családok, jelentős javulást lehet tapasztalni. Nagyobb az anyagi mozgásterük és alacsonyabbak a szegénységi mutatók. A rezsicsökkentéssel, a családi adókedvezménnyel, az ingyenes tankönyvvel és étkezéssel, az Erzsébet-táborokkal, a csok-kal sokat hagytunk a szülők zsebében. Ehhez jönnek a béremelések. A másik mércét a demográfiai adatok jelentik. Ezek jó irányba indultak el, de az ideálishoz képest nagy a lemaradás, amit nem lehet egyik percről a másikra behozni. Mindenesetre a tendencia biztató, húsz éve nem volt olyan magas a gyermekvállalási kedv, mint most, nem házasodtak ennyien, sosem volt ennyire alacsony az abortuszok száma és a gyermekhalandóság. Fontos lenne ezt a dinamikát megőrizni és tovább növelni, hiszen akkor van lehetőségünk kilábalni a népesedési válságból.

–  Mi a terve egy esetleges következő ciklusra, melyek lesznek a főbb beavatkozási pontok a családpolitikában?

–  Ez ugyanolyan, mint a legtöbb dolog, amit végez az ember. Amikor például elkezdjük rendbe rakni a ruhásszekrényt, pillanatok alatt rájövünk, hogy mennyi mindent kell még a lakásban csinálni. Ez is ilyen, elkezdtük a munkát a magyar emberekért, és a magyar emberekkel, komoly lépéseket tettünk, de nem értünk még a végére. A családoktól, családszervezetektől egyre több javaslat érkezik, ezeket nagyra értékelem. Elkezdtünk dolgozni azon, hogyan tudjuk a nők számára a munkaerőpiacot vonzóbbá és rugalmasabbá tenni, ez sok mindennel összefügg, és még bőven vannak teendőink. Azokat az édesanyákat is szeretnénk támogatni, akik a gyermeknevelést választották hivatásuknak és négy-öt-hat vagy annál több gyermeket nevelnek. Tehát szeretnénk, hogy egy nő tudjon úgy is dönteni, hogy főállásának az anyaságot választja. Ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez kell még idő és természetesen a választóktól kapott bizalom. Egyebek mellett ez is a jövő heti választás tétje: meg tudjuk-e védeni,és tovább tudjuk-e bővíteni az eddig felépített családtámogatási rendszert.