Ludwig EmilA pesti árvíz és hajósa

Száznyolcvan évvel ezelőtt, 1838. március 13-án a Duna átszakította a fővárost védő gátakat, elmosta az összes földtöltést és ideiglenes védművet

Ludwig Emil – 2018.03.13. 01:55 –

A jeges árvíz elöntötte Pestet, a belvárosi Ferenciek terétől a mai Keleti pályaudvar előtti térségig, a Rákóczi úti Szent Rókus-templom falán most is ott látható – kőbe vésve – az 1,3 méter magas vízállást jelző vonal. A Duna magyarországi fölső és középső szakaszát abban az időben már részben szabályozták – kilencvenhat kilométerrel rövidebb lett az útja –, a Pest-Buda alatti Lágymányosnál azonban úgy, mint régen, szétterült a folyam, sekély medre tele volt zátonyokkal. Magas vízállással indult meg a jégzajlás 1837. december 16-tól kezdődően, az új átvágásoknál torlaszok keletkeztek, Budafok és Tétény egyes részei hatvan-kilencven centis víz alá kerültek. Némi apadás után január 13-án beállt a folyó, csak február 25-én indult meg az olvadás. A zord időt sűrűn kísérték esők is.

Pest város tanácsa ideiglenes töltést emeltetett a Duna partjára, csónakokat készítettek elő a várható veszély miatt. Március 13-ára virradva a folyó kilépett medréből a budai Vízivárosnál, éjjel a pesti oldalon pedig átszakította a földből épített úgynevezett futógátat. A Csepel-szigetnél hatalmas jégtorlasz keletkezett 14-én reggelre, amely visszafelé duzzasztotta a Dunát. A folyam este tizenegykor 1029 centiméterrel tetőzött Óbudánál; Budán a Szent Margit körútig, Pesten a mai Podmaniczky utca–Dózsa György út sarkától a Haller út–Telepi utca sarkáig áradt szerte a víz, a part mentén helyenként két-három méter magasságban.

A katasztrófának százötvenhárom halálos áldozata volt, a pesti oldalon négyezer-kétszáz ház közül kétezer-kétszáz összeomlott, az utcákon pallók, deszkák, tetőlécek, faajtók, ládák, bútorok úszkáltak. A gyenge közbiztonság miatt harácsolás, de még fosztogatások is történtek a sötétben.

A jelenkori Belvárosunkat a középkor idején magas kőfallal kerítették körbe a mostani Deák Ferenc utca–Károly körút–Múzeum körút–Kálvin tér–Vámház körút–Fővám tér vonalában, az újkorban azonban jelentős falbontások történtek, emiatt az árvíz minden térre és utcába behatolt.

A Ferenciek tere és a Kossuth Lajos utca sarkánál levő franciskánus templom oldalfalán látható az a remekmívű kő- és bronztábla, amely a nagy árvíz merész hősének, Wesselényi Miklós bárónak állít örök emléket. Holló Barnabás szobrászmester 1895-ben formázta meg és öntötte bronzba a nagy alakú domborműjelenetet, amelyen az „árvízi hajós” menti az embereket, ki a jeges vízből a csónakjába.

Emlékezzünk meg mi is az 1796-ban a partiumi Zsibón született főnemesről! Politikusi pályáját és közéleti szereplését a Szilágy vármegyei közgyűlésekben kezdte, fő szervezője és irányítója volt az erdélyi ellenzéknek. Szoros barátság fűzte gróf Széchenyi Istvánhoz, akivel 1822-ben beutaztak a német tartományokat és Angliát. A reformkor idején, 1834-ben az országgyűlési ellenzéki szereplése miatt a bécsi udvar perbe fogta Wesselényit, a büntetést ekkor még megúszta; 1838-ban a pesti Magyar Színházban Laborfalvi Róza elszavalta Vörösmarty Mihály róla szóló, Az árvízi hajós című költeményét. Egy évvel később 1839-ben azonban háromévi várfogságra ítélték a bárót, Kossuth Lajossal együtt töltötte büntetését. Elhatalmasodó szembaja miatt szabadon engedték, utána visszavonult zsibói otthonába. Pesten hunyt el, 1850. április 22-én. Temetése nemzeti tüntetéssé változott.