Dippold PálÁldemokraták sivalkodnak

Álláspont. Minden ember élete születésétől haláláig csupa választásból áll. Döntenie kell, igent vagy nemet mond

Dippold Pál – 2018.03.12. 02:26 –

Arra a csodára, amit életnek nevezünk, egészen a legközelebbi múltunkig, természetes volt igent mondani. Igent az életre. Nemet a pusztításra. Mára azonban a világ összezavarodott. Virágba borultak az is-is, egyrészt másrészt, hovatovább, himi és humi emberek, az általuk berendezett létformák. Ezek lényege a teremtett világ rendjének feldúlása, lusta bizonytalanságuk lobogtatása a mindenkinek mindig, mindenhol mindent szabad jegyében. Okos rend helyett tehát végtelenül ostoba zűrzavar vesz körbe bennünket.

A káosz és az ezt szolgáló erők mozgásmódja a magyar rendszerváltozás óta legjobban a választások időszakában tanulmányozható. A hivatásos szobaokoskodók sivalkodnak. Hogy Magyarországon kivérzőben a jogállamiság, diktatúra van és sárba taposott véleményszabadság, hogy az országot felvirágoztató konzervatív, sőt, micsoda szörnyűség, keresztény erők korruptak, lopnak, csalnak, hazudnak. Nem érdemes tételesen cáfolni a megalapozatlan, pökhendi és gonosz vádakat. A magyar ellenzék bohócot csinál magából, amikor ezeket szajkózza. Mert például egy diktatúrában ennyire gátlástalanul és mocskos módon vádaskodhatna bárki? Nem sül le a bőr a képéről az úgynevezett demokratikus ellenzéknek, amelynek tagjai mindennap akkorákat hazudnak, mint a földközépi magmába vezető út. Az pedig nem más, mint a jó sokszor már megénekelt pokol.

Az a demokratikus Gyurcsány Ferenc forgatja a szemét ájtatosan demokráciát ígérgetve, aki ezt többek között azért teheti meg, mert neki nem lőtték ki nézőgolyóit 2006-ban a saját rendőrei. Vagy a mérhetetlenül unalmas egykori kelenföldi királyszocialista, Molnár Gyula, aki még véletlenül sem mondja ma azt, amit tegnap, és aki bárgyú diadalvigyorral ünnepli, hogy a szocialista pártban nem találtak miniszterelnök-jelöltet, ezért egy törpepárt emberével parádéznak. Karácsony Gergellyel, a szabad demokrata mozgalmi hagyományok leghűségesebb követőjével.

Megy tehát a jókora huzavona a másik, ám valójában ugyanonnan és ugyanolyan erőszakossággal hazudozó áljobboldallal, élén Vona Gáborral, a legszürkébb és bosszantóan kicsinyes főfarkassal. Ők azt mondják, nem szövetkeznek senkivel, a baloldaliak meg azt, hogy nem állnak a Jobbik mellé és mögé. Közben pedig minden megnyilvánulásuk ennek az ellenkezőjét igazolja.

A hatalomért a mögöttük álló óriási vagyonú, leginkább külföldi érdekcsoportokkal egyet akarnak: eltakarítani támogatóik útjából a magyar nemzeti érdekeket hitelesen és következetesen képviselő politikát. A most annyira harcias bérhazudozók talán megkérdezhetnék maguktól, hogy miért beszélnek kényszeresen arról, hogy nálunk korrupció van, és a hatalmon lévők lopnak. Egyetlen bizonyított tényt nem tudnak erről mutatni. Arról viszont hivatalos, az Európai Bizottság által megfogalmazott jelentés tanúskodik, hogy a szabad demokrata–szocialista időkben a budapesti 4-es metró megépítésére szánt pénzekből százhatvanmil­liárd forintot elloptak. Hogy is van ez? Amikor a baloldal irányít, demokrácia van és szabadrablás, amikor meg a nekik nem tetsző jobboldal kormányoz, mindenhol lopásról visítoznak.

Választhatunk tehát most is, mindennap, a jó és a rossz között. Nem nagy mutatvány ez, csak azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy kik tartoznak a hiteles, és kik a hiteltelen emberek közé. Aki igent mond a teremtett világ rendjére, és nem hazudik, az egészen biztosan nem fél a hazudozó ellenzék pokoli rémlátomásaitól.