Kiss LászlóCsülök helyett kebab a Práterben

Jaj, istenem, istenem! Mit kavart maga itten nekünk, Lázár úr? Még hogy az osztrákok, meg a bevándorlók

Kiss László – 2018.03.12. 02:17 –

Csak úgy gondol egyet, kiruccan Bécsbe – nem mondom, ha cukrászdát akar nyitni, rendben van –, aztán mindenféle szamárságot beszél a Facebookon. Hogy piszkosak az utcák, meg már nem horgolnak édes álmot a habos kávé tetejére a magyar nyugdíjas nénikék, mert Bécs is elesett. Egyszerűen bevették a migrációs hadak és a magyar koalíciós újságírók. Egyikük a neten rögvest meg is pendítette: „Lázár úr, ehhez Bécs mit fog szólni?” Nem, nem a bevándorlókhoz, nem, azok annyira lábujjhegyen élnek, hogy észre sem venni őket, hanem a Lázár-videóhoz. Mert az ám roppant kemény dolog. Az bizony. Meglehet, a császári seregek rögvest bevonulnak Jellasiccsal az élükön, tüzet nyitnak, s visszafoglalják a Trianonban elveszett Aradot, hogy legyen munkájuk a bresciai nyugdíjaslétből reaktivált Haynau embereinek. Úgy bizony, Lázár úr. Mert azok bizony, ha megharagítják őket, hiénáskodni kezdenek. Piszokul tüzelnek meg akasztanak. Vagy első indulatukban meg sem állnak a szárnyas kapu lebontásáig. Igen, talán hallott róla, Bécs a határkerítés helyett feltalálta a szárnyas kaput, amely sokkal de sokkal takarosabb, civilizáltabb, mint a mi marokkói–spanyol Ceutára vagy éppen az amerikai–mexikói határra hajazó kerítésünk. És persze Kufstein várát is rögvest kiürítik – börtönből kaszárnya, újabban pedig múzeum lett –, hogy legyen hely a rebellis magyar fegyenceknek. Elnevezik Kazinczyról a börtönt, elvégre bezsuppolták oda némi időre egykor, s a nevével pedig bizonyítani lehet, hogy szó sincs idegengyűlöletről, sovinizmusról, nacionalizmusról. A névadón eljátsszák a Gotterhaltét, s maga a Statsoper volt, disznóságok miatt leváltott igazgatója dirigálja a rezesbandát, majd rögvest kinevezi Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház igazgatójának. Egyszer már próbálta, akkor Vidnyánszky nyert, de most ez a Lázár-ügy bekavart.

Régen persze minden egyszerűbb volt, s próbált volna ilyeneket mondani Lázár a Vörös térről vagy a Vaszilij Blazsennijről. A most megriadók egyenesen a Kremlhez fordultak volna, be voltak oda kötve, ahogyan napjainkban Brüsszelbe. Csak meglátják a magyar kancelláriaminiszter videóját, feljegyzik ingük mandzsettájára, na, megint egy jó kis unióárulás, és már indul is ellenünk az eljárás. De így volt ez már a törökök idején, akkor a fényes Porta volt a cáfolhatatlan, a minden, aztán az Udvar lett, mármint a bécsi, és visszatérni látszanak a daliás idők. A rettegők és mások talpának fényesítői pedig egyfajta hősi énekesekként felzengenek, ők ezt nem is látták, csak úgy hallották, de kikérik maguknak ezt a földhözragadt, bugris tempót. És köpködve elhatárolódnak, szégyellik provinciális magyarságukat – pontosabban a többiekét –, s megkövetik a művelt Nyugatot. Mert hát „Lázár úr, ehhez Bécs mit fog szólni?” Vagy meglehet, már szólt is, hiszen a videó másnapján egy feltörekvő afgán fiatal – bizonyára príma, iskolázott szakember – mindenkit összeszurkált, aki arra járt a városban.

Persze, volt már ilyen hazai, magyar rosszallás. Akkor – szintén magyar internetes oldalon – az jelent meg, hogy Angela Merkel helyretette Orbán Viktort. Hát igen, vannak még bátor magyarok, élnek még szabad, független, megvesztegethetetlen magyar újságírók. Nélkülük tényleg el kellene innen menni. Csak akkor miért akarnak mások – mégpedig elég sokan – idejönni?

Na, ezt fejtse meg, Lázár úr, már, ha tudja. Utána meg tényleg meghallgatjuk, mit szól majd ahhoz Bécs, ha a Práterben a legendás csülök helyett csak kebabot lehet majd kapni.

Hát a hétvégén, amikor az egyik legismertebb bécsi tömeglap, a Klei­ne Zeitung megkérdezte olvasóit egyetértenek-e azzal, ami Lázár János videójában elhangzott, a válaszadók hatvankilenc százaléka hirtelen annyit szólt, hogy tökéletesen igaza van a magyar kancelláriaminiszternek.