Sosem voltak ilyen nehéz helyzetben a kárpátaljai magyarok

Kijev megkésett nemzetállami álmai és az ebből fakadó feszültség áll a régióban felbukkanó terrorizmus mögött – mondta el lapunknak az MTA tudományos főmunkatársa

Veczán Zoltán – 2018.03.08. 03:36 –

Az ukrán nacionalizmus teljes megsemmisüléssel fenyegeti a nemzeti kisebbségek oktatási rendszerét – mondta el lapunknak Fedinec Csilla, az MTA tudományos főmunkatársa. A kisebbségkutató hozzátette: a regnáló hatalom által gyakorolt, ilyen mértékű nyelvi elnyomásra, mint amire Kijev most készül, még sosem volt példa Kárpátalja történetében, sem a magyar, sem a csehszlovák – de még a szovjet időkben sem. Ahogy a terrorizmus felbukkanása is „újdonság” a térségben.

Fedinec-CsillaFedinec Csilla: Még a szovjet időkben sem volt ennyire elnyomva a kisebbségi nyelvhasználat (Fotó: MH)
–  Minek tulajdonítható a magyarellenes lépések ilyen gyors konjunktúrája Ukrajnában?

–  Az új oktatási törvény elfogadása, 2017 szeptembere óta az ukrán sajtóban folyamatosan az egyik vezető hír volt Magyarország elfogadhatatlannak nyilvánított álláspontja a kisebbségek védelmével kapcsolatban, és különösen érzékenyen reagáltak a NATO–Ukrajna bizottság munkájának blokkolására. Vannak ugyan objektív, sőt baráti hangvételű tudósítások is a magyarokról vagy Kárpátaljáról, de a teljes ukrajnai hírözönben rendkívül erős a negatív attitűd. Véletlen volna, hogy Kárpátalja vagy a teljes lakosság kevesebb mint 0,3 százalékát kitevő magyarok ekkora problémaként vannak megjelenítve? A magyarországi sajtó sem egyöntetűen tálalta az eseményeket, felvetődött, hogy a magyar külügy túlzottan erőszakosan rea­gált az eseményekre. Mindkét oldalról tapasztalhatók a felfokozott érzelmek. Azt érteni kell, hogy a kárpátaljai magyarság még sosem volt története során olyan nehéz helyzetben, mint jelenleg. A 2017-es közoktatási törvény implementálása során Kijev még szigorúbb feltételeket támasztana a nemzetiségi iskolákban, és a napokban eltörölték a 2012-es nyelvtörvényt, amivel a nem államnyelven beszélőket megfosztották a regionális nyelvi jogoktól.

–  Volt valaha ekkora nyelvi elnyomás ebben a régióban?

–  A két világháború közötti csehszlovák időkben és a „kis magyar világban” a ruszin is hivatalos nyelv volt Kárpátalján. A szovjet időkben az oroszt erőltették, a rendszerváltás után pedig az ukrán érvényesült, ez erősen megkoptatta a helyi ruszin nyelvet. Ugyanakkor a legutóbbi időszakig a felsőoktatásig biztosítva volt például a magyar nyelven való tanulás lehetősége. Ma az ukrán nyelv újrapozicionálása a kiépült és működő rendszert már rövid távon akár a teljes megszűnéssel fenyegeti. A magánoktatás lehetősége eddig törvényi szinten nem nagyon került szóba, de ha például a kárpátaljai magyar oktatás kizárólagosan ebbe a keretbe szorulna bele, az a „győzelem” vereséggel érne fel.

–  Miért pont a magyarok kerültek a cél­keresztbe?

–  Mindaz, ami történik, több mint magyarellenes agresszió: ez egy megkésett nemzetállami kísérlet egy területileg és gazdaságilag igen zilált állapotban levő országban. Az egy nyelv egyenlő egy állam logika áldozatai­vá válhatnak azok a kisebbségek, amelyeknek nemzetisége és anyanyelve egybeesik – az ukrajnai lengyelek például már alig beszélik anyanyelvüket –, s amelyeknek erős az érdekérvényesítő képességük. Az oroszoknak a válságig erre nem volt szükségük, s az általuk lakott keleti területeken most éppen háború zajlik. A magyarok, a románok és a krími tatárok emelkedtek ki ebben a szerepben, az első kettő elsősorban anyaországi támogatással, a krími tatárok nemzetközi fellépéssel. Utóbbiak viszont a Krímmel együtt kikerültek Ukrajna joghatósága alól. Maradtak a románok és a magyarok, akik ellenállnak az asszimilációnak, amit Kijev úgy értelmez, hogy ellenállnak az integrációnak.

–  S ezért bizonyos csoportok úgy látják jónak, hogy felrobbantják a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székházát Ungváron.

–  A túlfűtött politikai hangulat mindig előidézi a szélsőségek aktivizálódását, aminek sajnos tanúi vagyunk többek között Kárpátalján. Az eseményekre közvetett hatással van a kelet-ukrajnai megyékben zajló „hibridháború” is, ugyanakkor a kárpátaljai szélsőséges akciók sem egyformák. Legalább két évtizedes probléma a helyi radikálisok, valamint főleg a szomszédos Lemberg megyei ultrák nacionalista tüntetései, zászlóletépésekkel, emlékműrongálásokkal. Különösen Petőfi beregszászi és ungvári szobrai, valamint a vereckei honfoglalási emlékmű szenvedtek sokat, bár ezek a támadások sem vehetők egy kalap alá, például az ungvári Petőfi-szobor kardját 2011-ben egy hétköznapi fémtolvaj lopta el. A KMKSZ beregszászi irodájának 2013-as felgyújtása is még „egyszerű” vandalizmus volt.
Egészen más kategória, hogy felfegyverkezve, emberélet kioltására is alkalmas cselekedeteket hajtanak végre személyek vagy csoportok. Ennek a fordulatnak lehettünk tanúi februárban, amikor a KMKSZ ungvári székháza ellen két támadást is intéztek, azóta már felderített elkövetők. A február eleji első támadást az oroszbarát lengyel szélsőségesek Falanga (magyarul: falanx) nevű csoportja követte el. Nemzeti forradalmároknak tekintik magukat, kapcsolatban állnak szíriai és iráni szervezetekkel, példaképüknek a putyini Oroszországot tekintik. A csoport képviselői harcoltak az úgynevezett szeparatisták oldalán Ukrajna keleti megyéiben.

–  Számomra az oroszbarát lengyel szélsőséges is kissé „jugoszláv békaember­szerűen” hangzik.

–  A feltételezett tetteseket az ukrán és a lengyel titkosszolgálat közösen derítette fel, Lengyelország területén fogták el őket, és nincs semmi ok arra, hogy kétségbe vonjuk, valóban közük lehet az akcióhoz. Oroszország egyébként bátorítja a posztszocialista térségben és Európa nyugati felében is az úgynevezett ötödik hadoszlopot, az euroszkeptikus ultranacionalista csoportok, valamint a kelet-ukrajnai harcok kirobbanása óta abba fegyveresen bevonható nemzetközi brigádok szerveződését, mint a lengyel Falanga. Ezenkívül fontos az információs térben zajló háború is. Nem csak az amerikai elnökválasztás kapcsán merült fel az orosz beavatkozás lehetősége, a dezinformáció széles körben használt eszköz. A lengyel falangistákkal kapcsolatban még érdemes megjegyezni, hogy a tengertől tengerig terjedő Nagy-Lengyelország hívei, amelybe beletartozna Litvánia, Fehéroroszország és Ukrajna területének egy része is, ezért vesznek részt Ukrajna destabilizálásában. Nemrég azonosították a február végi második robbantás lehetséges elkövetőit is. Ők viszont a jelek szerint a keleti hadszíntéren éppen a Kijev oldalán harcoló fegyveresek közül kerültek ki.
A három gyanúsított Ukrajna középső területeiről származik, egy cserkaszi és két kropivnickiji lakos. Nem mellékes, hogy immár a rendőrség sem gyújtogatásról, hanem hivatalosan is terrortámadásról beszél. Ez egyrészt megerősíti az előző verziókat a támadásokkal kapcsolatban – mind a hivatalos szervekét, mind a KMKSZ ezzel kapcsolatos álláspontját –, másrészt a terrortámadás más megvilágításba helyezheti az egész régió állapotát, nyilvánvalóvá teszi a társadalmi béke erőszakos megbontásának szándékát.

–  Hogyan viszonyulnak ezekhez a csoportokhoz a kárpátaljaiak?

–  Hennagyij Moszkal, Kárpátalja kormányzója egyértelműen Moszkva kezét látja benne, de Barta József, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese is úgy vélte, nem helybeliek voltak az elkövetők. Mint mondta: „Mindenképpen fontos tudni, hogy Kárpátalján, ahol békesség és stabilitás van, kik azok, akik nemzetiségek közötti torzsalkodást, gyűlöletet akarnak szítani. Mi ezt nem akarjuk! Itt senkinek nem lesz esélye második frontot nyitni!” Március elsejével egyébként a kárpátaljai szakaszon megerősítették a határvédelmet és növelték a határőrök létszámát. A hivatalos indoklás szerint erre azért volt szükség, mert az ukrán–román határon megszaporodott a cigarettacsempészés… A szomszédos Lemberg megyében a lengyel határ őrzését február 12-től erősítették meg.

–  Létezik a közvélekedésben Kárpátalján a korábbi korszakokra irányuló nosztalgia?

–  Egyértelmű nosztalgia nincs, bár 1919 után is idő kellett hozzá, hogy az emberek elfogadják az elcsatolás tényét, majd 1938 után a felhőtlen örömmel fogadott revízió visszásságait – később pedig a szovjeturalom bebetonozódását, utóbbi erősítette a nemzetiségektől független, regionális összetartást. Rengetegen igényelték 2010 és főleg 2014 után az Ukrajna által tiltott magyar állampolgárságot, a késlekedő, de várható szankciók ellenére, főként a létfenntartás ösztönének – gyermekeik jövőjének biztosítása, nyugati munkavállalás – sugallatára, ami erősebb bármilyen nosztalgiánál. Ugyanez a motiváció áll amögött is, hogy tömegével íratnak nem magyar anyanyelvű gyerekeket is magyar iskolába, vagy kérik az adott oktatási intézményben a magyarnak mint második idegen nyelvnek az oktatását, s ez az igény megvan a felnőttek körében is.

–  Milyen Magyarország megítélése Kár­pátalján?

–  Kárpátalja jelenlegi vezetői örülnek a Magyarországról érkező beruházásoknak, regio­nális érdekeikért konfrontálódni is készek Kijevvel. Az emberek uniós országként tekintenek Magyarországra, sok idős ember papíron itt is él, bár önként nem költözne át a határon, s a fiatalok is elsősorban a régiót tekintik hazájuknak, másodsorban Ukrajnát vagy Magyarországot. A régió elnéptelenedése – akár az ingázók, akár a kivándorlók miatt – viszont nem túl biztató kilátásokkal kecsegtet.