Bán KárolySzocialista erkölcs

Álláspont. Budai Bernadettnek, az MSZP szóvivőjének bájos elszólása óta tudjuk, hogy mindenkit megillet az „ártatlanság védelme”

Bán Károly – 2018.02.24. 02:35 –

A szóvivő asszony ezt még akkor jelentette ki, amikor a bíróság anno Benedek Fülöp, az agrártárca egykori szocialista államtitkára büntetőügyét tárgyalta, s amelyben más ügyek mellett azt vizsgálták, miként kerültek az állami facsemeték egy másik ismert szocialista politikus, a későbbi titokminiszter Szilvásy György kertjébe. Persze, Benedek és Szilvásy mellett megannyi szocialista főembert, Hunvald Györgytől Fürst Györgyig megilletett már az ártatlanság vélelme – és természetszerűleg a védelme is. Kevésszer alappal. Sokszor alaptalanul. Elvtelenül. Néha gátlástalanul. Ide sorolnám például azt az esetet, amikor 2010-ben az ügyészségnek be kellett várnia a Nokia-dobozok miatt elhíresült Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes mentelmi jogának megszűnését, mivel a szocialista és szabad demokrata parlamenti többség nem szavazta meg annak felfüggesztését.

De akkor valamiért nem rendült meg a jogállam. Csak mostanság recseg-ropog. Annyira, hogy Magyar György sztárügyvéd például az ügyvédi talárt is levetné azért, hogy honatyaként, a demokratikus pártokkal szövetkezve, helyreállítsa a megbomlott, romokban heverő jogállamot és demokráciát. A jogállam akkor, amikor azt például Demszky Gábor főpolgármester igazgatta székesfővárosunkban, például a 4-es metró ügyében – amely bizonyítottan minden idők legnagyobb, az MSZP–SZDSZ-kormányhoz kötődő korrupciós ügye – abszolút rendben volt. Ezt onnan lehet tudni, hogy Magyar ügyvéd úr képviselte a volt főpolgármestert akkor, amikor az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korrupciós jelentése és az OLAF szerint eltűnt százhatvanmilliárd forint kapcsán magyarázkodott a volt szabad madaras városvezető. Bajnai Gordon és a Hajdú-Bét kifosztott libatartói ügyében sem rendült meg a jogállam, holott négyszer indult nyomozás csődbűncselekmény gyanújával, és négyszer szüntették azt meg. Nem omlott össze akkor sem, amikor Gyurcsány Ferenc későbbi bukott miniszterelnök ingatlanügyénél a nagy kapkodásban véletlenül kicsúszott az ügyészség a határidőből, így az elkóborolt Szalai utcai ingatlant az állam már nem tudta visszaszerezni.

Töretlen volt a jogállam fejlődése akkor is, amikor az újbudai szocialista, Wieszt János kétmillió forintos kenőpénzt vett át, s az ügy sértettje elmesélte, korábban már nyolcmillió forint vesztegetési pénzt is kellett fizetnie. Amikor ezt elpanaszolta a kerület akkori szo­cialista polgármesterének, Molnár Gyula meg sem rezdült. „Csak annyit mondott nekem, hogy ezek már olyan régi ügyek, hogy tekintsük ezt lerendezettnek” – mondta az illető. Ezek persze csak kiragadott példák fiatal jogállamiságunk történetében, amelyben új fejezetet nyitott a minap Szanyi Tibor, a szocialisták európai parlamenti képviselője. Ő abszolút demokratikusnak tartja, hogy a hatmilliárd forint költségvetési csalással gyanúsított párttársa, Czeglédy Csaba, egy hirtelen ötlettől vezé­relve, megpróbál mentelmi jog mögé bújva elindulni a parlamenti választáson. Szégyellje magát mindenki, aki arra gondol, hogy megfordul a fejében a szökés, elrejtőzés gondolata, hisz legrosszabb esetben is csak huszonöt évet kaphat, azt meg ki lehet bírni odabenn is.

A szocialistáknál az ártatlanság vélelme bűnöst és ártatlant egyaránt megillet. Kivéve, ha az illetőnek a jelenlegi kormánypártokhoz van kötődése. Akármiről is legyen szó, rögtön – szerintük megfellebezhetetlen – ítéletet hirdetnek, akkor is ha gyanúsított sincs. Ilyenkor nem számítanak a jogállami normák. Ilyenkor szabad jogerős bírósági ítélet nélkül töretlenül rágalmazni.