Ulicza TamásE(n)sztelenség

Álláspont. Az utóbbi években pedig egyre többen élnek a nyitott határok rózsaszín álomvilágában

Ulicza Tamás – 2018.02.21. 02:53 –

Feje tetejére állt a világ: az Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata a világbéke és a nemzetek együttműködésének elősegítése lenne, és talán a horizonton túli jövőben egyfajta föderatív világállam létrehozása, mégis, úgy tűnik, az ENSZ nem mérlegeli saját feladatai szempontjából a migráció és a menekültek kérdését. Ahogy az Európai Unió is arra törekszik, hogy felzárkóztassa azokat, akiket felvenni készül a szövetségbe, úgy a világ határait sem lehet egyik napról a másikra eltüntetni, és a migrációt valamiféle legvégső jóként éltetni. Ha a határok egy gazdaságilag ennyire különböző szinteken álló országokat magába foglaló világban egyszerre leomlanának, az valószínűleg a ma ismert emberi civilizáció végét jelentené, ezért minden ebbe az irányba tett lépés felelőtlenség. Az utóbbi években pedig egyre többen élnek a nyitott határok rózsaszín álomvilágában, és azokat a tényeket, amelyek nem illenek a narratívába, egyszerűen figyelmen kívül hagyják.

Ezekre az emberekre haragszom én igazán. Nem azokra, akik egy nigériai bódéváros, egy szudáni kunyhó vagy a szíriai háború reménytelenségéből kiutat keresnek. Az igazi bűnösök azok, akik nem helyben akarnak segíteni megtalálni ezt a kiutat, hanem elhitetik szerencsétlenekkel, hogy mindenkinek jobb lesz, ha ők idejönnek. Amiről évtizedek óta lehet tudni, hogy hazugság.

A nyugati világ csak tetézte a bűnt, amikor azt gondolta, hogy megválthatja a lelkét és biztonságát alkalmi segélyekkel. Nem hálót adott, csak halat. Meg fegyvereket. Ha pedig valahol rosszra fordult a helyzet, vagy széttárt kezeket és értetlen tekinteteket lehetett látni a világszervezet ülésein, vagy beavatkozást követelő politikusokat, ha éppen fontos üzleti érdekeket sértett egy háború vagy éhínség.

Hiba lenne azt gondolni, hogy a migrációban bármikor is fennállt volna valamiféle statikus állapot, amikor a lakosság nem volt mozgásban. A belföldi és külföldi migráció természetes folyamat, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a lovak közé kell dobni a gyeplőt, és szabadjára kell engedni mindent, mert a problémák nem helyekhez kötődnek, hanem emberekhez. Így ha ezek az emberek Európába jönnek, magukkal hozzák a problémáikat is.

Ugyanakkor hiba azt gondolni, hogy elég felépíteni valamiféle európai limest, és nyugodtan élhetünk.
A magyar kormány is tudja, hogy a kerítés csak egy része a hosszú távú megoldásnak. Nem véletlen a Hungary Helps program, amely ugyan egymaga nem képes megoldani a világ problémáit, de nagy lépés a jó irányba.

És miközben Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter Magyarország megbüntetését követeli, követve több más nyugati politikust, Németország, Svédország és Dánia fenntartja a schengeni övezeten belüli határellenőrzést. Németország és Svédország korábban a bevándorlás nagy támogatója volt, de ma már kevesebb migránssal is megelégedne, és helyette inkább a kötelező elosztási kvótát erőlteti. Úgy tűnik, teherré váltak a korábban sokat dicsért bevándorlók, és ki akarják őket dobni, „migránslomtalanítást” tartva. Hiába bármiféle ellenérv vagy kifogás, szemernyit sem változott az elosztás elve, csak a számok nőnek: ma tízezer, holnap nem tudjuk, mennyi.

Már az is aggályos, ha egy amerikai milliárdos arra költi a saját vagyonát, hogy megvegyen vagy megtérítsen embereket a migráció vallásának, de az még nagyobb veszélyeket rejt magában, ha az Európai Uniót és az ENSZ-t olyan emberek vezetik, akiket nem érdekel a világ problémáinak hosszú távú megoldása, csak ugyanazokat a sorokat mantrázva követnek egy rövidlátó ideológiát, fel sem vetve a kérdést: mi lesz később?