Nagy ErvinEgy ellenzéki horrorkoalíció esélyei

Dübörög az ellenzéki gyűlöletkampány, de a fel-felcsapó gyűlölethullámokat nem ítéli el az ellenzéki közvélemény, és nem ítélik el az ellenzéki lakájmédia-proletárok sem

Nagy Ervin – 2018.02.21. 02:51 –

Ne felejtsük el azt a tényt, hogyha a Fidesz–KDNP nyeri is meg a választást, de nem lesz többsége a parlamentben, akkor veszít. És azt se felejtsük, hogy sokan most már egyértelműen erre játszanak. Ehhez pedig nem kell sikeres program, nem kell annál szorosabb összefogás, mint ami már van. De még csak kiemelkedő képességű ellenzéki vezető sem. Két dolog szükségeltetik csupán ehhez a faramuci, egyesek szerint abszurd módon mégis „győztes helyzethez” és egy horrorkoalíció létrejöttéhez. A kormánypárti jelöltek elbizakodottsága és szavazóik restsége, illetve az ellenzék gyalázatos, gyűlölködő, aljas és hazug antikampányának sikeressége.

Utóbbit már látni is véljük (bár egyelőre nem valami sikeres), az előbbit még nem tapasztaljuk. De 2002-ben, aki még emlékszik rá, volt példa egy ilyesfajta „győzelemre”.

Ott tartunk most, hogy a három „komolyabban” vehető miniszterelnök-jelöltet (vagy listavezetőt), illetve pártjaikat, azaz Gyurcsány Ferencet, Vona Gábort és Karácsony Gergelyt beérte a Ron Werber által menedzselt Szél Bernadett és az LMP is – ha csupán a moralitás határait is átlépő lejárató kampányt nézzük. Mert most már ő is börtönnel és mindenféle erőszakkal fenyegeti meg a kormányzó párt vezetőit, aminek hatására tolódik kifelé az eltökélt ellenzéki szavazók, az anarchista jellemű rendbontók és a saját helyzetükkel elégedetlenek ingerküszöbe. S aminek hatására a „demokratikus ellenzék” második vonalas politikusai, illetve a gyeplőt vesztett szimpatizánsai akasztással, karóba huzatással, lefejezéssel és más „haladó módszerekkel” szabadulnának meg a regnáló, demokratikusan megválasztott kormánytól. A Jobbik békéscsabai képviselőjelöltje például akasztana, tagtársa pedig „meglincselné” és egy 17. századi holland kormányzóval történtekhez hasonlatosan megetetné a tömeggel a miniszterelnök hulláját… A mindig progresszív szocik egyik vidéki vezetője pedig „csak” egy fejlövéssel szabadulna meg Orbán Viktortól.

Szóval, dübörög az ellenzéki gyűlöletkampány, és szép lassan „gyilkolós üzemmódba” kapcsol.
Ezzel pedig, megdöbbentő módon, sokak szerint nincs nagy baj. Nem is ítéli el határozottan ez ilyen fel-felcsapó gyűlölethullámokat az ellenzéki közvélemény, és nem ítélik el az ugyanazon tőről fakadó, a pártoktól közvetlen fizetést kapó ellenzéki lakájmédia-proletárok. Akik csak röhögnek ezeken az aljas megjegyzéseken, mintha valami jó poént hallottak volna, majd írogatnak egymásnak a közösségi oldalakon, a végére meg odabiggyesztik azt a bizonyos kis mosolygós arcocskát.

Ugyanazok teszik mindezt most, akik a Soros-plakátban aljas és kőkemény antiszemitizmust; a bevándorlási kvótákkal szembeszálló kormányzat lépéseiben rasszizmust; a határon túli magyarok támogatásában üveggyöngyökkel indiánokat hülyítő hódítókat kiáltottak, kiáltanak. A nemzeti szuverenitást az uniótól és más nagy hatalmaktól védelmezni kívánó lépéseket pedig diktatúrának és Putyin pincsikutyává válásnak első jeleként tartották az elmúlt években, és tartják ma is.

Ugyanakkor rezignáltan, cinkos mosollyal hagyják, hogy a sajátjaik felnégyeléssel fenyegessenek meg kormánypárti politikusokat, gyilkolásra buzdító posztokat tegyenek közre a közösségi oldalakon, és vidáman összekacsintanak, amikor valami igaztalan vádat, bűncselekményt, korrupciót, szadizmust, középkori nézeteket, nőgyűlöletet, férfisovinizmust vagy bármi más működőnek vélt lejárató ügyet rá tudnak húzni egy-egy kormánypárti képviselőjelöltre a népi folklór suttogópropaganda-terjesztői és pletykafészkei.

És ahogy a sarokba szorult, győzelemre már képtelen patkány, a magyar ellenzéki tábor kivétel nélkül most már csak harapni fog. Hisz győzelemre esélye már nincs, de azt még ki tudja harcolni, hogy a Fidesz–KDNP-nek ne legyen többsége a parlamentben. Ezért felheccelik az anarchistákat, a bármilyen rendszerben elégedetleneket, feltüzelik a rombolási ösztönöket, hogy ezzel élet-halál harcra hivatkozva elvihessék a még megmaradt szavazóikat. És ha a kormánypárti jelöltek kényelmesen hátradőlnek, nem beszélnek a létező gazdasági és politikai eredményekről, a kormányzás és az ország erőfeszítéseinek sikereiről, és a szavazóik is túlzottan elbízzák magukat, így restek lesznek a választás napján felvenni a cipőjüket, akkor bizony van némi esély arra, hogy a Fidesz–KDNP úgy győzzön, hogy nem lesz meg a többsége a parlamentben.

És hogy milyen szép, új világ következne ezután? Érdemes ezen is elgondolkodni most és majd a szavazófülke csendjében! Csak képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor a szocikat gyűlölő, a liberális identitását keresgélő Karácsony Gergely, az iszlamista imádatból kigyógyulófélben lévő Vona Gábor, a Ron Werber és Soros által megtámogatott Szél Bernadett leül Gyurcsány Ferenccel a koalíciós lehetőségekről tárgyalni… Nem túl vonzó jövőkép, igaz? Mondhatni, rémálom lenne ez a horrorkoalíció.