A magyar tragédia évadja

Az utolsó nagy német támadás 1918. július idusán kezdődött a nyugati fronton

Ludwig Emil – 2018.02.19. 00:42 –

Ugyanakkor az antant is megindította ellentámadását. Soha nem látott öldöklés, rombolás – maga a Halál – lett az úr földön, vízen és levegőben; a Marne folyó vize vértől vöröslött. Az osztrák–magyar csapatok támadása elakadt az olasz fronton, katasztrofális vereséget szenvedtek a Piave folyónál.

osztrák–magyar bakák 20180219 Osztrák–magyar bakák elesett bajtársuk sírjánál Ukrajnában,  a Nagy Háború utolsó esztendejében (Forrás: Fortepan.hu)

Az Úr 1918. esztendeje a már ötödik éve tartó véres világháború hadviselő felei teljes kimerülésének, a részt vevő országok – köztük a történelmi Magyarország – drámai összeomlásának éve volt. A bajt már sejtették – ha csak nem tudták – valamennyi ország vezetői, tisztában voltak vele a politikusok és a megmondóemberek, a bőrükön érezték a frontokon harcoló vagy a fogolytáborokban sínylődő katonák. Ők már csak a higiénia teljes hiánya miatt is, a tetves ruháikban.

Ami pedig a Monarchia iránti tiszteletet illeti, 1917 végén több mint nyolcvanezer szökött, „lógós” katona bujkált Magyarország területén. Németország 1918 elejére még mindig négymilliós hadsereget állított ki az antant vele egyenlő anyagi erejű és lélekszámú koalíciós seregeivel szemben. De nyárra már csak 3,2 millióan voltak a német katonák, igaz, csaknem ugyanennyivel apadt riválisaik hadereje is. A Monarchia közös hadseregének katonái közül hétszáz–nyolcszázezren elestek, eltűntek a frontokon.

Az események sodrában

Wilson amerikai elnök 1918. január 8-án a kongresszushoz intézett üzenetében tizennégy pontos béketeremtő programot jelentett be. Január 14-én általános sztrájk kezdődött Bécsújhelyen, amely átterjedt Bécsre, majd egész Ausztriá­ra és Csehországra. Hasonló méretű sztrájk tört ki 18-án Budapesten, ami átterjedt a vidékre is. Ez utóbbi célja az annexió és hadikárpótlás nélküli béke volt Oroszországgal. Másnap egyes gyalogezredek fellázadtak, megtagadták, hogy a keleti frontra induljanak. Január 26-án sztrájkba léptek a cattarói hadikikötő munkásai, békét és szociális ellátást követelve, február 1. és 3. között pedig a matrózok is fellázadtak. Február elején már tapogatódzások folytak az Egyesült Államok és a Monarchia titkos ügynökei között. Február 9-én váratlanul különbékét kötöttek Ukrajnával a központi hatalmak Breszt-Litovszkban.

A háború réme egyre jobban rátelepedett az országokra és népekre. Az élet azonban nem állt meg, Budapesten és vidéken sem. Február 11-én a fővárosban bemutatták Bartók Béla Román népi táncok című zeneművét – ma a Művészetek Palotája központi egysége, a nemzeti hangversenyterem Bartók nevét viseli –; a Nemzeti Színházban pedig Szomory Dezső II. József császár című színművét. Február 18-án a központi hatalmak újabb támadást indítottak a szovjet–orosz fronton, Petrográdnál elakadt az offenzíva, miközben Szovjet-Oroszországban megkezdődött a Vörös Hadsereg szervezése. Március 3-án a két fél aláírta a breszt-litovszki békeszerződést.

Két héttel később idehaza a magyar hadsereg főparancsnoksága kihirdette a katonaszökevényekre vonatkozó statáriumot. Április 8-án az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségeinek római kongresszusa kinyilvánította, hogy nem akarnak tovább élni a birodalom keretei között, és állami önállóságot követelnek. Ez a nullpont az út kezdete nemzetiségeink egymás utáni kiválásának az ezeréves Magyarországból. Stefan C. Pop (Pop-Csicsó István), a Román Nemzeti Párt nevében április 25-én első ízben utasította el a magyar képviselőházban a költségvetés megszavazását. Május 7-én Románia békét kötött Bukarestben a központi hatalmakkal. Május 15-én a prágai nemzeti színház ötvenéves jubileuma alkalmával közös cseh, szlovák, román, lengyel, szerb, horvát és olasz nyelvű ünnepséget tartottak.

Visszaütött a „magyar sovinizmusnak” a nemzetközi soviniszta tábor, tagjai közül azonban többen jártak rosszul, mint ahányan jól. Május 24-én szlovák polgári és szociáldemokrata vezetők közös fellépésben kérték Liptószentmiklóson az önrendelkezési jogot. Ugyancsak 24-én a pesti operaházban bemutatták Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját. Május 25-én a Vörös Hadsereg kötelékébe tartozó cseh–szlovák hadtest antant támogatással fellázadt a transzszibériai vasút mentén. Május 27-én a Marne folyónál megindult a németek legutolsó nagy támadása a nyugati hadszíntéren.

Idehaza június 12–14-én sztrájkba léptek a tatabányai szénmedence bányászai, a nehéz munkakörülmények és a pénzromlással járó bércsökkenés miatt; ugyanakkor magyar és osztrák csapatok újabb támadást indítottak az olasz fronton, ami ismét kudarccal és még több ember elveszítésével járt. Lelke legyen rajta annak, aki oda parancsolta őket. Június 20-án a MÁV Gépgyár fegyvergyárának udvarán béremelést követelő munkások közé lőtt a kivezényelt katonaság, négy halott és számos sebesült áldozata volt a sortűznek. A hónap végétől megindult az első légipostajárat Budapest és Bécs között.

A Monarchia hattyúdala

Az utolsó nagy német támadás 1918. július idusán kezdődött a nyugati fronton. Ugyanakkor az antant is megindította ellentámadását. Soha nem látott öldöklés, rombolás – maga a Halál – lett az úr földön, vízen és levegőben; a Marne folyó vize vértől vöröslött. Az osztrák–magyar csapatok támadása elakadt az olasz fronton, katasztrofális vereséget szenvedtek a Piave folyónál. Idehaza augusztus 31-én a magyar minisztertanács döntése alapján kétszeresére emelték a csendőrség létszámát.

Szeptember 3-án az Egyesült Államok elismerte harcoló félnek a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. Ennek következménye lett később az elszakadás Ausztria–Magyarországtól. IV. (Habsburg) Károly király 11-én szentesítette a választójogi törvényt, amely 437 300 fővel csökkentette a választásra jogosultak számát. Gróf Tisza István Szarajevóban mereven elutasította a tartománygyűlés követeléseit.

Szeptember végére elérte Magyarországot is a spanyolnáthának (La Grippe) elnevezett, példátlanul gyilkos járvány. Egyedi jellemzője volt, hogy háromszor is visszatért a befertőződött területekre. Spanyolországban nyolcmillióan fertőződtek meg tőle rövid idő alatt; a Föld akkori lakosságának három–négy százaléka megbetegedett. Csak az 1918. évben több halálos áldozatot követelt a járvány, mint ahányan elestek a frontokon. A háború vé­géig ötven- és százmillió közé tették a halottak számát világszerte, Európában a statisztikai adatok szerint nyolcvanmillióan haltak meg a fertőző hullámokban. Magyarország háborúban legyengült lakói közül is százezerszámban haltak meg, köztük a nagybeteg Ady Endre is.

Október 4-én a központi hatalmak nevében a Monarchia közös külügyminisztere, gróf Burián István jegyzékkel fordult az Egyesült Államok elnökéhez. Azonnali fegyverszünetet, és a wilsoni pontok alapján történő béketárgyalást javasolt – aminek később, a trianoni döntéskor semmi foganatja sem volt. Október 12-én Franciaország elismerte a Román Nemzeti Tanács létrejöttét, 17-én Tisza István gróf bejelentette a képviselőházban, hogy a központi hatalmak elvesztették a háborút. Wekerle Sándor miniszterelnök és kormánya lemondott, a király azonban nem fogadta el, 18-án megérkezett Wilson elnök válasza, miszerint a 14 pont nem lehet érvényes a Monarchiára nézve. Ugyanaz nap T. G. Masaryk az Egyesült Államokban, Pittsburghben kibocsátotta a Cseh–Szlovák Függetlenségi Nyilatkozatot.

Október 23-án éjjel a pesti Károlyi-palotában megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, a Károlyi-párt, a Jászi Oszkár féle Polgári Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt bábáskodásával. Másnap indult meg az olaszok offenzívája, amely az ottani osztrák–magyar csapatok felbomlásához vezetett, és a túlélők letették a fegyvert; amint ezt más frontokon is megtették a kimerült katonák. A zendülés átterjedt az arcvonalak nagy részére, a katonák tömegesen dezertáltak alakulataikból, és hazafelé indultak.

A forradalmi zűrzavarban

Káosz uralta el Magyarországot. Október 28-án Pesten hatalmas tömeg követelte a Nemzeti Tanács kormányának megalakítását. A budai Vár felé induló tüntetőket a Lánchídnál feloszlatta a rendőrség, majd amikor nem engedelmeskedtek, a karhatalom közéjük lőtt. Öt halott és számos sebesült feküdt a Lánchíd kövein. Október 29-én a budapesti munkások általános sztrájkkal tiltakoztak az előző napi tüntetés véres leverése miatt; amire a rendőrség is átállt a Nemzeti Tanácshoz.

Aznap a horvát szábor Zágrábban kinyilvánította Horvátország függetlenségét Ausztria–Magyarországtól, és csatlakozott az új, szerb–horvát–szlovén államhoz. Fenn északon, október 30-án a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács határozatot hozott Szlovákiának Csehországgal történő egyesítéséről. Még aznap megalakult Budapesten a magyarországi és az erdélyi Román Nemzeti Tanács. Bécsben győzött a forradalom, hatvan évvel az 1848-as bécsi népfelkelést követően.

A pesti forradalmi tömeg megakadályozta a Keleti pályaudvarról a frontra indítandó menetszázadok útnak indítását, és még aznap kiszabadították a börtönből a politikai foglyokat, megszállták a katonai térparancsnokság és a fontosabb közintézmények épületeit. Az október 31-ére virradó éjjel felfegyverzett katona- és munkástömegek megszállták Budapest stratégiai pontjait. Reggelre győzött az úgynevezett őszirózsás forradalom.

Csupán október hónapban negyvennégyezren haltak meg a spanyolnáthában Magyarországon, az orosz földről visszatért magyar hadifoglyok közül a vesztegzárállomásokon mintegy tízezer főt minősítettek „aggályosnak”.

Az esztendő folyamán október végéig 102 mozifilmet készítettek Magyarországon. Ez történt nagyjából, száz évvel ezelőtt hazánkban.