Kacsoh DánielVisszautasítható ajánlat

Álláspont. Tehát ez az MSZP, illetve a baloldal ajánlata Magyarországnak – vonhatjuk le a következtetést az előző napok fejleményeiből

Kacsoh Dániel – 2018.02.14. 02:02 –

Alighogy elhallgatott a dobpergés az utódpárt közel harmincéves történetének talán legszürreálisabb kongresszusán múlt szombaton, fejükhöz kaptak a „változás szövetségének” vesztesei, vagyis a közös listán nem befutó helyet kapó komisszárok, és rögvest újra felizzott a jól ismert szocialista belviszály.

Lapunk információi szerint a sorban huszonkettedik, igaz, magát egyéni jelöltként is megmérető, ám jelen állás szerint a parlamenti kényelemtől tavasszal mindenképp búcsúzó Gúr Nándor borította rá az asztalt Molnár Gyula pártelnökre, afféle forradalmi aktusba sűrítve a sarzsiról lemaradók őszinte elégedetlenségét. Értjük: nem a várólisták, a mélyszegénység vagy a tanári bérek okozzák a felháborodást eme széplelkekben, nem a felmerülő esetleges megoldási javaslatok hajtják a lázongókat a megalkuvó vezetőség felé, hanem annak szomorú lehetősége, hogy elveszítenek valamit, ami igazán fontos számukra. Konkrétan: a havi fixet.

Miközben tehát a Párbeszéd és az MSZP szépen csendben összecsiszolta úgynevezett programját vagy mijét, és – Molnár Gyula szavait kölcsönözve – elkezdett dolgozni a kémia, valami más is történt. A média világában otthonosan mozgó, mindig mosolygós Karácsony Gergelytől kevéssé elalélt félpotentátok alighanem megelégelték a sokadszorra is „érdekházasságnak” keresztelt összebútorozást. Ráadásul immár többről van szó, mint az SZDSZ akaszkodása, vagy a 2014-es szivárványos nász idején. Immár a lé a tét. Vagy fennköltebben: a megmaradás.

Legyünk azonban empatikusak is, hiszen a hatalmi szomjúsággal kevert ötlettelenséget és tétovaságot – úgymond – kimaxoló budapesti „pártelit” önfeladását nehezen élik meg a vidéki talpasok is. Ha úgy tetszik, a maradék. Különösen igaz lehet ez Gyöngyösön, ahol az egyébként országos összehasonlításban egész jó népszerűségi adatokat hozó helyi MSZP-szervezet, illetve annak pártalapító vezetője, Hiesz György polgármester előbb Fodor Gábor kedvéért volt kénytelen félreállni, aztán lehazugozták, majd azt olvashatta a hírekben, hogy az egész a szintén a körzetben egyéni jelöltként induló Vona Gábor kedvéért történt. Ha az amúgy is egyre szánalmasabb, olykor közröhej tárgyát képező formáció még a sajátjaival is így bánik, adódik a kérdés, mit kezdene egy egész országgal?

Persze annak esélye, hogy a sokszoros áruló Karácsony Gergely és egykori ellenfeleiből cimborákká avanzsált csapata kormányt alakít majd, kifejezetten csekély, ám az elmúlt évek, hónapok, hetek, sőt napok fordulatai alapján érdemes rögzíteni: a 2002-es drámai eredményhez képest is nagyobb tragédiát jelentene az ország számára, ha mégis bekövetkezne.

Ugyanis a leendő kabinetben helyet kaphatna egykori pártjának talán legnagyobb ellenlábasa, maga Gyurcsány Ferenc, sőt, akár a náciból reménysugárrá nemesült Vona Gábor is. Utóbbi nyilván mecsetügyi miniszter lenne, míg legújabb nyilatkozatai alapján a bukott kormányfő az Állami Egyházügyi Hivatal visszaállításán dolgozna a „kaftános zsidók” látványát nem viselő Vágó Istvánnal közösen.

De mindez nyilván legfeljebb kósza álomkép a totális hiteltelenségben vergődő ellenzék köreiben, hiszen elsősorban maguk tesznek meg mindent annak érdekében, hogy ne nyerjenek áprilisban. Így értelmezte a helyzetet a párthalált sem kizáró már említett Hiesz György is, aki szerint úgy rakódnak egymásra az erkölcsileg vállalhatatlan dolgok az MSZP-ben, mint a guanó. A szagot mintha már éreznénk.