Erdős GergelyA változatlanság kongresszusa

Túl vagyunk tehát a baloldal „megújulásának” egy újabb fejezetén: sikerült újracsomagolnia 2014-es összefogást, így továbbra is ugyanazok mondhatják ugyanazt és ugyanúgy

Erdős Gergely – 2018.02.14. 01:36 –

A hét végén a szocialista párt megtartotta kongresszusát, amelyen hivatalossá vált: az erőtlen, saját kormányfőjelöltet felmutatni képtelen MSZP beáll a mérhetetlen törpepárt prominense, Karácsony Gergely mögé. Magabiztosságból nincs hiány, hiszen pártszövetségként indulva már tíz százalékot kell szerezniük a bejutáshoz.

Ám korántsem ez az egyetlen kérdés, amelyben a szocialisták és újdonsült szövetségesük hadilábon áll a valósággal. A jóhiszemű, a baloldali ellenzékben még minimális mértékben bízni képes választópolgárok abban reménykedtek, hogy a választási győzelemre készülő pártok szűk két hónappal a megmérettetés előtt képesek lesznek rendezni soraikat, és olyan jövőképet felvázolni, amely legalább nagy vonalakban megfelel az elvárásaiknak.

Bizakodtak, hogy esetleg határozott válaszokat kapnak az országot fenyegető tömeges bevándorlásra, a biztonság garantálására, a külföldi befolyásolási kísérletek elleni fellépésre, Magyarország szuverenitásának következetes védelmére.

Sajnos, csalódniuk kellett.

A „változás szövetségére” keresztelt formáció hét végi rendezvénye és az azt megelőző választmányi ülés pontosan annak jegyében telt, amit az elmúlt években is láthattunk a balliberális ellenzéktől: jelentős belharcokat követő osztozkodás a befutó helyekért, és a kormánypártok féktelen becsmérlése. A saját szemszögükből nézve érthető e hozzáállás, hiszen az ő alternatív valóságukban olyan probléma, mint például a migráció, nem is létezik.

Sőt, soha nem is létezett, így választ sem kell adni rá. Természetesen az sem jelent gondot, ha senki által sem megválasztott külföldi kötődésű személyek szeretnék saját torz felfogásukat ráerőltetni az országra, és annak törvényesen megválasztott kormányára, hiszen szerintük így működik az oly gyakran emlegetett demokrácia. Receptjük világos: a világlátásukba nem illeszkedő jelenségeket szőnyeg alá söpörni, az ország elmúlt években tett erőfeszítéseinek eredményeit bagatellizálni, és minden lehetséges eszközzel politikai családjuk „kemény magjának” következő ciklusra való átmentését biztosítani.

Hiszen miért is kellene valódi veszélyekkel, valódi problémákkal foglalkozni?

Sokkal fontosabb kérdés, hogy a befutó listás hely megvonásával bosszút álljanak a választók „millióit” mozgató Fodor Gáboron, hogy vajon hányadik helyen fog állni a Botka ellehetetlenítésében is nagy szerepet játszó fővárosi szocialisták feje, Kunhalmi Ágnes – legalábbis ezt gondolják ők.

Viszont azt mégsem lehetett megtenni, hogy semmit sem szólnak elképzeléseikről, így jött a képbe Karácsony és az ő „szociális demokráciája”. Sajnos senki sem szólt neki, hogy ezt a programot nem feltétlenül azzal a párttal karöltve kellene népszerűsíteni, amely nyolcéves kormányzása alatt lényegében minden létező adót megemelt, iskolákat, kórházakat záratott be, reformoknak csúfolt intézkedéseivel pedig a legelesettebb rétegek megélhetését sodorta veszélybe. A hitelesség kérdésével viszont már rég nem bajlódik a baloldali ellenzék, mint ahogy a társadalom döntő többségének világos akarata is hidegen hagyja.

Túl vagyunk tehát a baloldal „megújulásának” egy újabb fejezetén: sikerült újracsomagolni a 2014-es összefogást, így továbbra is ugyanazok mondhatják ugyanazt és ugyanúgy. Ha a végeredmény is – ugyanígy – hasonló lesz, akkor a három egymást követő választási kudarcot már nehéz lesz megmagyarázni még a legelszántabb híveknek is.

A szerző a Századvég Alapítvány elemzője