Nagy ErvinJuhász Péter, a kettős mérce és a baloldali szerecsenmosdatás

Szimbolikus amúgy, hogy a Juhász-ügy és az ehhez kapcsolódó botrány éppen a házasság hete előtt robbant ki

Nagy Ervin – 2018.02.13. 02:33 –

Költői kérdés következik. Miért van az, hogy míg a „vak komondoros” Balogh Józsefet erőszakos tettéért mindjárt mindenki jogosan (!) még a bírósági döntés előtt kiközösítette, addig Juhász Péter hasonlóan vállalhatatlan – bár szerinte csak vélelmezett –, családon belül elkövetett erőszakos tetteinek esetében folyik a szerecsenmosdatás? Szimbolikus amúgy, hogy a Juhász-ügy és az ehhez kapcsolódó botrány éppen a házasság hete előtt robbant ki.

De mivel folyamatban lévő bírósági ügyről van szó, így nem az Együtt politikusa által félig-meddig beismert brutalitásról (amely tény azért nem elhanyagolható az ügy megítélésében), hanem a sajtó, a véleményformálók és a politikai közösségek reakciójáról próbálok elmélkedni.

Emlékszünk még Balogh József, Fülöpháza „vak komondoros magyarázkodásáról” elhíresült polgármesterére? A családon belüli erőszak egyértelmű volt 2013-ban, és a Fidesz–KDNP politikusai mellett a saját politikai közössége, az újságírók, a véleményvezérek is elítélték, illetve kiközösítették. Pedig a jogerős, másodfokú ítélet csak 2016-ban született meg, amelynek következtében a már régóta nem parlamenti képviselő, de még független polgármester végül lemondott tisztségéről.

De ez így helyes, mert ha egyértelműek a tények és van beismerés is, akkor nem kell az igazságnak a lassú jogi ítéletet megvárnia. Iustitia és Pallasz Athéné nem mindig fut egymás mellett. Az igazság sokszor megelőzi a jogi igazságtételt. És ez még akkor is így van, ha az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Mert ha van beismerés, és morálisan vállalhatatlan a cselekedet – akkor ez a helyes eljárás.

És mit látunk most Juhász Péter esetében? Napvilágot látnak a családon belüli erőszakról szóló hírek, és annál még sokkal súlyosabb történetek a politikus magánéletéből, majd a balliberális, önmagát függetlennek tartó ellenzéki média elkezd maszatolni és bőszen hivatkozik az ártatlanság vélelmére. Annak ellenére, hogy Juhász Péter már tett egy fura beismerő vallomást arról, hogy bizony volt „dulakodás” egykori élettársával.

Ami pedig a legdurvább, hogy a saját pártja is egyből, morális kétkedés vagy legalább egy árva vizsgálat nélkül kiállt a társelnöke mellett. Tehát elvonatkoztatva a bíróságon folyamatban lévő Juhász-ügytől, bármi is lesz az egész történet végkimenetele, ha le is mond a politikus, ha a választások végéig ki is tart a maszatolás és marad a párt élén, jól látszik az a fajta balliberális kettős mérce, amely az ilyen esetekben mindig fel-felbukkan.

A kormánypárti politikus szerintük minden bírósági ítéletet megelőzve mindig bűnös, és távoznia kell a közéletből, míg az ellenzéki vezetőket ellenben ilyenkor megilleti a „megmagyarázás joga” és az ártatlanság vélelme. És különben is, minduntalan előkerül az az axióma is, hogy „csak karaktergyilkosság folyik ellene”, csak a „lakájmédia” akarja lejáratni az ellenfeleit és a többi. Szerintük. Az érem másik oldala pedig az, és erről is fontos beszélni, hogy amikor Balogh követett el vállalhatatlan tettet, s tett egy félig-meddig beismerő vallomást, akkor nem volt olyan kormánypárti politikus vagy jobboldali véleményvezér, aki mindezek után úgy érezte volna, hogy bele kell kezdenie a szerecsenmosdatásba. Mert nem. Mert létezik egy morális küszöb, amelyet ha valaki átlép, akkor bűnhődnie kell. És nincs magyarázkodás, meg ártatlanság vélelme, meg az ellenfelek lehazugozása. Mint ahogy olyan sincs, hogy szép lassan kimosdatják övéi az illetőt a saját morális mocskából.

Mert van olyan – bármilyen fura is ez a most a Juhász Pétert védő sajtónak és pártjának –, hogy a becsület és az erkölcs többet ér, mint a politikai haszonszerzés. De félek, hogy ezt ők nem akarják és nem is tudják megérteni.