Akik túlélték Hitlert

A Nagyi projekt a felnőtté válást, az elmúlást és a nagyszülő–unoka kapcsolatot mutatja be három fiatal fiú és három, a második világháborút túlélő nagymama szemszögéből

Petrovics Gabriella – 2018.02.12. 00:46 –

A Nagyi projekt (Granny Project) Révész Bálint első egész estés dokumentumfilmje, amelyet a nézők a negyedik Magyar Filmhéten is láthattak. Az alkotás egy hét éven át tartó utazást örökít meg, amely három fiatal srác (Merredith Colchester, Ruben Woodin-Dechamps, Révész Bálint) és nagymamáik kapcsolatát állítja a középpontba.

Nagyi projekt 20180212 A film a komoly és fájdalmas téma ellenére friss, humoros és modern hangvételű (Fotó: Ruben Woodin-Dechamps)

A film személyes élményeken keresztül rajzol képet nemcsak a generációik közötti transzcendentális kapcsolatról, hanem a 20. század történelmének szubjektivitásáról is a nagymamák emlékei nyomán.

Három fiatalember felnőtté válását és nagyszüleik elmúlását látjuk – egy valóságos és egy szimbolikus road-tripet. A srácok európai barangolása során kibontakozik egy virtuális utazás is, ahogy a nagymamáik – egy brit, a titkosszolgálatnál dolgozó kémnő, egy Hitlert ismerő, náci németországi táncosnő és egy magyar kommunista holo­kauszt-túlélő – felelevenítik emlékeiket. A magyar nagyit (Révész Lívia) unokája (Révész Bálint) még egykori elhurcolásának helyszínére is elviszi, ahol előtör a múlt. Miközben forog a film elmondja, emlékeit annyira mélyre temette magában, hogy olyan, mintha nem is vele történtek volna az átélt szörnyűségek. Érdekes, hogy a történetből a második generáció, a szülők teljesen kimaradtak. Nekik sokszor csak megfogalmazhatatlan viszonyuk van a történtekhez, a traumák okozta nem-mesélés és a tagadás folytán. A három fiú generációja az, amelynek már semmilyen intenzív kapcsolata nincs a 20. századi eseményekkel és értékekkel. Számukra ezek a történetek sokkal inkább izgalmasak, mint szomorúak – ez a hozzáállás többször visszatér a filmben. Ezzel szemben az időbeli távolság, a nagyszülők által megélt borzalmak és az unokák tudatra ébredése között képessé teszi a fiatalokat objektívebben gondolkodni a történtekről. Ennek a generációnak a felelőssége és feladata megtalálni – a huszonnegyedik órában – azt az univerzális nyelvet, amelyet használva a következő nemzedékek képesek lesznek átörökíteni azokat a tanulságokat és értékeket, amelyek a múlt században keletkeztek.

A film egyik legszebb, szavak nélkül is sokatmondó jelenete, amikor a három nagymama végre személyesen is találkozik, s egy asztalnál vacsorázva más-más perspektívából ugyan, de őszintén mesélnek a második világháborúról, az átélt borzalmakról vagy épp sikerről az egyén szintjén. A történelmi, politikai, földrajzi, kultúrtörténeti és vallási nehézségek, ellentétek pedig – mintha soha nem is léteztek volna országaik, nemzeteik között – filmkockáról filmkockára szűnnek meg. A másik gyönyörű jelenet az, amikor a tengerparton, fent a sziklák tetején ülve az elvesztett vagy épp megtalált vallásról, hitről beszélgetnek.

A rendező érdeme, hogy a komoly, fájdalmas téma ellenére olyan friss, modern hangvételű, humorral átszőtt gondolatok, érzelmek jelennek meg a vásznon, amelyek magukkal ragadják a nézőt, s egy pillanatra elfelejtjük, hogy háborúról, halálról, életben maradtakról kapunk nagyon is kemény, ugyanakkor megható, szubjektív sorstörténeteket.

A Nagyi projekt felszabadultsága és fiatalos lendülete már több helyen bizonyított: a lipcsei DOK Leipzig fesztiválon például elnyerte a kiemelkedő kelet-európai filmnek járó díjat.

Nagyi projekt (Granny Project)
angol–magyar dokumentumfilm, 2017, rendezte: Révész Bálint
10/9