Kacsoh DánielBüszkeség és balítélet

Álláspont. Mint valami kártyavár, úgy küzd az elemekkel az úgynevezett MSZP–DK választási konstrukció, az állítólagos kormányváltó hangulatban

Kacsoh Dániel – 2018.02.09. 01:19 –

Elég egy rossz húzás, egy szellő, vagy ha egyetlen kártya kiesik, és rögvest válságstábok kénytelenek összeülni. Legújabban Hiesz György gyöngyösi MSZP-s polgármester dezertálása váltott ki pánikot a szebb napokat megélt szociknál, ráadásul hírbe hozták az egyéni képviselőjelöltséggel az örök túlélőt, Fodor Gábort is, így nehéz elkerülni a látszatot, hogy a távozása bejelentésekor a könnyeivel küszködő városvezető előremenekült. Vagyis nem várta meg, hogy lekavarják egy nagyjából nullaszázalékos pártocska első embere kedvéért. Lépett, sőt, lelépett.

Persze, könnyen lehet, mindez csupán gonosz dez­információ, hiszen mindenki cáfol, liberálisék és szocialistáék egyaránt, azért Molnár Gyula pártelnöknek egészen Gyöngyösig kellett utaznia, hogy lehűtse a kedélyeket – kevés sikerrel. Eközben a nagy tréfamester, Gyurcsány Ferenc alighanem magában kuncog. A bukott miniszterelnöknek nem szokása titkot csinálnia abból, élvezi az önsorsrontó expártja által bemutatott haláltáncot. A show mindenesetre olykor igen látványos, még ha továbbra is egy bénácska szappanoperára hajaz.

Afféle mellékszereplők csupán a vidéki MSZP-s talpasok, akik azonban a szombati kongresszuson be is kavarhatnak a „nagyok” terveibe. Miután a lényegében közülük való Botka László csúnyán megbukott, nemrég egy sokadik törpeformáció első emberét, a még az általa vezetett Zuglóban sem túlzottan sikeres médiapolitikust, Karácsony Gergelyt ültették a helyére. Kis párt, mégis nagy foci – nem feltétlenül szerencsés kombináció, se Fodor, se Karácsony esetében.

Így megtörténhet, hogy a DK-val kötött ingatag paktum miatt veszélybe sodort jövőbeni posztok után újabb veszteségek érik a „borzasztó tagságot”, a további kompromisszumok káros mellékhatásaként. Márpedig büszke szoci legyen a talpán, aki ezt hagyja. A gyöngyösi rebellisek mellett ilyen Szanyi Tibor, aki kiállt a közös balos vásárhelyi polgármesterjelölt ellen induló, kizárással fenyegetett MSZP-s Hernádi Gyula mellett. Kérdés, ez a húzás milyen hatással lesz a „kártyavárra”, hiszen ha az időközi voksoláson Hernádi megosztó aspirálása révén az amúgy is borítékolható ellenzéki bukta kapitálissá fajul, más büszke szocik majd a kapitányra mutogathatnak. És akkor még hevesebb lesz a köpködés, különösen annak tükrében, hogy egyes jövőbelátók már az utódpárt önfelszámolását tervezgetik. Állítólag. Szóval efféle dilemmákkal küzd ez a „demokratikus” konglomerátum, miközben az évtizedekig antifasiszta közéleti harcokban hevülő, barna veszéllyel riogató megmondóembereik éppen a Jobbikkal való nászt készítgetik elő. Talán kéretlen segítőt találtak eme fordulatos akcióhoz Radnóti Zoltán rabbi személyében, aki már tavaly, éppen Vonáék lapjában fejtegette, mennyire kár lenne aggódni a hajdan a Duna-parti cipőkbe köpködők esetleges kormányra kerülése miatt. Most meg azt fejtegeti, szintén Simicskáéknak, hogy sokkal botrányosabb, ha egy zsinagógaépítésre készülő másik rabbi szóvá teszi, KDNP-s politikust támogat. Skandalum – hallik a felemás, egyre torzuló kórus, amely nem is olyan régen még a kormányon kérte számon, hogy „összekacsint” a minden körülmények között vállalhatatlan szélsőjobbal.

Eme groteszk kaméleontempó legfrissebb színeváltozása az a történelmi bejelentés, miszerint Gyurcsány Ferenc fegyverhordozóját, Vágó Istvánt egyenesen zavarja a kaftános zsidók látványa.

Nincs már sok hátra április 8-áig, mégis, adódik a kérdés: mi jöhet még addig?