Kiss LászlóFejfordítás – egy, kettő, sok

Viszont mégis el kellene végre dönteni, hogy a „nép emberei”, a „demokratikus ellenzék tagjai” kivel is vannak. Például a multikkal vagy az emberekkel?

Kiss László – 2018.02.09. 01:02 –

Hú, mi lesz itt még, kérem, csak kapkodjuk a fejünket. Mi lesz velünk, ha hivatalosan is ránk telepszik a kampány? Mert hát máris híg emberek verik a szájukat, mint akik mindennap berúgnak, s reggelre elfelejtik, mit is műveltek előző este a kocsmában. Mint akik csak most nőttek ki az én bátyám – vagy az én apám – úgyis erősebb korából, most fogjatok le, mert megölöm, esetleg a fogd meg az órám fenyegetése járja, és nem veszik, nem is vehetik észre, hogy mennyire szánalmasak.

Mi lesz így ebből a világból, sajátos magyar mikrokozmoszunkból, amikor a legizmosabb ellenzéki párt fele még ma sem tudta eldönteni, hogy a legnemesebbjei által vezetett, dicsőséges, világámulatot kiváltó forradalom volt ötvenhat, vagy pedig a csőcselék arcpirító, antiszemita tobzódása. És véletlenül sem a Kossuth téri sortűz utáni csendéletet vagy a mosonmagyaróvári vagy a salgótarjáni mészárlás képeit teszik fel a Facebookra. Nem. Hanem a meglincselt ávós kétségtelenül borzalmas fotóját. Na, mi lehet egy ilyen pártból? Mi lehet abból, hogy önerőből még önálló, saját, főfoglalkozású miniszterelnök-jelöltre sem futja már erejéből és fantáziájából? Nem, máshonnan lízingel egy álhőst, szintén híg embert, aki jó ideje más ágyban ébredt, mint ahol este lefeküdt. És azt mondta nekünk, bizony, lehet más a politika.

Hát, nem lehet. Úgy látszik, mégsem lehet. Még akkor sem, ha most éppen átigazolt a Pál utcából a vörösingesekhez. Pedig ott is szenvednek – mi az hogy, nagyon is –, már az előző választás előtt megszökött a Houdininél is nagyobb szabadulóművész, s meglehet, a kassza egy részét is vitte magával, mindenesetre most megint ő akar az élen menetelni. Teljes joggal, hiszen öt éve, februárban a jeles férfiak Miskolcról indult éhségmenetében olyan kiválóság is taposta a havat, és éhezett az útba eső szaunákban, akinek aztán százmilliókat találtak osztrák bankszámláin. Na, a régi-új vezérnek is van külföldön pénze – mi az hogy, nagyon is, hiszen „európai polgár” –, vonulhat hát büszke lélekkel, patyolat öntudattal, igaz, helyette évek óta már édesanyja, Katus éhezik, és kitartóan figyeli szegény a gázórát.

Hát ezek a csalóka fénylények igyekeznek bennünket megváltani – egyesek megélhetésből, mások betegségből –, tisztára úgy tesznek, mint Rákosi pajtás úttörői, akik nagy nekibuzdulásukban akkor is átsegítették a vak anyókát a másik oldalra, ha az nem is akart átmenni. Már tudják, mi kell a népnek, hogyan kell írást adni megújult oktatásról, páncélszekrényekkel megváltott egészségügyről, éhezéstől menetekkel megszabadított népről, békéről, boldogságról, sajtószabadságról, demokráciáról. Garanciát adnak, szavuk annyit ér, mintha a Duna vizére írnák kábító soraikat. A világért sem mondanák, hogy ezt vagy azt – talán éppen tévedésből – jól csinált az éppen regnáló rezsim, de nem is mondhatják, hiszen az ellenzék nem arra lett kitalálva.

Viszont mégis el kellene végre dönteni, hogy a „nép emberei”, a „demokratikus ellenzék tagjai” kivel is vannak. Például a multikkal vagy az emberekkel? A bankokkal vagy a hitelesekkel? A szolgáltatóval vagy a rezsit fizetővel? Az üzletláncokkal vagy a vásárlókkal? Mert, ha döntenének végre, akkor olyasmiért nem ütnék a kormányzatot, amiért történetesen dicséretet érdemelne. Igaz, nehéz eldönteni, dicséret jár-e azért, mert soha ennyi gyerek nem kapott ingyentanszert és ingyenebédet, mert erre azt is lehet mondani, azért van ez így, mert még nem volt ennyi szegény az országban.

Igen, nem szép az, ha a fél ország népkonyhán él. De nincs kétség afelől, hogy a nagy csapat, a szívgárda, ha visszatér, ezt is meg tudja oldani. És még meg is magyarázza. Tudományosan. Elvégre a legjobbak maradtak talpon a rendszerváltásnál, azok, akik elláttak Moszkváig. Most csak annyi változott, hogy az ellenkező irányba fordítják a fejüket. És a fejfordítás – ahogyan azt néhány gyakorlott nagyságtól látjuk –, roppant egészséges, különösen kampány előtt, bemelegítésnek is jó.