Piros-fehér-zöld szalvéta a francia vacsoraasztalon

Havasi János: Aki semmilyen kapcsolatban nincs a magyarokkal és Magyarországgal, és csak a helyi sajtóból tájékozódik hazánkról, az szomorúan egyoldalú és gyakran torz képet kaphat

Vitéz Anita – 2018.01.25. 02:12 –

A határon túli magyar szervezeteknek számos lehetőségük van bekapcsolódni a nemzet közösségi életébe: a külföldön működő magyar kulturális intézmények mellett mostanra kiemelten népszerű a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram is. A tavalyi év franciaországi tapasztalatait Havasi János párizsi magyar kulturális tanácsossal és Arató Anna korábbi Kőrösi-ösztöndíjassal összegeztük.

HuszárHuszártalálkozó a franciaországi magyarok szervezésében (Forrás: Facebook)
Tavaly december végén letette esküjét az egymilliomodik honosított magyar állampolgár, ennek apropóján Áder János köztársasági elnök úgy fogalmazott, az anyaországiaknak nincs más feladata, mint megköszönni a külhoni magyaroknak, hogy magyarok akarnak maradni. A határon túli magyarság számára azonban nem a honosítás az egyetlen lehetőség, amivel bekapcsolódhatnak a nemzet közösségi életébe: évek óta pályázhatnak már határon túli szervezetek is a Nemzeti Együttműködési Alaphoz, továbbá egyre népszerűbb az Emberi Erőforrások Minisztériumának Nemzetpolitikai Államtitkársága által létrehozott Kőrösi Csoma Sándor Program és Petőfi Sándor Program. Míg az utóbbi a Kárpát-medence közösségeit segíti, addig az előbbi a nyugati diasz­pórában élő magyarság helyszíni támogatását célozza magyarországi ösztöndíjasok és külföldön működő magyar civil egyesületek együttműködésére építve.

Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének és összehangolt fejlesztési feladatainak kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos nemrég jelentette be, hogy e két program mintájára lelkész-ösztöndíjat indít a kormány, hiszen a nemzeti identitás és az anyanyelv megőrzéséhez az egyházi közösségek megerősítése is hozzátartozik. A franciaországi magyar szervezetek életébe adott bepillantást a közelmúltban Havasi János kulturális tanácsos, a Párizsi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, és Arató Anna, a párizsi École Normale Supérieure doktori hallgatója, aki amellett, hogy a középkori francia irodalmat kutatja, az idei év egyik franciaországi ösztöndíjasa is volt a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében.
Franciaországban ma közel negyvenezer magyar él, a helyi magyar civil szervezeteket pedig két éve ernyőszervezet, a Franciaországi Magyarok Szövetsége fogja össze Dabizs Mercédesz vezetésével, aki egyúttal a nizzai székhelyű Cote d’Azuri Francia–Magyar Egyesület elnöke is.

Kulturális érzékenyítés

Ebben az egyesületben teljesít jelenleg szolgálatot Arató Anna, aki az első hónapok tapasztalatait és saját feladatát így foglalta össze: „A Franciaországban élő magyarok nagyon sokfélék, más-más motivációval érkeztek ide, és eltérő körökben mozognak, az egyesületi élet azonban jó terepet biztosít nem csak a közösségi életnek, hanem a program segítségével annak is, hogy a hazánktól távol élő magyarok nemzeti identitásukat megélhessék.” Az ösztöndíjas tevékenység egyik kiemelt része a kisgyermekek magyar nyelvre történő oktatása, ezért havi rendszerességgel tart magyar órákat az iskolások számára. Emellett kézműves foglalkozásokon igyekszik bevezetni őket a magyar hagyományokba. Elmondása szerint a karácsonyi készülődésre hangoló, az ünnep kulturális és egyházi-vallási jellegét is erősítő adventikoszorú-készítés az utóbbi hónapok leglátogatottabb programja volt. „A gyermekek kulturális érzékenyítése mellett elengedhetetlen a felnőtt közösség tagjaival való aktív kapcsolattartás is, a magyar identitás megőrzése és nemzeti értékeink megismertetése a befogadó ország közösségeivel. Ennek nagyon jó terepe volt az 1956-os megemlékezés, amelynek hagyományosan magyar műsorát a nizzai polgármesteri hivatal regionális tanácsosa nyitotta meg.”

Intenzív kapcsolatok

Mostanra a nyugat-európai magyar közösségek életében generációváltás következett be. Az 1945 és 1956 utáni, ma már klasszikusnak számító magyar emigrációt a kommunizmus évei alatt nem tömeges, de folyamatos értelmiségi kivándorlás követte, míg az 1990-es évektől napjainkig főként gazdasági okokból költöznek Magyarországról Franciaországba. Ezeknek a folyamatoknak az eredményeként egyre több a kettős, francia–magyar civil szervezet is. Havasi János ezzel kapcsolatban elmondta: „Gyakran találkozom a franciák körében izzó magyarbarátsággal, ami a francia sajtóhoz képest csaknem szürreális, a rokonszenv egyéni szinten mégis olyan, mintha Erdélyben lennék székelyek között”. Konkrét példaként fölidézte, hogy egy Lille melletti kisvárosban a családok intenzív, meghitt kapcsolatokat ápolnak testvérvárosuk, Esztergom családjaival már huszonöt éve, ezzel a hagyományos testvérváros-vezetői találkozóknál jóval mélyebb és értékesebb szimbiózis alakult ki. A helyi francia családok pedig magyar szemmel is nagyon pontos és sokrétű ismeretekkel rendelkeznek hazánkról. Másik példaként hozzátette, hogy bár a tours-i egyesületben már alig van magyar, mégis rendszeresen hívnak anyaországi előadókat a programjaikra.

Hasonló tapasztalatokról számolt be Arató Anna is a Provence-i Magyar Egyesület életéből. „A magyar kultúra és a magyarság a művelt, értelmiségi franciák számára egyszerűen vonzó. Az aix-i egyesület nem csak egy civil szervezet, hanem baráti társaság, és egyben klasszikus értelemben vett szellemi kör is. Elnöke, az egykori Eötvös-kollégista Sasvári Enikő mellett oszlopos tagja az ötvenhatos nemzetőr, Kulcsár János, aki családi házában látta vendégül október huszonharmadikán az egyesület tagjait, és franciául-magyarul idézte föl, milyen élmény volt budai gimnazistaként részt vennie a Déli pályaudvar körüli harcokban.

A jelenlévők áhítattal hallgatták, francia felesége a vacsoraasztalnál pedig még arra is ügyelt, hogy piros-fehér-zöld szalvétával tálaljon. Az egyesület tagjai között akad a magyar solymászatért és vadászkultúráért rajongó, gyakran hazánkba látogató nyugdíjas francia házaspár, amely saját birtokára is magyarországi sólymokat és drótszőrű vizslát hozott, de az egyesület könyvelője is egy olyan francia nő, aki fiatalon minden évben megfordult magyarországi filmfesztiválokon.”

Sasvári Enikő, az egyesület elnöke korábban ezzel kapcsolatban fölidézte, mekkora élményt jelentett számára 2016-ban, amikor versfordítói felhívása nyomán a Költők tavasza programsorozat részeként tizenhat nyelven hangzott el József Attila Mama című verse. Többen kifejezetten erre az alkalomra készítették el a vers fordítását például latinra, korzikaira, perzsára, lengyelre és ír nyelvre.

A különböző helyi magyar és francia csoportok megszólítása azonban csak részben teszi alakíthatóvá a magyarokról alkotott képet. Havasi János szerint a probléma azért összetett, mert aki semmilyen kapcsolatban nincs magyarokkal és Magyarországgal, és csak a francia sajtóból tájékozódik hazánkról, az szomorúan egyoldalú – és gyakran torz – képet kaphat.

Polkorrekt tájékoztatás

„Volt példa arra, hogy egy boltban a pénztárhoz sorban állva meghallották az akcentusomat, és megkérdezték, tényleg van-e mostanában nekünk, magyaroknak valami nehézségünk az elnökünkkel. Ilyen helyzetekben, amikor a felszínes híreknél többre nem kíváncsiak, még azt sem lehet kijavítani, hogy nem elnökünk van, hanem miniszterelnökünk. Ezzel szemben azok a franciák, akik akár egyszer is jártak Magyarországon, áradoznak az élményeikről. Rájuk nem hat a sajtó, mert a tapasztalatuk élő.” A helyi sajtóval kapcsolatban más érdekességről is beszámolt: „Hallottam olyan esetről, amikor az egyik francia lap tudósítót küldött Magyarországra, és amikor a tudósító nem a mainstream problémafelsorolásával, hanem egy árnyaltabb képpel érkezett vissza, akkor a lap nem közölte a cikkét.” Arra a kérdésünkre, hogy ellensúlyozhatónak látja-e a francia sajtó Magyarország-képét, Havasi azt válaszolta: jól jönne egy-két, a hazai viszonyokat jól ismerő olvasói levél, de sokat számít, hogy a saját működési területén mindenki lelkiismeretesen tegye a dolgát.

A Párizsi Magyar Intézet következő programjairól elmondta: a gasztronómiára érzékeny franciák reményei szerint nyitottak lesznek arra, hogy az intézet gasztronómiai kiállítást is tervez, amelyen keresztül magyar írók – például Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán – étkezéssel kapcsolatos írásaiból ismerhetik meg az érdeklődők a magyar konyhát.