A külföldi edzők sem varázslók hazánkban

Salánki Miklós – 2018.01.19. 02:01 –

Míg néhány évtizede a magyar edzők voltak keresettek a világban, addig most a csapatsportágakban hazánkban a külföldi szakemberekben hisznek a klubok és a szövetségek vezetői. Persze, hogy ez az irány megfordulhatott, ahhoz az is kellett, hogy a látványsportágakba ömlik a pénz, így a csapatok meg tudják fizetni a legjobb külföldi szakembereket is.

Jó példa erre a magyar férfikézilabda-válogatott, amelyet az elmúlt három évben három nemzetközi klasszis szövetségi kapitány is irányított – Talant Dusebajev, Xavier Sabaté, Ljumomir Vranjes –, de nem sikerült előrelépnie a nemzetközi mezőnyben. Sőt csapatunk a most zajló horvátországi Európa-bajnokságon Vranjes vezetésével csak 14. lett, úgy mint a 2010-es kontinensbajnokságon, de akkor Csoknyai István irányításával Cszászárék két vereség mellett döntetlent játszottak a világbajnok franciákkal, míg most még pontot sem szereztetek Varasdon.

Különösen a csehektől elszenvedett, hatgólos vereség fájó, mert a játékosállományt tekintve Horákék nem jobbak – a magyar csapatban tizenegy Bajnokok Ligájában szereplő kézilabdázott, míg a rivális együttesben egy –, mégis, védekezésben és támadásban is felülmúlták megfiatalított együttesünket. Abban igaza van Vranjesnek, hogy egyedül nem tud olyan varázstrükköket kitalálni, amelyekkel sok közös munka nélkül is nyerhetnek, de az általa erőltetett szélsők nélküli játék is közrejátszott a bukásban. Amelynek súlyos következménye lehet, hogy a világbajnoki selejtezőn nehezebb  ellenfelet kapunk.

Visszatérve a külföldi edzők eredményességére, amíg a spanyol Ambros Martín vezetésével a női Európa-válogatottnak is beillő Győr csapata Bajnokok Ligáját tudott nyerni, addig a dán Kim Rasmussen irányításával a válogatottunk csak a 15. lett a tavalyi világbajnokságon. Nyugodtan állíthatjuk, ezt a helyezést magyar szakemberrel is elérhette volna.

A labdarúgásban még ennél is rosszabb a helyzet, mert a legtöbb élcsapatnál külföldi szakember dolgozik ugyan, s három éve csak légiós szakember irányította együttes – Videoton, FTC, Honvéd – nyert bajnokságot, de csapataink a nemzetközi kupákban sorra elbuknak. A futballválogatott pedig, a német Bernd Storck vezetésével, 2016-ban kijutott ugyan az Eb-re, ám utána elvérzett a világbajnoki selejtezőkben.

A sportágak vezetői azonban továbbra is azt hiszik, s abban bíznak, hogy majd a külföldi edző sikeres csapatot varázsol gyengécske együttesükből. Nos, az elmúlt egy hónapban kétszer is bebizonyosodott – kézilabda női vb és férfi Eb –, hogy a közepes játékosokkal a sztáredzők sem képesek csodára. Perszer, erre utaló jel volt, hogy a múlt szerdán Kocsis Máté, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke az Eb-t felvezető sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy az idei nem lehet minden idők legrosszabb férfi Eb-szereplésre, mert 2000-ben és 2002-ben a válogatottunk ki sem jutott a tornára. Amelyik Eb-n azonban indult, ennél rosszabbul nem szerepelt. Ebből a mély gödörből kellene  Ljumomir Vranjesnek kivezetnie a válogatottat a tokiói olimpiára. Nagy tett lenne!