Régi egyházak a Turóci-medencében

Rejtőzködő Magyarország 834.

Ludwig Emil – 2018.01.13. 01:37 –

Esztendő elteltével visszatérünk az ősi felvidéki megyeszékhely – Turócszentmárton (Martin) – környékére. Onnan folytatjuk a turóci középkori falusi templomok meglátogatását.

Szent Mihály-egyház 20180113 A Szent Mihály-egyház déli ablaksora (a szerző felvétele)

A Vág felől nézve „a baloldalon feltárul az egész Turóc, egy körös-körül hegyekkel övezett, szépséges termékeny kert; a hegyek közül több az Alpok magasságába emeli hófödte fejét. Számtalan kisebb-nagyobb, egymást barátságos szomszédként üdvözlő templomtorony jelzi a csekély távolságot egyik helytől a másikig.” Ez a tér nem is volna képes megélhetést biztosítani a népes lakosságnak, ha nem nyújtanának segítséget a közeli havasi rétek. „A fénylő napsütésben felcsillannak Turócszentmárton aranyozott toronycsúcsai…” – írta könyvében Mednyánszky Alajos, végigutaztában a Vág folyón 1825-ben. A jelenleg ötvenhétezer lakosú város déli határától – a 65-ös főúttól keletre – hat kilométerrel fekszik Draskóvölgye (Drazkovce). A település két régi szomszéd helység – Dolina falu (1249) és Ivánkafölde (1351) – csatlakozásával kerekedett ki nyolcszáz lakosú községgé a 20. század második felében. Népsűrűsége – avagy „népritkasága” – száznyolcvan fő egy négyzetkilométeren. Régészeti leletek tanúsága szerint az új kőkorban éltek emberek a környéken, a Tomcsány felé eső határrészben 9. századi temetőt tártak fel. A települést 1242-ben említi először levél; a tatárjárás elmúltával, majd később, 1416-ban Drask néven szerepelt a hely. (Abban az esztendőben, amikor Zsigmond király tavasszal francia földön, májustól augusztus végéig Angliában múlatta az időt VI. Károly és V. Henrik király udvarában.)

Vályi András földrajztudós 1796­­­–­ 99 között elkészült, Magyar Országnak leírása című munkája szerint „Draskovtze elegyes tót falu Túrócz Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakói katholikusok. Fekszik a Szent Helenának (az i.sz. 248 – 330 között görög földön élt Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja, a Szent Kereszt megtalálója) egyházánál, és annak filiája, Jordánfölde szomszédságában, mintegy félszigetben” – írja. Ez a patrocínium azonban téves titulusa volt a 13. századi, Szent Mihály arkangyal parókiának. IV. Béla király a mongol pusztítást köve­tően a Mikola és Draskó nemzetségnek ajándékozta Draskócot és vidékét. Az időközben elveszett, tűz elemésztette okleveleket Hunyadi Mátyás király hitvese, Aragóniai Beatrix királyné újította és erősítette meg 1487-ben, Draskovits Éliásnak és Györgynek.

Ivánkafalva – régi tót nevén: Ivancsina – a Turóc folyócska mellett megtelepült helység a középkorból. „Határa róna és termékeny rétjei igen jók, van két filiája Szent Mihály szép templomának” – írja a másik tudós, Fényes Elek Magyarország geográfiai szótárában, 1851-ben. A magyar statisztika atyjának riportszerű leírásában fűrészmalomról, szép erdőkről, termékeny rétekről számol be remek földrajzkönyvében.

Messziről látható a meredek dombháton (a régi/új temetőben) fekvő, robosztus, szabályosan szerkesztett hajójú, kívül magas támpillérekkel megerősített Szent Mihály arkangyal-templom. Széles, hosszával arányos épület, amelynek nyugati fala előtt roppant tömegű, vaskos falú, négyszintes harangtorony magasodik. Legfelső emeletének négy egyforma, kettős félkörívű, vaskos osztókőszárú bevilágító ikerablakai a 13. században készültek. A tágas, egyhajós szentélyszűkületű, egyenes záródású teremtemplomot kívülről katonás „támpillérrend” kíséri végig: öt egyforma, lépcsőzetes pillér a déli, három a keleti, további három támpillér az északi oldalon. Kerek formájú bevilágító ablak van az apszis tengelyében, fölötte régi tetőszellőző nyílás; az északi falhoz csatlakozik a sekrestye.

A Szent Mihály-egyház főérdekessége a déli oldalról fényt fogadó, négy egyforma ablak. Mélyen ülő félköríves keretükben kettéváló ablaknyílások láthatók, a fölötte levő mezőben négylevelű kereszttel. Ez a ritkán látható forma a közeli, északi országhatáron túlról került magyar földre az 1200-as években a cisztercita szerzetesrend építkezései által. Az Alsó-Sziléziában és Lausitzban letelepedett „Fehér barátok” ezt az ablakdíszt kedvelték, onnan származik hasonlóságuk.