Ulicza TamásVisegrádi hajnal Európa felett

Álláspont. Egyre többen vállalják fel azt a véleményt, hogy a magyar álláspont a migrációs válság megoldásában minimum megfontolandó

Ulicza Tamás – 2018.01.06. 01:55 –

Erre utal az is, hogy Orbán Viktor meghívást kapott Bajorországba, a Keresztényszociális Unió (CSU) tanácskozására. A miniszterelnök tegnap azon dolgozott a Seeon kolostorban is, hogy a visegrádi együttműködés partnereinek körét ne csak Ausztriáig, de rögtön Bajorországig kiterjessze.

Ezzel egyébként a CSU talán egy kicsit kihúzza a gyufát biztos és lehetséges koalíciós partnereinél, Angela Merkel CDU-jánál és a szociáldemokratáknál.

Martin Schulz meg is ragadta az alkalmat, hogy ismét Magyarországot kritizálja. Már hiányérzetünk lehetett, hiszen olyan rég osztotta meg velünk „bölcsességét”, ami valahogy mindenre kiterjed, csak Németország ügyeire nem. Schulz azt vizionálja, hogy Orbán Viktor miatt dől majd romba az európai menekültpolitika. Nem tudjuk, hol járt eddig a német szociáldemokraták vezére, de az általa féltett bevándorláspolitika legkésőbb akkor végleg saját kardjába dőlt, amikor Angela Merkel mindenkit meghívott Európába. Majd a vitákban ahhoz az eszközhöz nyúl, amit általában nem azok alkalmaznak, akiknek igazuk van: pénzmegvonással fenyeget. Ugyanakkor láthatjuk, hogy a német szociáldemokraták elvi és stratégiai döntései mennyire stabilak: a választások után bejelentették, hogy ellenzékbe vonulnak, de amint megcsillant a lehetősége annak, hogy a hatalomhoz férjenek, hajlandók voltak azt is mérlegelni, hogy folytassák régóta haldokló házasságukat Angela Merkellel és a CDU-CSU pártszövetséggel. Ez az a házasság, ami mindkét felet hanyatlásba taszította, ami önmagában is megfontolandóvá teszi a további együttműködést, de az, hogy ez a „gyerekeknek”, azaz a szavazóknak is rossz, már mindenképp válásért kiált.

Érthetetlen az is, hogy Merkel ahelyett, hogy a kisebbségi kormányzást választaná, hajlandó újra „egy ágyba bújni”, ha nem is az ellenséggel, de politikai ellenfeleivel. A kisebbségi kormányzás sok egyeztetést kíván, összességében mégis valószínűleg kevesebbet kéne engednie a CDU/CSU elképzeléseiből, mint ha a szociáldemokratákat választja állandó partnernek.

Látható az is, hogy Angela Merkel egyelőre nem képes túllépni azon a szerepen, amit korábban felvett: marad mindenki Muttija, aki egy mindenkit befogadó Németországot vezet. Az ideál nagyon szépnek hat szónoklatokban, de az általa elindított cunami első hulláma is majdnem megroppantotta Európát, nem is beszélve arról, hogy felbátoríthat több millió embert arra, hogy újabb hullámokban elinduljanak az unió felé.

Szerencsére a legújabb adatok szerint csökkenőben az érkezők száma. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a nyugat-európai vezetők, ha vonakodva is, de mintha kezdenének ráébredni arra, hogy nem lehet egész Afrikát és a Közel-Keletet Európába költöztetni. Ugyanakkor többen továbbra sem engednek büszkeségükből, és miközben az Európai Unió a „tengeri kerítésként” működő járőrözéssel és Líbia határzónává alakításával azt ültette át a gyakorlatba, amit a magyar kormány esetében folyamatosan kritizált, továbbra is arra próbálják kényszeríteni hazánkat, hogy elfogadja a kudarcot vallott kvótákat. De egyre közeledik 2019, amikor az Európai Parlament jelentős változásokon esik majd át, és a bevándorláspártiak valószínűleg jóval kevesebb képviselővel lesznek jelen.

Így ha idén nem is, 2019-ben végre lehetőség adódhat majd valódi megegyezésre egy közös, észszerű bevándorláspolitika kialakítására az unióban, amelynek tárgyalásain a visegrádi négyeknek és a körülöttük növekvő blokknak nagy szerep juthat majd.