Kő AndrásBizonyosság

Karácsonyi ajándék volt Pécsváradi Gábor Jeruzsálemi utazás című kötete

Kő András – 2018.01.06. 01:46 –

A ferences szerzetes – egyik rendtársa társaságában – 1514-től három évet töltött Jeruzsálemben, és hazautazása után latin nyelvű könyvet adott ki élményeiről. Az útleírást Holl Béla piarista szerzetes, irodalomtörténész fordította le, s ezt 1983-ban, harmincöt évvel ezelőtt jelentette meg a Szépirodalmi Kiadó.

A könyv olvasásakor szeget ütött a fejembe a szerző néhány sora: „Maga a szent kereszt [Jézus keresztje], amint azt a Theologica veritas negyedik könyvének 21. fejezete állítja, négy különféle fából készült, úgymint ciprusból, cédrusból, pálma- és olajfából.” Rapcsányi László 1984-ben megjelent Jeruzsálem című könyvében egy helyütt ezt olvasom: „Antonius Placentinus 570 körüli zarándokútján… feljegyezte, hogy a keresztfa diófából készült”.

Mit kell tudnunk ezekről a fákról? A ciprus az elmúlás jelképe. A mediterrán temetők máig elmaradhatatlan fája. Ceres, a római mitológia legrégebbi istennőinek egyike, ciprusfával tömködte be Vulcanus műhelyének kéményét, az Etnát, amelyet időről időre kirobbantott a dühös kovács. Jó néhány helyen említi a Biblia a cédrust, s mint a Gilgames-eposzban, itt is libanoni cédrusok kivágásáról olvashatunk. Számos bibliai helységet lehet azonosítani a datolyapálma gyakori előfordulása alapján. Jerikó például a pálmák városa, Betánia a pálmafák háza, és hetven pálmafájú pihenőhely volt Elim. A termesztett olajfa őse Líbiából (Tripolisz) került az ókori világba, Főníciába, Palesztinába, Itáliába és Hispániába. A dió szerepel már az Énekek énekében (6:11), amelyet Salamon királynak tulajdonítanak, fája Izrael kertjében virít. Jézus korában Galileában és a Libanon-hegység lábainál már termesztették.

Nem Krisztus keresztfájának a milyensége az egyetlen, amely kétkedéssel tölti ez az embert, de az a földi halandó, aki sohasem kételkedik, megérdemli az ostoba jelzőt. A kételkedés ugyanis az igaz- sághoz vezető út. Ugyanakkor abban is van valami, hogy az emberek sokszor nem azt hiszik, amit látnak, hanem azt látják, amit hisznek. A bizonyosság rossz kiindulópont, mert kétségekhez vezet. Fordított esetben nagyobb a valószínűsége annak, hogy eljutunk a bizonyossághoz.

De hogy tovább szaporítsam a Jézus keresztfájával kapcsolatos kételyeket, álljon itt egy bájos székely rege. A poroszlók Jézus keresztfájához fát kerestek. A tölgy a hír hallatán megkeményedett, és a balta nem tudott belevágni; a fenyő tűlevelei felborzolódtak, és összeszurkálták a favágót; a jegenye folyton elhajolt a balta elől, a rezgőnyár azonban úgy gondolta, hogy sorsát nem kerülheti el, és azóta reszket, nehogy a szomorú eset megismétlődjön. Egy másik változat szerint Jézus a rezgőnyár lombjai közé menekült, de rátaláltak, ezért haragjában megátkozta a fát, és annak azóta folyton rezegnek a levelei. A Szent Kereszt legendában a ciprus magvát a cédruséval és a pineáéval együtt Ádám fia, Sét hozta a Paradicsomból.

Komolyra fordítva a szót: a Jézusról szóló hagyományok közül nem tudjuk igazolhatóan különválasztani a hiteleseket a torzításoktól, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének az adatok (idézetek és események) között szép számmal hitelesek is. Bertrand Russell Nobel-díjas angol filozófus tanácsa elfogadhatónak tetszik: „Helyes, ha az ember időnként megkérdőjelez dolgokat, amelyekben már régen hisz.”