Őry MariannVarsó védelmében

Álláspont. Lengyelországban már lopakodik a sötét diktatúra, sőt, mit lopakodik, diadalmasan bevonul – legalábbis ez az uniós percepció az elmúlt évekre visszatekintve

Őry Mariann – 2018.01.04. 02:55 –

A vészharangok kongatásán túl azonban érdemes végiggondolni, hogy továbbra is az Európai Unióban vagyunk, a lengyel kormánynak tehát – ha valóban oly elvetemült lenne is – nem lenne akkora mozgástere, mint másnak. Eurokrata szemmel nézve természetesen eredendő bűne a varsói kormánynak, hogy jobboldali, konzervatív, katolikus és a nemzeti szuverenitását védi. Egy ilyen, lengyel érdekeket és konzervatív értékeket szem előtt tartó kormányzás szinte automatikusan sérti azok érdekeit, akik nem szeretnék, ha az „új tagállamok” beleköpnének a „régiek” levesébe. A posztszocialista országoknak szánt szerep nem a nemzeti felemelkedés útja, hanem a rugalmas gerincé.

A nagy tagállamok és uniós szervek támadásai mögött rendre az érdeksérelem áll. Gyakran gazdasági kérdéseket csomagolnak demokráciaféltésbe, miközben számos jelét adják a kettős mércének. A legújabb konfliktusforrás pedig a menekültkvóták kérdése. Nem arról van szó, hogy ki tartja be és ki nem, ez világos, hiszen csak három visegrádi ország ellen indult kötelezettségszegési eljárás, miközben szinte senki sem teljesítette az „adagját”. A sarokba csak azokat állítják, akik elvi kiállásukkal veszélyeztetik a kvótarendszert. Ezzel leplezik le magukat a brüsszeli szervek: nem arról van szó, hogy befogad-e hazánk 1300 embert vagy sem, hanem hogy akadályozza-e a plafon nélküli, állandó és automatikus betelepítési kvótát.

Ami a törvényhozást illeti, saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy a nagy átalakítások véghezviteléhez szükséges egyeztetni az unióval, a második Fidesz-kormány első éveit is meghatározta a Brüsszellel való hosszas tárgyalás. Kiállni a nemzeti érdekek és a többség támogatásával bíró átalakítások mellett úgy is lehet, hogy nem fejjel megyünk a falnak. Varsó esetében persze távolról sem csak arról van szó, hogy össze kell egyeztetni néhány törvényt az uniós szabályokkal. Ez eleve rutin lenne, állandó feladat a jogharmonizáció, mindenkinek van számos ilyen ügye. A Varsóval szembeni, szinte azonnal megindult támadások mögött az is áll, hogy rögtön akcióba lépett az otthon kibuktatott, de Brüsszelben még népszerű ellenzék. Az elv, amit a Polgári Platform vall, szintén ismerős lehet: minél jobban üti Brüsszel a kormányt, minél több gondot okoz ez Lengyelországnak, annál nagyobb eséllyel jutnak újra hatalomba.

Ami tehát Varsó feladatait illeti, küzdeni kell, de ésszel. Idén megtudjuk, milyen irányba megy a lengyel diplomácia, mindenesetre biztos, hogy ravaszságra és kompromisszumkészségre is szükség lesz. És persze szövetségesekre, nagyon.

Nem véletlen, hogy Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő első kétoldalú külföldi tárgyalását Budapesten tartotta. Támogatást kell nyújtanunk. Az első ok erkölcsi, az évezredes magyar–lengyel barátság. De ha nem a szívünkre, hanem az eszünkre akarunk hallgatni, akkor is bőven vannak érvek. A Lengyelország támogatásával kapcsolatos magyar állásponton puhítani arcvesztés nélkül nem lehet és nem is szabad. A lengyelek fontos szövetségeseink, szükségünk van egymás támogatására, és arra is, hogy a visegrádi négyek erősek maradjanak. A változást sürgető politikai erők Európa-szerte mintaként tekintenek a szövetségünkre, minél erősebbek vagyunk, annál hatékonyabban akadályozhatjuk meg az unió sorsát károsan befolyásoló döntéseket. Összetartásunk nemcsak a régió, hanem egész Európa érdeke is.