Nagy ErvinJe suis Mar Mina!

Azt hiszem, tótágast állt a világ. Pedig régi bölcsesség, hogy ha egy civilizáció nem tudja megvédeni a kulturálisan, a hitbéli alapon hozzá tartozókat, akkor nincs jövője

Nagy Ervin – 2018.01.04. 02:48 –

Tán keveset olvasom a híreket. Mert sehol nem lelem a legutóbbi kopt keresztények elleni terrortámadás áldozataival való tömeges, ilyenkor szokványos szolidaritást vállaló kiállásokat. Sem az unióban, sem Európában.

Messze lenne Egyiptom? Aligha hiszem… Vagy a kutyát sem érdekli már, hogy mi történik a világ e távoli pontján, még ha keresztény férfiakat, nőket és gyerekeket is gyilkolnak halomra hitük miatt? Ráadásul szentmise után? Minden ok nélkül? (Ha egyáltalán lehet oka az ilyennek!) Lehetséges. Vagy megszoktuk már a megszokhatatlant, itt, Európában is? Azt, hogy az iszlám radikálisok ott ütnek, ahol védekezni nem tudunk? Hogy vannak ők, meg mi – és ők néha, egy-egy szürke hétköznapon belénk marnak? A legtöbb helyen mínuszos hír lett már a keresztények üldözése is a sok-sok címlapos bulvárbaromság alatt?

Nem tudom. De nincs ez rendjén, nincsenek a dolgok a helyükön a világban ilyenkor – ebben bizonyos vagyok. Az egyiptomi koptok a világ egyik legrégebbi keresztény közösségét alkotják, leginkább Észak-Afrika területén. A hagyomány szerint maga Szent Márk evangélista Krisztus után 42-ben járt és térített e földön, és leginkább Alexandria városában élő egyiptomi férfiakat és nőket keresztelt meg. Belőlük lettek a kopt keresztények, általuk alakult ki a kopt kereszténység. (Maga a kopt szó is egyiptomit jelent.)

Ugyan a khalkédóni (kalcedoni) zsinaton 451-ben szakítottak Rómával (később Vatikán), és azóta a kopt ortodox egyház önálló entitásként működik, de szerves részesei maradtak a keresztény kultúrának és hagyománynak máig, és ők is Jézus követői, mint a többi keresztény ember világszerte. A liturgiában pedig (mily szimbolikus is!) a görög után szép lassan átvetette az arab nyelv a főszerepet.

Év vége előtt érkezett a hír: kopt keresztény templomra támadtak ismeretlen fegyveresek Kairó déli részén. A támadásban a hatóságok szerint minimum öten meghaltak, öten megsebesültek (azóta már sajnos növekedett az áldozatok száma); a biztonsági erők pedig egy – a képek tanúsága szerint – „szakállas támadót” agyonlőttek. Utólag bizonyossá vált, hogy terrortámadás történt (amit az Iszlám Állam vállalt magára) az egyiptomi főváros déli peremén fekvő Heluán negyedben lévő Mar Mina templomnál.

Je suis Mar Mina!

Mindez alig egy héttel azután, hogy egy kopt keresztény templomra támadt egy agresszív, gyűlölködő, gyilkolni akaró muzulmán tömeg el-Gíza városában, és bántalmazta az ott tartózkodó híveket. És egy évvel azután, hogy harminc ember vesztette életét a kairói Szent Péter kopt templomnál történt terrortámadásban, majd virágvasárnapkor két kopt templom ellen elkövetett öngyilkos merényletben negyvenöt ember (férfiak, nők, gyermekek) halt meg a hite miatt.

Nem emlékszem arra, hogy akkoriban tömegesen nyilvánították volna ki az unió vezetői, az európai elit vagy szellemi tekintélyek, vagy a közösségi oldalakon oly szolidáris állampolgárok, hogy gyászolnák az áldozatokat, vagy együttéreznének a szerencsétlen hozzátartozókkal. Pedig hitük, származásuk miatt ölték meg őket, kegyetlenül, hidegvérrel – sokan pedig kipipálták, mint mínuszos hírt? És másnapra el is felejtettük. Egyedül a magyar és a lengyel kormány nem vette félvállról az eseményeket. A Balog Zoltán miniszter által elindított Hungary Helps program keretein belül kórházi kezelést nyújtunk, nyújtottunk az életben maradottaknak, támogattuk a kopt családokat, és segítettünk a templomok helyreállításában.

És a je suis szimbólumot minden bevándorló iszlamista esetében vállaló uniós elit a magyar és a lengyel kormányt vádolja azzal, hogy nem veszi ki a részét a globális problémák megoldásából, és nem kellően szolidáris? Nos, azt hiszem, tótágast állt a világ. Pedig régi bölcsesség, hogy ha egy civilizáció nem tudja megvédeni a kulturálisan, a hitbéli alapon hozzá tartozókat, akkor nincs jövője. Mert egy civilizációt kívülről csak akkor lehet elpusztítani, ha először belülről marja szét az értékvesztés, a közösségek széthullása, és az együvé tartozás kohéziójának hiánya és a moralitásé. Így százszor inkább „Je suis üldözött kopt keresztények!”, mint bármilyen iszlám bevándorlókkal való talmi, de „haladó” és trendi szolidaritás.