Boraink minőségével utolértük a világot

Kiss Eliza: A bor speciális termék, amely kultúrához, diplomáciához, kereskedelemhez, gasztronómiához is köthető, és új gazdasági kapcsolatok is kialakulhatnak általa

Ambrus Ádám – 2018.01.04. 02:39 –

Összetartanak a magyar bortermelők, nem szívesen fogadnak külföldi befektetőket, a mennyiségi előállítás helyett pedig a minőséggel tudunk jelen lenni a nemzetközi piacon – többek között ezekről is beszélt a lapunknak adott interjúban Kiss Eliza. A kiemelt borágazati feladatokért felelős miniszteri biztos szerint a borágazatban is fontos eredmény volt az adminisztrációcsökkentés.

Kiss Eliza 20180104 „Tokaj lehet a gőzmozdony, ami mögé csatlakozhatna a többi borvidék, s így ők is sikereket érhetnének el” (Fotó: Hegedüs Róbert)

– Miniszteri biztosként a tavalyi megbízatásai között a Tokajt érintő feladatok voltak a leghangsúlyosabbak. Milyen eredménnyel zárult a folyamat?

– Sokadik éve végzek borászathoz kötődő kormányzati tevékenységet. Minden esztendőben előfordulnak nagyobb prioritást élvező állandó feladatok, illetve új kihívások, kiemelt borágazati témák is. A Tokajt érintő feladatok az utóbbi időben állandóvá váltak. Az elmúlt másfél évben azon dolgoztunk, hogy a Tolcsván található háromszázezer palackos aszúgyűjteményt meghatározott koncepció szerint védettség alá helyezzük. A cél az állagmegóvás volt, így a következő három évben már muzeális értékű aszúkkal dolgozhatunk tovább egy nagyprojekt keretében.

– Milyen teendőket emelne még ki a mostani megbízatásából?

– Az egyik izgalmas ügy a borok piacra juttatása, a Nemzeti Borkiválóság Program, amely már öt éve zajlik. Ennek részeként kiadványok, kötetek készülnek a borokról, amelyeket minden évben eljuttatunk a borászoknak és a fogyasztóknak is. Tehát túl azon, hogy ez egy szép marketingfeladat, cél az is, hogy a termelőknek bevétele származzon belőle. Idén sikerült a keresleti oldalt megteremteni, például az egyik legnagyobb kereskedelmi lánc már nem magának válogatja a borokat, hanem elfogadja a kiadványunkat, és annak alapján listázza a készletét. Ezáltal a borászok piacra jutási lehetősége is egyszerűsödött, hiszen több mint százféle bor került fel az áruházlánc listájára. Úgy érzem, az eddigi ismeretátadáson túl már valós piaci segítséget is tudunk nyújtani a borágazatnak.

– Melyik borvidék a legsikeresebb? Még mindig Tokaj a magyar borászat fővárosa?

– Nehéz összehasonlítani őket. Tokaj elvitathatatlanul évszázados brand, és nemzetközileg is ismert. Az viszont a világ számára óriási felfedezés, hogy az édes bor mellett megjelent a tokaji száraz furmint és a hárslevelű, vagy a sárga muskotály is helytáll. Tehát még mindig Tokaj a legsikeresebb, és mivel huszonkét borvidék van, a többi huszonegy mindig egy kicsit zokon veszi ezt. Azon ugyanakkor érdemes elgondolkodni, hogy Tokaj lehet a „gőzmozdony”, ami mögé csatlakozhatna a többi borvidék, s így ők is sikereket érhetnének el. Sajnos nem tartunk ott, hogy Tokajon kívül más régiókat is ismerjenek. Még a magyar bort sem tudják megfelelően definiálni. Ennek ellenére minden kisebb egység fontos, a villányiak például a cabernet franc fajtával törnek előre, az etyekieknek pedig a pezsgő lehet az elsődleges bortípusuk.

– A magyar pincészetek iránt mennyire érdeklődnek-e a külföldi befektetők? A termelők hogy fogadják ezt?

– A termelők nem szívesen fogadnak külföldi befektetőket, ilyen szempontból összetartó a hazai ágazat. A kisebb szőlészeteket és pincéket inkább megtartják maguknak, és próbálják fejleszteni a saját régiójukat.

– A magyar borfogyasztási szokások sokat változtak az utóbbi években. Melyek a legismertebb és legtöbbet fogyasztott fajták?

– Ez évszaktól is függ, nyáron például a rozéborokat isszuk szívesen. A piaci trendek viszont mára inkább a gyümölcsös ízvilág irányába mentek el, a száraz, nehézkes, tanninos vörösborok ideje lejárt. A hagyománya megmaradt, de még a nagy borászatok kínálatából is inkább a gyümölcsösebb, könnyebb borokat keresik.

– Kína bor iránti igényeit, úgy tűnik, nem tudjuk kielégíteni a magyar exporttal. Ön szerint milyen piacot érdemes megcélozni a hazai borokkal?

– Egy borász barátomat idézném, aki úgy fogalmazott, hogy az egész éves magyar bortermést egy kisebb kínai város egy hét alatt meginná. Ez igaz, de úgy tűnik, vannak előrelépések, a harmadik országos borpromóciónk, az orosz, a kanadai és az amerikai piacot is megcélozta. Azt tapasztaltuk, hogy ezekben az országokban is van helye a magyar boroknak, igaz nem a kereskedelmi forgalomban, hanem inkább a gasztronómia területén. A borászoknak ez jól jön, hiszen pár ezer palack eladása egy kisebb magyar borászat életében óriási eredménynek számít.

– Feladatunk, hogy kiszolgáljuk a mennyiségi igényeket is?

– Igen, hiszen minden borvidéken vannak olyan termelők, például a Balatonnál, a Mátrában vagy az Alföldön, akik tudnak jó minőséget nagy mennyiségben előállítani.

– Melyek a hazai borászat legnagyobb és legrangosabb díjai?

– Számos elismerés létezik, de igazából kettőnek van valódi piaci értéke. Az egyik az Év Bortermelője, amit idén Szőke Mátyás mátrai bortermelő nyert, a másik a Nemzeti Borkiválóság Program díja. Dolgozni kell azért, hogy egy-egy elismeréshez kereskedelmi érték is párosuljon. Fontosak a kisebb borversenyek is hiszen jelentős munka rejlik az ezeken a megméretéseken induló termékekben is, de az ebből származó pecsét nem hoz igazi többletet, illetve a fogyasztók sem tudnak eligazodni azon, hogy miért van három-négy matrica egy palackon.

– Van valamilyen üzenete annak, hogy egy mátraaljai borász nyerte az Év Bortermelője díjat?

– Szőke Mátyás komoly életművel rendelkezik, valószínűleg a kitüntetéssel ezt is elismerték. A mátrai borvidék ezzel együtt nagyon jól teljesített az elmúlt egy-másfél évben. Van két egyesület, amelyben főleg fiatalok dolgoznak, és sokat tesznek a terület elismeréséért, így Szőke Mátyás díja kicsit a mátrai borászoknak is szól.

– Hogyan támogatták idén a borvidékeket?

– Decemberben kifutott az a vidékfejlesztési program, amelynek segítségével egyebek mellett palackozó- és szüreti gépek vásárlására, pincefelújításra, infrastruktúra fejlesztésére költhetnek a pályázók. Emellett elindul a szőlőszerkezet átalakításával kapcsolatos program, aminek jogszabályi változatán az elmúlt hetekben dolgoztunk. Ez lehetőséget nyújt ahhoz, hogy azokat a kisebb egységeket, amelyekkel még bővíthető Magyarország termőterülete, beépítsék a borászok a már meglévőkhöz. Ez elsősorban akkor számít jó lehetőségnek, ha valaki fajtát szeretne váltani, vagy egy régit telepít újra. A borpromóciós programunk 2018-ban újraindul, és lehetőség nyílik harmadik országokban, tehát az Európai Unión kívüli piacokon is jelen lenni.

– Hogyan értékelné a magyar borágazat gazdaságon belüli helyzetét?

– Érdemes a kérdést egy nagyobb perspektívából néznünk, mivel egy közel százmilliárdos piacról beszélünk. Természetesen léteznek ennél nagyobb iparágak, de ahhoz képest, hogy egy mezőgazdasági termékről van szó, igen magas forgalmat generál. A bor speciális termék, ami magához vonz számos dolgot. Köthető a kultúrához, diplomáciához, kereskedelemhez, gasztronómiához, vagy éppen új gazdasági kapcsolatok is indulhatnak általa. A gazdaságon belül azért is érdekes terület a borágazat, mert annak alapján megismerhető egy ország kultúrája is. A fejlődése pedig nyomon követhető, hiszen egyre többen érdeklődnek a borászat iránt, sorra nyílnak a borbárok, az embereket jobban érdekli, milyen bor kerül az asztalra, és egyre jobban értenek is hozzá.

– Milyen fontos kérdések várnak még megoldásra az ágazatban?

– A borágazati termékpálya töredezett, kormányzati szinten is tagolt, a turizmus foglalkozik a bormarketinggel, a Földművelésügyi Minisztérium pedig szabályozási környezettel a növényvédelemmel, a termés minőségének ellenőrzésével, és még sorolhatnám tovább.

– A központosítás megoldást jelenthetne erre?

– Nem feltétlenül, de fontos lenne, hogy kicsit letisztuljon a terület. Olyan szervezeti megoldást kell találni, amivel hatékonyabban tudnánk működni. A széttagoltság a piaci környezeten is látszik, rengeteg követhetetlen szakmai szervezet virágzik, körülbelül százharminchét egyesület van. Problémát jelent az is, hogy a sok borvidék érdekei ütköznek, és ezeket nehéz egyeztetni.

– Hogy került kapcsolatba a borral és a borász szakmával?

– Jogászként végeztem, körülöttem mindenki bíró és ügyvéd lett, borjoggal viszont kevesen foglalkoztak. Később, amikor már az egyik tárcánál dolgoztam, delegáltak a Hungarikum Bizottságba, amelyet Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter vezet. Gyakran beszélgettünk a borról, az aktuális ügyekről, majd a miniszter felkérésére csatlakoztam az agrártárcához.

– Privát életében is borkedvelő?

– A fehérborokat részesítem előnyben, és kevés vörösbort kóstolok. Természetesen külföldi borokat is fogyasztok, ám akkor mindig rájövök, hogy a magyar borok a legfinomabbak. Nincs okunk panaszra, utolértük a világot a boraink minőségét illetően. Ami viszont problémát jelent, és hosszútávon foglalkozni kell vele, hogy nyakunkon a klímaváltozás, aminek a következő tíz-húsz éven belül lesznek hatásai a borászatra is. Ahogy húzódik feljebb a szőlőtermesztés határa, el kell gondolkozni azon, hogy egyre inkább olyan területek lesznek Magyarországon is, amelyek mediterrán klímájúak. Már most érdemes azon gondolkodni, hogy olyan típusú szőlőt telepítsünk, ami ezt bírja. Ebben a lengyelek például előttünk járnak, tehát már a konkurencia is jelen van.

– A mostani szőlőfajták ezt nem bírnák?

– Abból a száz-kétszáz fajtából, amink van, valamelyik biztosan megmarad a változó klímában is. A gazdák viszont nem tudatosan telepítenek fajtákat. Azokat részesítik előnyben, amelyekhez támogatás is kapcsolódik, és nem húsz-harminc éves távlatokban gondolkodnak.

– Mire a legbüszkébb az elmúlt egy évből?

– Sok olyan támogatást kaptak idén a vállalkozások, amivel előrébb léphetnek. Az állam körülbelül kétszázmilliárd forintot fektet az ágazatba, amiben benne vannak a vidékfejlesztési program által nyújtott források. Emellett fontos eredmény az adminisztrációcsökkentés is, az elektronikus ügyintézés bevezetésével elsősorban a kistermelőknek kedveztünk.

– Hogyan értékeli a hazai borászatok tavalyi teljesítményét?

– Mindig változó, hogy éppen ki készít jobb bort. A nemzetközi megméretéseken annak alapján derül ki, hogy milyen italok készülnek például Villányban, Tokajban, Szekszárdon, hogy a borászok milyen díjakat hoznak el. Szintén jelentős eredmény, hogy sok fiatal, új borász jelent meg a piacon, akik kezdik kiszorítani az idősebb, „sztár” borászokat. Amíg húsz-harminc éve azon kellett gondolkodniuk a termelőknek, hogyan legyen szőlőbirtokuk és gépük, addig mára a fiataloknak ez már adott, így foglalkozhatnak a marketinggel, s ezáltal jobban tudják magukat pozicionálni a piacon. Nemzetközi szinten viszont nehéz az előrejutás, a mennyiséggel nem, inkább a minőséggel tudnak a magyarok érvényesülni. Hazánkat egzotikussá teszik az egyedi boraink, egy-egy juhfark, furmint, vagy cserszegi fűszeres a nemzetközi szakértők számára is izgalmas, hiszen a nagy világfajtákat már jól ismerik.