Merkel és Macron a ringben

Kiszelly Zoltán: A francia elnök közös pénzügyminisztert és eurózóna-parlamentet akar, a német kancellár pedig a német–francia tandem egyben maradását

Harle Szilvia – 2018.01.02. 04:00 –

Két meghatározó választást is rendeztek tavaly Európában. Tavasszal a franciák, ősszel pedig a németek járultak a szavazóurnákhoz. Kiszelly Zoltán politológus lapunknak Emmanuel Macron francia elnök reformterveiről és a német kancellárhoz fűződő látszatbarátságáról is beszélt.

Kiszely-ZoltanKétséges a reformok jövője Kiszelly Zoltán szerint (Fotó: Bodnár Patrícia)
– Nagy reményeket fűzött a centrista Emmanuel Macronhoz a tavaszi francia elnökválasztás előtt a közvélemény. Elnöksége első néhány hónapjában viszont zuhanni kezdett a politikus népszerűsége. Mi lehet ennek a mélyrepülésnek az oka?

– A francia elnökválasztás tétje az volt, hogy a szavazók azt a Marine Le Pent választják-e
meg, aki ki akar lépni az eurozónából, vagy Macront, aki Franciaország megerősítését ígérte a német–francia együttműködésen belül. A francia elit és a francia emberek többsége végül úgy döntött, hogy az eurozóna és az Európai Unió egysége mellett teszi le a voksát. Macron akkori népszerűsége főként a két jelölt közti kontrasztnak volt köszönhető. A választás után viszont kiderült, hogy a német–francia tandem megerősítésének az az ára, hogy az esedékes strukturális reformokat, vagyis megszorításokat végre kell hajtani. Emma­nuel Macron emiatt vált népszerűtlenné. A munkaügyi reform miatt sok szavazó elfordult tőle, pedig, amennyire én látom, csak ezt hajtották végre, a közalkalmazottak létszámcsökkentését, a nyugdíjreformot, a kiadáscsökkentést egyelőre nem.

– A francia elnök programtervei milyen hatással lehetnek az Európai Unió jövőjére?

– Emmanuel Macronnak papíron jó programja van, amit szeptemberben vázolt. Egyebek mellett közös európai beavatkozási erő, közös védelmi költségvetés és közös eurózóna-parlament létrehozását javasolta 2020-ig. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szintén szeptemberben elmondott évértékelőjében viszont elutasította az euró­zóna parlamentjének létrehozását. A közös eurózóna-pénzügyminiszter kinevezéséről azt mondta, hogy ez a személy a bizottság mindenkori pénzügyi biztosa legyen, vagyis az ő helyettese. Juncker ezzel lesöpörte Macron terveit. Tavasszal tartják Olaszországban a választásokat. A francia elnök programjával az olaszok felé is próbált egy ajánlatot tenni, mivel a három legnépszerűbb olasz párt kilépne az eurózónából, párhuzamos valutát vezetne be, ez pedig a zóna bukásával járna.

– Mi a helyzet Németországgal, ők hogy viszonyulnak a felvázolt tervekhez?

– Finoman visszautasították a francia programot. Macron most a Német Szociáldemokrata Pártot (SPD) pátyolgatja, mivel 2014 és 2016 között gazdasági miniszterként közös terveket jegyzett Sigmar Gabriel volt szociáldemokrata pártelnökkel. A francia politikus azt reméli, hogy az SPD a jövőben is a nagykoalíció tagja marad, de legalábbis kívülről zsarolási pozícióban nyomást tud majd gyakorolni a jobbközép CDU/CSU pártszövetségre, és így a szociáldemokratákon keresztül sikerül megvalósítani a francia terveket.

– Ennek ellenére Angela Merkel német kancellár támogatta Macron uniós reformterveit.

– Azért, mert Merkel és Macron is akar a másiktól valamit. A francia elnök közös pénzügyminisztert és eurózóna-parlamentet akar, a német kancellár pedig a német–francia tandem egyben maradását. Olyanok, mint két bokszoló a meccs elején, körbejárják egymást, figyelik a másik mozgását, keresik a gyenge pontokat.

– Mi szűrhető le a szeptemberi német szövetségi parlamenti választások eredményéből?

– A legtöbb német elégedetlen a néppártokkal, jobb híján mégis őket választja. A jobboldali AfD a migrációs válsággal lett népszerű, és éppen azok a szavazatok hiányoznak a stabil kormánytöbbséghez, amelyeket neki sikerült elvonnia a néppártoktól.

– A CDU/CSU-val való nagykoalíció folytatásától eleinte teljesen elzárkózó Martin Schulz SPD-elnök később miért enyhült meg?

– A szociáldemokraták legszívesebben ellenzékbe mennének. Egyrészt az AfD jelenleg a harmadik legerősebb párt a Bundestagban. Amennyiben az SPD koalícióra lép, az AfD lesz a legerősebb ellenzéki párt, ezzel pedig sok jogosítványt kapna. Másrészt Schulz a karrierjére is gondolt, mivel a szociáldemokraták és a német állampolgárok többsége nem akar újabb nagykoalíciót. A szociáldemokratáknak mégis fel kell áldozniuk pártjuk jövőjét a német Európa-politika oltárán.