Faggyas SándorRemények éve

Álláspont. Most, a 2018-as esztendő küszöbén hasonlóan reményteljes a közhangulat Magyarországon, mint százötvenhét éve

Faggyas Sándor – 2018.01.02. 03:52 –

„Megüdvözöllek régi búm dalával, / Remények éve! áldom jöttödet. (…) Ne csalj, ne csalj, midőn remélni kezdtünk, / Még egy csalódás: annyi mint – halál!” E rövid verssel köszöntötte az Úr 1861-es évét Arany János, s nem ok nélkül reménykedtek vele együtt akkor oly sokan e hazában. Ugyanis azon a tavaszon ország-gyűlési választásokat tartottak, s a tét az volt, hogy a Habsburg-császári udvar csaknem tizenkét évi önkényuralma után ismét a ’48-as törvények alapján álló magyar népképviseleti országgyűlés és neki felelős, független nemzeti kormány alakul-e, vagy megmarad az ország a Bécstől függő, félgyarmati helyzetében. Bár az az év végül csalódást hozott, hat évvel később megtörtént a kiegyezés, amit a magyar történelem legbékésebb, legvirágzóbb, legreménytelibb fél évszázados korszaka követett.

Most, a 2018-as esztendő küszöbén hasonlóan reményteljes a közhangulat Magyarországon, mint százötvenhét éve, s most is országgyűlési választás előtt állunk, amelynek tétje nem kisebb, mint 1861-ben volt. Akkor az 1848–49-es alkotmányos szabadságot és önállóságot kellett (volna) helyreállítani; most pedig megerősíteni, elmélyíteni mindazt, amit Magyarország – sok munkával és áldozattal – az elmúlt hét-nyolc év alatt elért, és megvédeni hazánk, nemzetünk jövőjét, mert ismét van jövőnk. S ezzel együtt az is alapvető érdekünk és feladatunk, hogy – növekvő számú szövetségeseinkkel összefogva – megpróbáljuk jó irányba, nyugodtabb vizekre navigálni az Európai Unió rosszul kormányzott, tehetetlenül sodródó, zátonyok, viharok és barbár kalózok által fenyegetett, már több helyen léket kapott hajóját.

Mit is kell megerősíteni, elmélyíteni, folytatni? Pél­dául a négyszázalékos gazdasági növekedést, ami mintegy kétszerese az unió átlagának, a foglalkoztatás évek óta tartó folyamatos bővülését, a lakossági reáljövedelem és fogyasztás töretlen, dinamikus emelkedését, az adók és adósságok fokozatos csökkentését, a munkanélküliség, az infláció, a rezsiköltségek, a hitelkamatok, az államháztartási hiány alacsony szinten tartását. Az elmúlt év végén történelmi csúcsra kerültek a bizalmi indexek – az üzleti várakozások még soha, a fogyasztóké pedig csak 2002-ben voltak a mostaninál is kedvezőbbek.

Az emberek saját pénzügyi helyzetükről, várható megtakarítási képességükről, valamint a magyar gazdaság jövőbeli helyzetének megítéléséről alkotott véleménye legutóbb 2006 tavaszán volt – átmenetileg – a mostaninál jobb, a munkanélküliségtől való félelem pedig még sohasem. De tizenkét éve az őszödi böszme – akkori pártja, az MSZP élén – hazugsággal, csalással, trükkök százaival megnyerte a választásokat, amit durva megszorításokkal hálált meg a magyaroknak, s eladósította, legyengítette, a csőd szélére kormányozta az országot. Miután a mély politikai, gazdasági, társadalmi válság következtében 2009 tavaszán megbukott, most a zagyva, gyenge baloldal tényleges vezéreként, éhes kucuként megint makkal álmodik. Ámbár New Yorktól Brüsszelig, Párizstól Berlinig számos pénzügyi és politikai spekuláns, píszí hatalombróker szeretné, 2018 mégsem a levitézlett, akár ósdi, akár új jelmezben parádézó parazita baloldal, de nem is a cuki kaméleont játszó radikális jobboldal számára a remények éve. A nemzeti-keresztény politikai közép felelős választópolgárai most nem engedhetik meg, hogy – mint 2002-ben és 2006-ban – az országépítésre alkalmatlan, a nemzeti érdekek azonosítására és érvényesítésére nem képes szélhámosok és kalandorok kerüljenek hatalomra. Vagyis a tét nagy, de a hit és a remény is az, mert – ismét Aranyt idézve –: „Vásznunk dagad, hajónk előre megy!”