Bogár LászlóA Kutya éve: 2018

Talán nem is kell asztrológiai szakértőnek lenni ahhoz, hogy megsejtsük, a Kutya a hűség, a megbízhatóság, becsület és állhatatosság megtestesítője

Bogár László – 2018.01.02. 03:47 –

Az előttünk álló 2018-as év a Kutya éve a kínai asztrológiában. Talán nem is kell asztrológiai szakértőnek lenni ahhoz, hogy megsejtsük, a Kutya a hűség, a megbízhatóság, becsület és állhatatosság megtestesítője. A védelem, stabilitás, biztonság a leggyakoribb társadalmi, gazdasági üzenet a Kutya éve kapcsán a kínai mitológiában is. Minek is tagadjuk, ezek mind olyan „dolgok”, amelyekre igen nagy szüksége lenne világunknak, ám amelyek bizony sokkal inkább fogyatkozóban vannak az oly szükséges gyarapodás helyett.

A világ egyre fenyegetőbb és kaoti­kusabb hellyé válik, és igen nehéz megmondani, hogy 2018-ban, a Kutya évében nyílik-e bármilyen esély e fenyegető folyamatok visszafordítására. A reménykedésünk értelemszerűen csak akkor lehetne megalapozott, ha képesek lennénk pontosan beazonosítani a káosz felé vezető okokat, és azt, hogy mit és hogyan kellene végiggondolnunk annak érdekében, hogy a világ rendezettebb és biztonságosabb hellyé váljék mindnyájunk számára. Világunknak a rendezetlenség entrópiát növelő lejtőjén való lefelé csúszása, e lecsúszás legmélyebb okai ma már többé-kevésbé világosak, még akkor is, ha persze a mindebben érdekelt erők, kezükben tartva a globális véleményhatalmi diktatúra médiaintézményeit igyekeznek ezeket az okokat nem létezőnek tekinteni. Első hallásra talán képtelenségnek hangzik azt feltételezni, hogy létezhet olyan erő, amely a világ pusztulásában érdekelt, hisz mindez természetesen az ő pusztulását is jelentené. Logikailag kétféle oka lehet annak, hogy egyre több jel szerint mégis így áll a helyzet. Az egyik lehetséges ok, hogy a világot ellenőrzésük alatt tartó globális szuper-struktúrák nincsenek tisztában azzal, hogy mit cselekszenek. A másik, hogy ugyan nagyon is tisztában vannak azzal, hogy valójában öngyilkosságot követnek el, de cinikusan úgy vélik, hogy az emberi világ önmegsemmisítése úgyis elkerülhetetlen, ám így ők legalább még egy darabig korlátlanul kiélhetik legszélsőségesebb módon hedonista vágyaikat is. Mivel ez a globális szuperstruktúra önmaga létezését is tagadja, összeesküvéselmélet-gyártással megvádolván mindenkit, aki mégis létezőnek meri feltételezni őt, így nincsenek és nem is lehetnek eszközeink ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk mondani, a fenti két lehetőség közül melyik a valószínűbb.

Az emberi létezésnek ez az egészen abszurd állapota vélhetőleg arra az egyszerű összefüggésre vezethető vissza, hogy egy olyan mechanizmus belső logikája vált univerzális determinációvá, amelynek szűk és szigorúan ellenőrzött feltételek között akár pozitív hatásai is lehetnek, ám korlátlan globális szabadsága végzetes következményekkel járhat az emberiség számára. E mechanizmus központi eleme a profit, vagyis a rövid távon elérhető közvetlen anyagi értelemben vett haszon. Ha ugyanis ez a rövid távú tér-időben akár sikeresen is működtethető mechanizmus az egész emberi létezés önújrateremtési folyamatainak a legfőbb vezérlő elvévé, és erre épülő gyakorlatává válik, akkor ez a világ önújrateremtése helyett a világ önfelszámolásának pusztító masinériájává válhat. Az ok viszonylag egyszerűen belátható. Arról van szó, hogy a közvetlen rövid távú anyagi haszon úgy is létrejöhet, hogy a haszon csupán egy végzetes optikai csalódás miatt válik „kimutathatóvá”. Csak azért „létezhet”, vagyis a hozam látszólag azért magasabb, mint a ráfordítás, a költség, mert e költségek egy részét, vagy akár egészét rejtett módon „másokra” hárítja át a tőketulajdonos, és így nem szerepelteti üzleti könyveiben. Vagyis megterheli az emberi létezés „külső természetét”, ez az ökológiai válság alapvető oka, és/vagy megterheli az emberi létezés „belső természetét”, vagyis az emberi közösségek lelki, erkölcsi, szellemi rendszerét. Egyre valószínűbb tehát, hogy a világban ma létező anyagi tőkék az elmúlt évszázadok során keletkező profitok felhalmozása nyomán csak azért jöhettek létre, mert a tőke-tulajdonosok gátlástalanul felsebezték az emberi létezés külső és/vagy belső természetét.

Fontos hangsúlyozni, hogy a tőketulajdonos nem gonoszságból teszi mindezt, hanem azért, mert hajtja a félelem, hogy, ha nem igyekszik növelni a profitját a szó szoros értelmében bármi áron, akkor megszűnik tőketulajdonosnak lenni. Ráadásul a folyamat történelmileg öngerjesztő, mert minél gigantikusabb tőkestruktúrák jönnek létre, annál nagyobb az esélyük, lehetőségük arra, hogy olyan feltételeket kényszerítsenek ki a szabályozó rendszereket felügyelő politikai elitektől, amelyek folyamatosan gyarapítják hatalmukat, vagyis azt a képességüket, hogy a jövőben még tovább növeljék e befolyásolási képességüket. A „másik oldalon” pedig az emberiség egyre kiszolgáltatottabbá váló döntő többsége vagy indulatosan és így kétségbeesett átgondolatlansággal lázad (agresszió), vagy rezignált belenyugvással önpusztítással (regresszió) válaszol minderre. Vagyis valójában egyetlen permanens globális háborúvá, globális háborúk egész rendszerévé változik a világ. Mindaz, amit a rend felbomlásának, a biztonság, a kiszámíthatóság megszűnésének látunk, a lelki, erkölcsi, szellemi rend széthullásaként élünk át, az erre vezethető vissza. Most már csak azt kellene tisztáznunk, hogy van-e, lehet-e egyáltalán az emberi létezés egyensúlyra s harmóniára épülő rendje helyreállításának bármilyen valóságos esélye. Ma sajnos nincs megnyugtató válasz erre az egész emberi létezés szempontjából döntő jelentőségű kérdésre, de jó lenne hinni, hogy a Kutya, mint az ember legjobb barátja talán segíthet minket, hogy szembesüljünk mindezzel.